Geodézia és Kartográfia 2019 (71. évfolyam, 1-6. szám)

2019 / 6. szám - Tartalomjegyzék - Szemlecikkek - Tóth Mária: Komolyzenei adalékok geodéták számára

el is készült. A 14 évi idő-, valamint a várható költségmegtakarítás önma­gáért beszélt, ezért a finanszírozó főváros engedélyezte az új módszert. (Katona 1969, Székely 1969). Baum Frigyes, a BGTV igazgatóhe­lyettese arról tájékoztatta lapunk olva­sóit, hogy „A BGTV kiemelkedő geo­déziai, térképészeti tudományos és gyakorlati munka jutalmazására emlék­plakettet alapított dr. Fasching Antal emlékének tiszteletére; a plakett az ő nevét viseli. „A díj első kitüntetettjei tiszteletére ünnepséget rendeztek. Az ünnepségen dr. Homoródi Lajos mon­dott beszédet, melyben Fasching életút­ját méltatta. Az előadás után Tóth Lajos igazgató átadta az első kitüntetetteknek a plaketteket. A következő személyek részesültek a kitüntetésben: dr. Hazay István professzor, Bencze István kutató­mérnök a MÉM OFTH osztályvezetője, Csatkay Dénes kutatási osztályvezető, Pénzváltó Géza a geodéziai osztály cso­portvezetője és Ráskay Zoltán mérnök. „A kitüntetetteknek ezúton is szívből gratulálunk, és további sikereket kívá­nunk.” – fejezte be tájékoztatását Baum Frigyes főmérnök, a GKE főtitkára. (GK 1969/3) 50 évvel ezelőtt, 1969. március 11-én lépett hatályba a kormány 12/1969. (III. 11.) sz. rendelete a földmérési és térké­pészeti tevékenységről. Halász Péter, a MÉM OFTH vezetője, a következő sza­vakkal méltatta a jogszabályt: „1969 tavaszán kiadásra került a földmérési és térképészeti tevékenységről szóló kor­mányrendelet. Ezzel megvalósult a tevé­kenység egységének az elve, a végző szervek feladata és hatásköre.” Majd így folytatta: „...a jogszabály pontosan kör­vonalazza azokat a földmérési munká­latokat, amelyeket állami költségvetés­ből kell folyamatosan végezni.” (Halász Péter beszéde elhangzott a GKE 1969. november 20-án megtartott közgyűlé­sén). A kormányrendelet végrehajtásá­ról szóló utasítást 6/1969. (III. 11. MÉM számon dr. Dimény Imre mezőgazda­sági és élelmezésügyi miniszter adta ki. (GK 1969/2). Szaklapunk „egyesületi hírek” rova­tában Baum Frigyes főtitkár beszámolt a GKE Székesfehérváron megrende­zett 6. vándorgyűléséről. „Az időpont kiválasztásakor (május 19–21.) figye­lembe vettük, hogy ebben az időben rendezi a város az Alba Régia Napokat. Vándorgyűlésünk így (...) ünnepi kör­nyezetben kerülhetett megrendezésre.” A vándorgyűlés tudományos ülésszakán 14 szakelőadás hangzott el. A vándor­gyűléshez térkép-, és műszerkiállítás is kapcsolódott, melyen helyet kap­tak a MOM legújabb geodéziai műsze­rei is. A vándorgyűlés baráti vacsorával zárult. „A Székesfehérvári rendezőknek ezúton is gratulálunk, az ő gondoskodá­suknak és kedvességüknek az eredmé­nye, hogy szívesen fogunk városukba visszatérni.”– fejezte be beszámolóját Baum Frigyes főtitkár. (GK 1969/4). Dr. Regőczi Emil professzor, lapunk alapító főszerkesztője 50 évvel ezelőtt „Fővárosunk neve” címmel történelmi fejtegetést közölt. Ebből megtudtuk, hogy: „...a XIX. sz. első felében már gyakran bukkan fel a Budapest, (vagy Buda-Pest) szó.” Majd Regőczi így foly­tatta: „Tudvalevő, hogy Széchenyi lel­kes híve volt a két város egyesítésének. 