Gép, 1970 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

A konstrukciós változatok képzéséhez a követ­kező meggondolásból kiindulva állíthatjuk fel a számítási modellt. A szerszámgépek konstrukcióinak fejlesztése, gyártásuk minőségének és gazdaságosságának ál­landó mérvű növelése szükségszerűen az üzemelte­tésük folyamán az időegység alatt előállított ter­mékek értékének növekedését kell, hogy eredmé­nyezze. Az időegység alatt előállított termékek értékmérésekor természetesen mind a minőségi, mind a mennyiségi növekedést számításba kell venni. A minőségi és mennyiségi értéknövekedést elsősorban a gép konstrukciójának tökéletesítése és gyártásának minősége biztosítja, ami műszaki színvonala mértékének monoton növekedésében jut kifejezésre. A termékek minőségi és mennyiségi értéknövekedésének feltétele, valamint az ezt biz­tosító konstrukciós megoldások költségkihatásai lehetőséget adnak a gép műszaki színvonala mérté­kének természetes mértékegységekben való kife­jezésére és az optimálás alapjául szolgáló függvény­kapcsolatok felállítására. Az optimális műszaki színvonal mértékét két műszaki-gazdasági függvénykapcsolat határolja. Az egyik függvénykapcsolat a gép technológiai képessége értékének és a műszaki színvonal mér­tékének f(x) függvényét, míg a másik a műszaki színvonal és annak önköltsége közötti funkcionális (p(x) kapcsolatot fejezi ki. Függetlenül attól, hogy a műszaki színvonalat milyen természetes mértékegységekben (termelé­kenység, megmunkálási pontosság, felületi minő­ség stb.) fejezzük ki, előzetesen megállapítható, hogy a műszaki színvonal mértékének növekedé­sével a szerkezetek és mechanizmusok önköltségé­nek hányada eleinte lassan, majd egyre növekvő mértékben emelkedik, tehát q p(x) konvex görbe, míg a technológiai képesség értéke í'(x) növekedésé­vel a kezdeti szakaszon növekszik intenzívebben, a­z p(x) görbéhez viszonyítva, majd a növekedés mértéke csökken. Az í(x) görbe lehet konkáv, de ha nem is az, egy meghatározott intervallumon belül f(x)—­p(x) 1 0 (1. ábra). Hazánkban egy új szerszámgép sorozatgyártásá­nak beindításáig a döntéshozataltól számítva átla­gosan 5—7 év telik el. A tervcél kidolgozásakor a műszaki színvonal mértékének meghatározásakor a fejlesztési idő alatti fejlődést is figyelembe kell venni. Ezen túl a gyártás gazdaságossága egyete­mes jellegű szerszámgépek gyártása esetében a so­rozatgyártástól függő felszerszámozást, készüléke­­zést, esetleg célgép beállítását, zárt termelési cso­port kialakítását stb. igényli. Mindez csak több évi gyártás biztosítása esetén térül meg. A műszaki színvonal mértékének meghatározásakor ezzel az időtényezővel is számolni kell. Mivel a műszaki színvonal mértéke — nemzetközi síkon mérve — folyamatosan növekvő függvénnyel fejezhető ki, ezért a tervcél kidolgozásakor a műszaki színvo­nal mértékét már eleve úgy kell meghatározni, hogy a gép műszaki paraméterei a sorozatgyártás beindítását követően is időtállók legyenek. A műszaki színvonal mértékének idősoraiban a következő összetevőket különböztethetjük meg: A) Alapirányzat, vagy eredő tendencia, amelyet a széles körben elterjedt szóhasználattal trend­nek nevezünk. A műszaki színvonal mértéké­nek alapirányzata egy monoton növekvő függvénnyel fejezhető ki. Azonban, ha a mű­szaki színvonal mértékének természetes mér­tékegységéül pl. a megmunkálási időt, vagy a gépi megmunkálás pontosságának szórását, stb. választjuk, akkor természetesen mono­ton csökkenő függvényt kapunk. A trend a fejlődés fővonalát jelenti a kisebb ingadozá­sok, visszaesések stb. nélkül B) Periodikus hullámzás. A műszaki színvonal mértékének a halmazát az adott időszakokban (pl. egy év alatt) az ismert gyárak által soro­zatban kibocsátott gépek katalógus-adatai­ból állíthatjuk össze. Azonban azonos szer­számgépfajtából a gyárak nem minden évben hoznak ki új típust, előfordulhat, hogy a­­m­értékeket az­­­ időszakban fejlettebb, míg a zs+k időszakban gyengébb jellemzőkből dol­gozhatjuk ki. Mivel az exportra termelő gyá­rak között a legfejlettebb mellett ma már a gyengén fejlettek is szerepelnek és a két szélső eset között folyamatos átmenet van, így a fejlesztés, ill. új típus kihozatala gyáranként különböző időszakokban valósul meg, tehát a ciklikus hullámzás jellemző lehet. Gyakran előfordul ugyanis, hogy egyes gyárak beszün­tetik a vizsgált gépfajta gyártását, míg mások esetleg a t­­H időszakban jelennek meg először új gyártmányaikkal. C) Véletlen ingadozások. Előre nem látható, a fejlődés ütemét váratlanul késleltető, vagy elősegítő tényezők végső eredménye (kon­junktúra szélsőséges ingadozása, műszaki for­radalmat jelentő találmány megjelenése stb.) véletlen ingadozásként jelentkezhet. Az előzőekben vázolt módszer lehetővé teszi a konstrukciós változatok műszaki paramétereinek optimálását a várható gyártás gazdaságosságának függvényében. Ez a módszer elsősorban akkor al­kalmazható eredményesen, amikor gyártásban levő konstrukciót kell korszerűsíteni, vagy meglevő gép­családot kiegészíteni. Jóllehet a műszaki paraméterek optimálása új gépcsalád tervezésekor is szükséges, mégis ebben az esetben elsősorban a technológiai indokoltságot kell vizsgálni. 250 GÉP XXII. évfolyam. 1970. 7. szám. Július

Next