Geodézia és kartográfia 2008 (60. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 8. szám - SZEMLE

42 S­Z­EML­E átszintezéshez új módszert és segédeszközt alakított ki. Figyelemre méltó szakmai eredményei közül ki­emelhetjük a hiperbolikus függvények alkalmazására épülő szabatos vetületi átszámítási módszerét, amit Soha Gáborral szinte egyidőben fedezett fel, s erről közös cikkük jelent meg a Geodézia és Kartográfiá­ban. (A módszer felfedezését egyébként a Geodéziai alapismeretek tárgy - ahova akkoriban a vetülettan tartozott - egy számítási gyakorlata inspirálta, ami­kor egy hallgatónak nem jött ki a végeredmény, s ok­tatója ennek okát próbálta kideríteni). A kutatási eredmények sorában említhetők az ál­talános hatványvalószínűség eloszlással kapcsolatos vizsgálatai, melyekre a nem a legkisebb négyzetek elvén alapuló kiegyenlítési számítási módszert lehet felépíteni. Jelentősek a távmérőműszerek és mérő­állomások szabályos hibával foglalkozó műszervizs­gálatai, azok minőségi tanúsítványainak kidolgozá­sa. A szekvenciális kiegyenlítésről szóló 100 oldalas doktori dolgozata szinte csak mátrix-egyenletekből áll. Alapműnek számító cikkeket írt a térbeli előmet­­szésről, a térbeli forgatásról, a kiegyenlítő számítások alkalmazásáról. Új tudományos eredményei mellett a gyakorla­ti geodézia területén is több nevezetes munkának volt végrehajtója, témavezetője. Kidolgozta és első­ként alkalmazta a kiegyenlítő sík paramétereit, mint dőlésjelző eszközt paneles lakóépületek építés köz­beni süllyedésmérésénél. Eredményes munkát vég­zett éveken keresztül más ipari műtárgyak (pl. a Sió­gemenci árvízi kapu) szabatos mozgásvizsgálatában. Ő szorgalmazta a székesfehérvár-iszkai távmérőka­libráló alapvonal kiépítését. Foglalkozott a felmérési hálózatok kiegyenlítésével, a hálózat minősítésével. A feladatok megoldásához egyéni módszereket, sa­ját készítésű számítógépes programokat alkalmazott. A mátrixszámítást, mint ahogyan a számítógépes programozást is, autodidakta módon sajátította el. Az ő vektorkiegyenlítő programjával számították ki az országos GPS hálózat végleges koordinátáit a 90-es évek közepén. Eredményeiről hazai és nemzetközi szakmai ren­dezvényeken is beszámolt, ezzel is növelve és öreg­bítve szakmánk hírét és tekintélyét. Munkájával pél­damutatóan járult hozzá mind a magyar geodézia fejlődéséhez, mind a fehérvári karról kikerült több ezer mérnök szakismeretének gyarapításához. Munkába lépése óta, azaz 1965-től tagja volt a szakmai egyesületnek (GKE, majd MFTTT). Alapító tagja a székesfehérvári csoportnak, amelynek elnöke is volt. Többször szervezett országos térképkiállítást, műszerkiállítást és vándorgyűlést. Tíz éven keresztül volt tagja az Ingatlanrendező Földmérői Minősítő Bizottságnak és hosszú éveket át tevékenykedett a Geodézia és Kartográfia szerkesztőségében. Mun­káját a két legrangosabb szakmai kitüntetéssel, a Fasching Antal Díjjal és a Lázár Deák Emlékéremmel ismerték el. Szaktudása, bölcsessége, megfontoltsága nagyon hiányzik a Geodézia Tanszéken, a fehérvári karon, a szakmában... Dr. Ág­falvi Mihály - Dr. Busics György TISZTELT GYÁSZOLÓK! Megrendülten állok-állunk itt, dr. Csepregi Szabolcs kollégánk, tanárunk hamvai előtt. Búcsúzni jöttünk egy nagyra becsült szakembertől, aki kiváló oktató, eredményes kutató és jólelkű ember volt. Nehéz múlt időben fogalmazni, hogy volt, hiszen nemrég még vidáman köszöntötte nyugdíjas kollé­ganőnket, készült a következő tanévre, kutatási ter­veket fontolgatott, akarata erős volt a gyógyulásban. Amikor sajgó fájdalommal Szabolcsra emléke­zünk, magunkat is siratjuk, mert kevesebbek lettünk egy baráttal, egy biztos szakmai támasszal, hiányzik az a stabilitás, tudás, megértés, amit tőle kaptunk. Csepregi Szabolcs a székesfehérvári GEO legrégibb aktív tanára volt. 1962-ben lett intézményünk jog­elődjének, az akkor alakult Felsőfokú Földmérési Technikumnak a hallgatója. Végzéskor meghívást kapott, hogy maradjon az iskolában szakoktatónak. Munkaviszonya a GEO-ban 1965. március 15-én kez­dődött és folyamatosan 2008. június 30-ig tartott. 1972-ben, a GEO főiskolává válásakor adjunktus lett, majd később docens és főiskolai tanár, miközben el­végezte a Műegyetemet, műszaki doktori címet és a műszaki tudomány kandidátusa tudományos fokoza­tot szerzett. A legnehezebb szakmai oktatási feladat jutott neki: megismertetni és megszerettetni a szak­mát a kezdőkkel, kimondani és megmagyarázni az első szakszavakat. Tárgyfelelős oktatója volt a több féléves Geodézia, a Kiegyenlítő számítás, a Geodéziai rendszerek tantárgyaknak, utóbbiak bevezetését ő kezdeményezte. Mindenki, aki a 60-as évek közepé­től Fehérváron, a GEO-ban végzett, tanítványa volt. Több ezer földmérőmérnök, földrendező mérnök, ingatlan-nyilvántartó szervező indexében szerepel az aláírása nem egy, de inkább több tantárgyból. Sok hallgatónk szüleit is tanította. Nagytudású, felkészült oktató volt, soha nem vitt be óráira felkészülési papírt, szabadon beszélt, logi­kusan magyarázott, bonyolult képleteket vezetett le a táblán. Tanítványai teljesítményét alaposan, minden szempontot mérlegelve, mély beleérzéssel értékelte. GEODÉZIA ÉS KARTOGRÁFIA • 2008/8

Next