Geodézia és kartográfia 2002 (54. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 2. szám - SZEMLE - Zalaba Piroska: Hiteles tulajdoni lap szolgáltatása biztonsági papíron

Mi­­ mai térképészek - őszinte tisztelettel köszöntöt­tük ezredes urat és mindazokat, akik életútján elkísér­ték, és gondoskodásukkal ma is megszépítik életét. Kívánjuk, hogy életét a továbbiakban is békesség, szeretet és tisztelet övezze családja és tisztelői köré­ben! dr. Tremmel Ágoston a 250 ÉVE SZÜLETETT ID. BEDEKOVICH LŐRINC Bedekovich Lőrinc a szabad, Jász-Kun kerületek hi­tes földmérője volt. Életéről keveset tudunk, életrajzi adatai sajnos hiányosak. Fodor Ferenc [1] és Firenkó Pál [4] kutatásai szerint, valószínűleg 1­751 -ben szüle­tett, egy kumuri horvát család leszármazottjaként. Ap­ja, Bedekovich István, jász-kun redemptora volt, míg fia, ifj. Bedekovich Lőrinc (Jászfényszaru, 1­788. 08. 08. - 1857. 10. 02.) szintén földmérő volt, és 1815- ben szerzett mérnöki oklevelet, a budai Institutum Geometricum-ban, a BME elődjében. Nem ismeretes azonban, hogy az id. Bedekovich, az egyetemet hol végezte. Mivel a család egyik tagja, Bedekovich Bol­dizsár de kumur, az 1770-es években a Bolognai Egyetem rektora volt, lehetséges, hogy az idősebb Lő­rinc Olaszországban végezte tanulmányait (akkoriban sok „inzsellér" tanult Itáliában) [10]. Életrajzi adataiból néhány évszám azért ismert. A Jászberényi levéltárban őrzött egyik térképnek a sar­kán a következő szöveg olvasható: „Szabad J. felső Sz. György F­elsége határjának valóságos képe mel­­lyet az 1­784-ik Esztbenn le képzelt, most pedig ezenn 1813-ik Esztbenn J. Fényszarum­ Életének 62-ik, Hi­­vatallának peg 34-ik Esztendejébenn le színlelt Be­dekovich Lőrintz, a Szabad Jász és két Kun Megyékk hites Mértséklője. "[4] Ezek szerint az id. Bedekovich 1751-ben született, és 1­779-től végzett földmérési munkát. Állandó szék­helye Jászfényszarun lehetett, ahol hasonnevű fia is született, illetve elhalt. Fodor Ferenc által megtalált el­ső térképe 1­779-ből való, és Jászkisér határának víz­rajzi állapotát tünteti fel. Által Árpád kutatásai szerint [8] 1974-ig mintegy 90 db kéziratos térképet sikerült beazonosítani, de a következő években újabb térké­pek kerültek elő. Némelyikről nem tisztázott, hogy idősebb vagy ifjabb Bedekovich készítette. Fodor Ferenc szerint [1] az id. Bedekovich utolsó térképét 1839-ben, 88 éves korában rajzolta. Ennek azonban ellentmond Nagy Sz. István [3], aki a Szol­nok megyei irattárban a következő (1825-ből való) feljegyzést találta: „S­ hagyjanak békét idősbb Be­dekovich Lőrintz Disz. hites földmérő úrnak, ki a 3 ke­rületre ki­terjedt hivatalos fáradozásaiban lett nyo­morulttá..." Ugyanis Kiskunmajsa és Kiskunhalas, 1815. február 25-én indult határperéhez, a két Be­dekovich készítette a térképeket. (Ma úgy monda­nánk: igazságügyi-földmérési szakértők voltak.) Mivel id. Bedekovich munkájával a peres felek - a fenti idé­zet szerint - nem voltak megelégedve, ezért valószínű­leg zaklatták. Ő azonban már 1818-ban - életének 67. évében - „nyomorulttá lett", azaz súlyos beteg volt, de 1825-ben, 74 éves korában még élt. Ilyen körülmények között azonban nem valószínű, hogy 1­839-ben, 88 évesen élt, vagy dolgozott volna, amint azt Fodor állítja [1]. Több irodalmi forrás [5], [6] - Fo­dor alapján - elhalálozásának dátumát 1839-re teszi. Bedekovich Lőrinc úttörő munkásságával kapcso­latban feltétlenül meg kell említeni a Heves megyei (Eger) Levéltárban található, 31 lapból álló, 1­791 -ből származó pompás, kéziratos térképművet, mely a Tar- 1. ábra. Bedekovich Lőrinc: Basilides Sándor rajza. (Magyar Földmérők Arcképcsarnoka I. kötet, BGTV 1976) * A redemptor itt földmegváltót jelent. Ugyanis I. Lipót német-római császár (és magyar király 1657-1705), Kollonich gróf, esztergomi érsek javaslatára, egyes korábbi nemesi kiváltságok letörésére, idegeneknek magyar birtokokat adományoztatott, polgárokkal együtt. így került sor 1­702-ben ar­ra, hogy a jászokat - akik már Róbert Károly (1301-1342) óta kollektív nemesi kiváltságokat élveztek - a Német Lovagrendnek elzálogosította. Több mint 40 éves küzdelem után Mária Terézia 1­745-ben engedélyezte a redempciót, vagyis a jászok visszafizet­hették az eladási összeget, és ezzel visszanyerhették szabadságu­kat. A Bedekovich család azonnal élt a lehetőséggel. A rendszer­­váltás óta a jászok ismét megünneplik szabadulásuk évfordulóját. 27

Next