1828-ban a „Világ” c. lapban ezt írta: „Fővárosotok nevét (ti. Buda szabad kir. főváros és Pest sz. kir. fővárosról van szó), Budapestre kellene változ­tatni, és így a két főváros egyesülne, (...) milyen virágzó fővárosa lenne Magyarországnak rövid idő múlva.” Húsz évvel később, 1848-ban a pozsonyi országgyűlésen már konkrét javaslat hangzott el a két főváros egyesí­tésére. A szabadságharc elbukása miatt ez a kérdés a napirendről lekerült. Ismét eltelt húsz esztendő, és az 1867-es osztrák–magyar kiegyezés hazánk­nak önrendelkezést biztosított. Gróf Andrássy Gyula a kiegyezés utáni első magyar miniszterelnök 1870-ben beterjesztette a X. tc.-et, mely műszakilag rendezte a fővárosok egye­sítését. „Két esztendő múltán – írta Regőczi – jogilag is rendeződött ez a kérdés. Napvilágot látott az 1872. évi XXXVI. tc., mely arról rendelkezett, hogy Buda és Pest, valamint Óbuda Budapest név alatt egy törvényható­sággá egyesíttessenek. Az egyesítés ténylegesen 1873. november 27-én valósult meg.” – fejezte be Regőczi fővárosunk nevének történelmi ala­kulásáról írt cikkét. (GK 1969/6). (Megjegyzés: négy év múlva, 2023-ban lesz 150 éves az egyesített főváros.) Dr. Székely Domokos Komolyzenei adalékok geodéták számára Kicsi gyerekkorom legnagyobb élmé­nye és első operaházi látogatásom Mozart A varázsfuvola című mese­operája volt. Tudom, az igazi remek­művek egyaránt szólnak gyerekhez, felnőtthöz, mindegyik a saját élmé­nyeit, a neki kedves momentumokat fedezi fel bennük. Szeretem a zenéjét, a tündérmesét hozzá, meg az azóta fel­nőttként hallott vidám történeteket az egyik legnagyobb Sarastróról, Gregor Józsefről. De most a Nők Lapja új adatokat közölt, legalábbis számomra. Jónap Rita tollából jelent meg egy cikk a 2019. szeptember 20-i számban A varázsfuvola varázsa címen. Idézek belőle pár fontos részletet: „A közel kétszázharminc éves darab nem veszített jelentőségéből; a mai napig ez Mozart egyik leggyakrabban játszott alkotása, a legtöbb komolyzene­rajongónak ehhez a műhöz fűződik az első operaélménye, és a varázslat még mindig megtörténik estéről estére. Az ősbemutatón 1791. szeptember 30-án Schikaneder, (bécsi színházigaz­gató) maga játszotta Papagenót, az Éj királynőjét pedig Mozart sógornője, Josepha Hofer alakította. Alig egy év múlva a századik előadást ünnepel­ték, ezt a sikert Mozart már nem élte meg. Hogy kerülnek ide a szabadkőművesek? A szövegkönyv alapját August Jakob Liebeskind Lulu avagy a varázsfu­vola című meséje szolgáltatta, a libret­tót Schikaneder egy ügyes bécsi diák­kal, Georg Metzlerrel írta. Metzler mineralógus diák volt, aki részt vett számos selmecbányai kísérletben, és több szereplőt is az ottani akadé­mia tanárairól mintázott. Sarastro sze­mélyéhez Born Ignác szolgált min­tául, Tamino egy másik sikeres magyar kutatóra, Müller Ferencre hasonlít, a gonosz Monostatos pedig a fejlő­dést gátló berlini professzor, Martin Heinrich Klaproth, Born Ignác ellen­sége volt. A kissé szerencsétlen, csetlő­botló Papagenót feltehetően Mozartról mintázták. Mind a szövegben, mind a zenében megjelennek szabadkőműves GEODÉZIA ÉS KARTOGRÁFIA 2019 / 5 (71. évf.)

Next