Geodézia és kartográfia 2003 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 6. szám - SZEMLE - Juhász Attila: Budapest védelmi vonalainak rekonstrukciója (1944)

BUDAPEST VÉDELMI VONALAINAK REKONSTRUKCIÓJA (1944) 1. Az Attila-vonal A II. világháborúban Magyarország védelmi rend­szerét elsődlegesen az ország keleti határain építették ki (Árpád-vonal, Hunyadi-, Szent-László-állás), hiszen a szovjet támadás innen volt várható. Azonban a ro­mán kiugrással gyökeresen megváltozott a helyzet. A Kárpátokat megkerülve, délkeleti irányból az Alföldön át akadálytalanul indulhatott meg a támadás. A véde­kezőknek is reagálniuk kellett az így kialakult szituáci­óra. Ennek a támadási iránynak a lezárására épültek meg azok a fő védelmi vonalak, melyek már Magyar­­országon túl, Németország dél-keleti határainak vé­delmét is kellett, hogy szolgálják. Ezek a fő vonalak, amelyek EK-DNy irányban összefüggően szelik át az országot: a Karola-vonal, mely az Északi-középhegy­ség déli oldalán húzódott, az Attila-vonal, amely Bu­dapest védelmét volt hivatott ellátni, és végül a Mar­­git-vonal, amely Budapesttől a Balatonig, majd to­vább egészen a Dráváig húzódott. A védelmi rendszer ilyen jellegű kialakításának döntő szerepe volt abban, hogy Budapest város és lakossága a II. világháború egyik legkegyetlenebb városostromát szenvedje el. Mint említettük, az Attila-vonalnak kellett feltartóz­tatnia az Alföld felől érkező, Budapest elfoglalására irányuló szovjet támadást. A német hadvezetés már jóval a szovjet támadás előtt felkészült a védelemre. Freissner vezérezredes már 1944. szeptember 22-én elrendelte, hogy Budapest keleti oldalán három patkó alakú védőövet építsenek ki, szárnyaikkal a Dunára támaszkodva. (Attila I., Attila II., Attila III.) A pesti hídfő védelmének kiépítése - ettől függetle­nül - már 1944 nyarán a hadiakadémia 3. évfolya­mának is feladata volt. A vezérkari vizsgára készülő századosok már ekkor kijelölték a hídfőt védő erődí­tések pontos helyét. A védőöveket és tüzérségi álláso­kat 4 hadosztály részére tervezték. A tervezésnél fel­használták még az I. világháborúból fennmaradt ter­veket, amikor egy rövid időszakban azzal fenyegetett a keleti front, hogy az oroszoknak sikerül áttörniük a Kárpátokon, és benyomulhatnak az Alföldre. A ma­gyar vezérkar szeptember 1­1 -én (jóval a német utasí­tás előtt) hozzálátott az Attila-vonalak kialakításához. A munkában a szlovák műszaki hadosztály 3000 ka­tonája, továbbá a kivezényelt civil lakosság és a zsidó munkaszolgálatosok vettek részt. (November 11-én már 28000 fő dolgozott a védőövezet kiépítésén.) Az állásokat november folyamán megszállták a védeke­ző német-magyar csapatok, de egészen decemberig tökéletesítették azokat. A vonalak páncélvédelmi árokból, gyalogsági árokrendszerekből, megerősített tüzérségi és légvédelmi állásokból álltak. Ezek kiépíté­sekor nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a védelem­nek megfelelő mélysége legyen. Az elmúlt időszakban megpróbáltuk az Attila-vona­­lat rekonstruálni, alkotóelemeit megbízható módsze­rekkel térképezni. Ennek alapvető oka az, hogy a ké­sőbbiekben szeretnénk egy, a Budapest ostromát fel­dolgozó, térinformatikai adatrendszert kialakítani, il­letve az, hogy ez irányú irodalmi kutatásaink során ki­derült, az Attila-vonalról szinte minden fellelhető for­rás egy majdnem szóról szóra azonos leírást közöl, és az elkészült áttekintő ábrák is ennek alapján készül­tek. Ezen leírás azonban eléggé felületes, mind a vo­nal elhelyezkedésével, mind az alkotóelemeivel kap­csolatban, és fontos részleteket egyáltalán nem tartal­maz. Ez a leírás a következőképpen néz ki: „Az Attila-vonalat 1944. szept. 22-től építették ki. Szárnyaival a Dunára támaszkodott, összekötötte a Karola-vonalat a Margit-vonallal. Három védőövből állt. A külső Dunaharaszti - Vecsés - Ecser - Maglód - Valkó - Gödöllő - Szada - Veresegyház - Csornád - Alsógöd; a közbülső Soroksár - Soroksárpéteri - Pestszentimre - Pécel - Isaszeg - Kerepes - Mogyoród Fót - Dunakeszi; a belső (az Attila-vonal-ill.) az ak­kori peremvárosok: Csepel - Pestszenterzsébet - Pest­­szentlőrinc - Rákoskeresztúr - Rákoscsaba - Cinkota - Rákosszentmihály - Rákospalota - Újpest külső szé­lén húzódott. A budai oldalra nem terjedt ki. Nem épült ki teljesen, katona, idő, technikai eszköz és fegy­ver hiányában." 2. A védelmi vonal rekonstrukciója Az érdeklődő, tehát az előbbi leírással találkozhat a legtöbbször. Részletes kutatásra azonban ez nem al­kalmas. Ezért is tűztük ki célul egy, lehetőleg minél részletesebb és megbízhatóbb, térkép és leírás létre­hozását. Kiindulásként természetesen a közölt leírást is felhasználtuk, amely, mint később kiderül, nagyrészt jó útmutatónak bizonyult. Ezen kívül felhasználtunk korabeli topográfiai térképeket (Mol :25000 sztereo­grafikus szelvények, az 1930-as évek első feléből) és harctéri vázlatokat, melyek tartalmazzák a frontvona­lak alakulását is. Az elvárt eredmény eléréséhez ki kel­lett választanunk azokat az adatnyerési, adatgyűjtési eljárásokat, amelyek megfelelnek a megbízhatósági és pontossági kritériumoknak. Az alapvető informáci­ók archív légifényképekből származnak. Ez az adat­nyerési eljárás megbízhatóság és pontosság szem­pontjából is messze megelőzi a szóba jöhető összes többi módszert. A légifényképek 1950-ben és 1951- ben készültek. Méretarányuk megközelítőleg

Next