Geodézia és kartográfia 2008 (60. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 3. szám - Márton Mátyás: Egy elfeledett magyar csoda: Perczel László földgömbje - az első "világtérképmű"?

A földgömbnek naptárkerete is van, mely szintén igen szép kidolgozású. Az állatöv jegyei a keret felső, 10 cm széles lapján pergamenpapírra vannak rajzol­va és finoman színezve. Mellettük ott áll az illető je­gyek neve, a hónapok neve (napi beosztással) továb­bá az égtáj megjelölése magyar és latin nyelven. ” A glóbusz ma Az elmondottakhoz kiegészítésül még hozzáte­hetjük, hogy kis, kék színű, rajzos nyilak jelzik az áramlásirányokat a névvel megírt tengeráram­lások mentén, valamint hogy az óceánok neve kü­lönös gonddal megrajzolt és színezett, árnyékolt, „faragott” nagybetű-csodák sorából áll össze... Részletesebb elemző-értékelő leírást tehát ma sem készíthetnénk a gömbről. Talán csak a „Saj­nos. ..” kezdetű mondatok szaporodnának. Néhány ilyen: Sajnos a gömb újabb restauráláson esett át. A sérült felületeket új papírréteg ráragasztásával fedték, amely csak a fokhálózat rajzolatát tartal­mazza. Az ily módon „restaurált” glóbusz egy durván foltozott gömb képét nyújtja. Sajnos mára a lakkréteg annyira besárgult, hogy a település­­jelek és -megírások szinte teljesen belevesznek, a helyük is csak felsejlik csupán. Ugyanez igaz a tenger világoskék színére, amely legfeljebb csak nyomokban, kisebb elszigetelt foltokban, a besár­gult lakkrétegen át zöldes árnyalatként látszik. A restaurálás során a gömböt­­ valószínűleg a rézből készült meridiángyűrű felső részére kötözött erősebb huzal vagy kötél segítségével­­ kiemelték az állványzatból (amely egyébként is megrogyott). Ez a terhelés a gyűrűt deformálta. A kiemelést követően a meridiángyűrűt minden bizonnyal le is szerelték, és tévesen helyezték vissza, mert ma a fokmegírások „fejen állnak”. A gyűrű deformációja és helytelen visszaszerelé­se következtében a gömb a sérülés veszélye nél­kül nem forgatható, mert bizonyos helyzetekben hozzáér a meridiángyűrűhöz. A későbbiekben kiemelése csak a meridiángyűrű terhelése nélkül végezhető el! A gyűrű kis keresztmetszeténél fogva arra sem alkalmas, hogy a glóbuszt a talp­pal 66,5°-os szöget bezáró - gyakran alkalma­zott, a földtengely ferdeségének megfelelő - hely­zetbe állítsuk. Ez az állás azonnal deformálná a meridiángyűrűt a gömb nagy tömege miatt! Sajátos képalkotás a gömbről A térképkészítés gyakorlati oldaláról vizsgálva a kérdést, a 132 cm-es gömbátmérő 1 : 10 000 000-s méretarányú gömbtérképet jelent. 547 dm2-nyi térképfelület tervezéséről és kartografálásáról van szó tehát, ami közel nyolc darab B1-es tér­kép elkészítésével egyenértékű. Olyan kéziratos gömbről beszélünk, amelynek munkaidő-ráfor­dítás igénye a legszerényebb becslés szerint is legalább 13-14 ezer munkaóra lehetett, amely idő az előkészítést nem is, csupán az előtervi-tervi és a tisztázati rajzolást tartalmazza. (Előkészítésen ebben az esetben is a kartográfiai gyakorlatban alkalmazott anyaggyűjtést, a rendelkezésre álló térképi források kritikai elemzését, a tervezett mű jelkulcsának összeállítását stb. értem.) Néz­zük, min alapul a fenti becslésem! A hagyományos térképkészítés gyakorlata sze­rint (egykor a Kartográfiai Vállalatnál) egy kb. 2 dm2 felületű útikönyv-tártérkép az (előbb em­lített) előkészítést követően kb. 40 szerkesztőórát igényelt. Ehhez még a summer (az árnyékolásos domborzatrajz) elkészítése legalább 20, a tisztá­zati rajzok ismét 40 munkaórát jelentettek. Azaz 1 dm2 térképfelület előállítása kb. 50 óra volt! Az időigény hasonló lehetett a glóbusz elkészítésekor is, annak szárazföldi területein. A szerkesztésnek a glóbusz esetében egy ceruzás előtervezés fe­lelhetett meg, valószínűleg nagyobb óraigénnyel, mert nem volt fotó, tehát a más vetületű forrás­munka tartalmi elemeit be kellett tervezni a göm­bi vetületbe. A tisztázati rajznak a színes tintával való átrajzolás felelt meg, talán valamivel kisebb óraigénnyel a későbbi technológiához viszonyítva. A summerrel egyenértékű lehetett az árnyékolt domborzatrajz elkészítése. Biztosan mondhatjuk tehát, hogy 1 dm2 szárazföldi gömbfelület elkészí­tése nem lehetett kevesebb 50 munkaóránál. Az 547 dm2-nyi földgömbtérkép-felületnek kb. 1/3-a szárazföld: 182 dm2. Ez kb. 9100 óra. A tengeri területek esetében a térképi tartalom „gyérebb”. Persze a szigetek itt is munkásabbak, és nem kell megfeledkezni a tengeráramlások szí­nezéséről, az óceánok egyedi tervezésű, festett­árnyékolt rajzolatú betűinek, a tengerek és öblök egyszerűbb vonalvezetésű, de ugyancsak rajzolt betűkkel való megírásáról stb. Ha az egységnyi óraráfordítást a szárazföldi 1/4-ének vesszük, a kétszeres terület elkészítésének időigénye végső soron a szárazföldinek fele, azaz 4550 óra. Ez mindösszesen az egész glóbuszra 13 650 órát ad ki. Újra hangsúlyozom, hogy ez az idő az előkészítést (pl. az alapanyagok megszerzése ér­dekében feltételezhetően folytatott levelezés ide­jét) nem tartalmazza. Az egyszerűség kedvéért 6 órás átlagos munkanapot számolva (ide sorolva

Next