Geodézia és kartográfia 2008 (60. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 3. szám - Márton Mátyás: Egy elfeledett magyar csoda: Perczel László földgömbje - az első "világtérképmű"?
A földgömbnek naptárkerete is van, mely szintén igen szép kidolgozású. Az állatöv jegyei a keret felső, 10 cm széles lapján pergamenpapírra vannak rajzolva és finoman színezve. Mellettük ott áll az illető jegyek neve, a hónapok neve (napi beosztással) továbbá az égtáj megjelölése magyar és latin nyelven. ” A glóbusz ma Az elmondottakhoz kiegészítésül még hozzátehetjük, hogy kis, kék színű, rajzos nyilak jelzik az áramlásirányokat a névvel megírt tengeráramlások mentén, valamint hogy az óceánok neve különös gonddal megrajzolt és színezett, árnyékolt, „faragott” nagybetű-csodák sorából áll össze... Részletesebb elemző-értékelő leírást tehát ma sem készíthetnénk a gömbről. Talán csak a „Sajnos. ..” kezdetű mondatok szaporodnának. Néhány ilyen: Sajnos a gömb újabb restauráláson esett át. A sérült felületeket új papírréteg ráragasztásával fedték, amely csak a fokhálózat rajzolatát tartalmazza. Az ily módon „restaurált” glóbusz egy durván foltozott gömb képét nyújtja. Sajnos mára a lakkréteg annyira besárgult, hogy a településjelek és -megírások szinte teljesen belevesznek, a helyük is csak felsejlik csupán. Ugyanez igaz a tenger világoskék színére, amely legfeljebb csak nyomokban, kisebb elszigetelt foltokban, a besárgult lakkrétegen át zöldes árnyalatként látszik. A restaurálás során a gömböt valószínűleg a rézből készült meridiángyűrű felső részére kötözött erősebb huzal vagy kötél segítségével kiemelték az állványzatból (amely egyébként is megrogyott). Ez a terhelés a gyűrűt deformálta. A kiemelést követően a meridiángyűrűt minden bizonnyal le is szerelték, és tévesen helyezték vissza, mert ma a fokmegírások „fejen állnak”. A gyűrű deformációja és helytelen visszaszerelése következtében a gömb a sérülés veszélye nélkül nem forgatható, mert bizonyos helyzetekben hozzáér a meridiángyűrűhöz. A későbbiekben kiemelése csak a meridiángyűrű terhelése nélkül végezhető el! A gyűrű kis keresztmetszeténél fogva arra sem alkalmas, hogy a glóbuszt a talppal 66,5°-os szöget bezáró - gyakran alkalmazott, a földtengely ferdeségének megfelelő - helyzetbe állítsuk. Ez az állás azonnal deformálná a meridiángyűrűt a gömb nagy tömege miatt! Sajátos képalkotás a gömbről A térképkészítés gyakorlati oldaláról vizsgálva a kérdést, a 132 cm-es gömbátmérő 1 : 10 000 000-s méretarányú gömbtérképet jelent. 547 dm2-nyi térképfelület tervezéséről és kartografálásáról van szó tehát, ami közel nyolc darab B1-es térkép elkészítésével egyenértékű. Olyan kéziratos gömbről beszélünk, amelynek munkaidő-ráfordítás igénye a legszerényebb becslés szerint is legalább 13-14 ezer munkaóra lehetett, amely idő az előkészítést nem is, csupán az előtervi-tervi és a tisztázati rajzolást tartalmazza. (Előkészítésen ebben az esetben is a kartográfiai gyakorlatban alkalmazott anyaggyűjtést, a rendelkezésre álló térképi források kritikai elemzését, a tervezett mű jelkulcsának összeállítását stb. értem.) Nézzük, min alapul a fenti becslésem! A hagyományos térképkészítés gyakorlata szerint (egykor a Kartográfiai Vállalatnál) egy kb. 2 dm2 felületű útikönyv-tártérkép az (előbb említett) előkészítést követően kb. 40 szerkesztőórát igényelt. Ehhez még a summer (az árnyékolásos domborzatrajz) elkészítése legalább 20, a tisztázati rajzok ismét 40 munkaórát jelentettek. Azaz 1 dm2 térképfelület előállítása kb. 50 óra volt! Az időigény hasonló lehetett a glóbusz elkészítésekor is, annak szárazföldi területein. A szerkesztésnek a glóbusz esetében egy ceruzás előtervezés felelhetett meg, valószínűleg nagyobb óraigénnyel, mert nem volt fotó, tehát a más vetületű forrásmunka tartalmi elemeit be kellett tervezni a gömbi vetületbe. A tisztázati rajznak a színes tintával való átrajzolás felelt meg, talán valamivel kisebb óraigénnyel a későbbi technológiához viszonyítva. A summerrel egyenértékű lehetett az árnyékolt domborzatrajz elkészítése. Biztosan mondhatjuk tehát, hogy 1 dm2 szárazföldi gömbfelület elkészítése nem lehetett kevesebb 50 munkaóránál. Az 547 dm2-nyi földgömbtérkép-felületnek kb. 1/3-a szárazföld: 182 dm2. Ez kb. 9100 óra. A tengeri területek esetében a térképi tartalom „gyérebb”. Persze a szigetek itt is munkásabbak, és nem kell megfeledkezni a tengeráramlások színezéséről, az óceánok egyedi tervezésű, festettárnyékolt rajzolatú betűinek, a tengerek és öblök egyszerűbb vonalvezetésű, de ugyancsak rajzolt betűkkel való megírásáról stb. Ha az egységnyi óraráfordítást a szárazföldi 1/4-ének vesszük, a kétszeres terület elkészítésének időigénye végső soron a szárazföldinek fele, azaz 4550 óra. Ez mindösszesen az egész glóbuszra 13 650 órát ad ki. Újra hangsúlyozom, hogy ez az idő az előkészítést (pl. az alapanyagok megszerzése érdekében feltételezhetően folytatott levelezés idejét) nem tartalmazza. Az egyszerűség kedvéért 6 órás átlagos munkanapot számolva (ide sorolva