Gép, 1970 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
A konstrukciós változatok képzéséhez a következő meggondolásból kiindulva állíthatjuk fel a számítási modellt. A szerszámgépek konstrukcióinak fejlesztése, gyártásuk minőségének és gazdaságosságának állandó mérvű növelése szükségszerűen az üzemeltetésük folyamán az időegység alatt előállított termékek értékének növekedését kell, hogy eredményezze. Az időegység alatt előállított termékek értékmérésekor természetesen mind a minőségi, mind a mennyiségi növekedést számításba kell venni. A minőségi és mennyiségi értéknövekedést elsősorban a gép konstrukciójának tökéletesítése és gyártásának minősége biztosítja, ami műszaki színvonala mértékének monoton növekedésében jut kifejezésre. A termékek minőségi és mennyiségi értéknövekedésének feltétele, valamint az ezt biztosító konstrukciós megoldások költségkihatásai lehetőséget adnak a gép műszaki színvonala mértékének természetes mértékegységekben való kifejezésére és az optimálás alapjául szolgáló függvénykapcsolatok felállítására. Az optimális műszaki színvonal mértékét két műszaki-gazdasági függvénykapcsolat határolja. Az egyik függvénykapcsolat a gép technológiai képessége értékének és a műszaki színvonal mértékének f(x) függvényét, míg a másik a műszaki színvonal és annak önköltsége közötti funkcionális (p(x) kapcsolatot fejezi ki. Függetlenül attól, hogy a műszaki színvonalat milyen természetes mértékegységekben (termelékenység, megmunkálási pontosság, felületi minőség stb.) fejezzük ki, előzetesen megállapítható, hogy a műszaki színvonal mértékének növekedésével a szerkezetek és mechanizmusok önköltségének hányada eleinte lassan, majd egyre növekvő mértékben emelkedik, tehát q p(x) konvex görbe, míg a technológiai képesség értéke í'(x) növekedésével a kezdeti szakaszon növekszik intenzívebben, az p(x) görbéhez viszonyítva, majd a növekedés mértéke csökken. Az í(x) görbe lehet konkáv, de ha nem is az, egy meghatározott intervallumon belül f(x)—p(x) 1 0 (1. ábra). Hazánkban egy új szerszámgép sorozatgyártásának beindításáig a döntéshozataltól számítva átlagosan 5—7 év telik el. A tervcél kidolgozásakor a műszaki színvonal mértékének meghatározásakor a fejlesztési idő alatti fejlődést is figyelembe kell venni. Ezen túl a gyártás gazdaságossága egyetemes jellegű szerszámgépek gyártása esetében a sorozatgyártástól függő felszerszámozást, készülékezést, esetleg célgép beállítását, zárt termelési csoport kialakítását stb. igényli. Mindez csak több évi gyártás biztosítása esetén térül meg. A műszaki színvonal mértékének meghatározásakor ezzel az időtényezővel is számolni kell. Mivel a műszaki színvonal mértéke — nemzetközi síkon mérve — folyamatosan növekvő függvénnyel fejezhető ki, ezért a tervcél kidolgozásakor a műszaki színvonal mértékét már eleve úgy kell meghatározni, hogy a gép műszaki paraméterei a sorozatgyártás beindítását követően is időtállók legyenek. A műszaki színvonal mértékének idősoraiban a következő összetevőket különböztethetjük meg: A) Alapirányzat, vagy eredő tendencia, amelyet a széles körben elterjedt szóhasználattal trendnek nevezünk. A műszaki színvonal mértékének alapirányzata egy monoton növekvő függvénnyel fejezhető ki. Azonban, ha a műszaki színvonal mértékének természetes mértékegységéül pl. a megmunkálási időt, vagy a gépi megmunkálás pontosságának szórását, stb. választjuk, akkor természetesen monoton csökkenő függvényt kapunk. A trend a fejlődés fővonalát jelenti a kisebb ingadozások, visszaesések stb. nélkül B) Periodikus hullámzás. A műszaki színvonal mértékének a halmazát az adott időszakokban (pl. egy év alatt) az ismert gyárak által sorozatban kibocsátott gépek katalógus-adataiból állíthatjuk össze. Azonban azonos szerszámgépfajtából a gyárak nem minden évben hoznak ki új típust, előfordulhat, hogy amértékeket az időszakban fejlettebb, míg a zs+k időszakban gyengébb jellemzőkből dolgozhatjuk ki. Mivel az exportra termelő gyárak között a legfejlettebb mellett ma már a gyengén fejlettek is szerepelnek és a két szélső eset között folyamatos átmenet van, így a fejlesztés, ill. új típus kihozatala gyáranként különböző időszakokban valósul meg, tehát a ciklikus hullámzás jellemző lehet. Gyakran előfordul ugyanis, hogy egyes gyárak beszüntetik a vizsgált gépfajta gyártását, míg mások esetleg a tH időszakban jelennek meg először új gyártmányaikkal. C) Véletlen ingadozások. Előre nem látható, a fejlődés ütemét váratlanul késleltető, vagy elősegítő tényezők végső eredménye (konjunktúra szélsőséges ingadozása, műszaki forradalmat jelentő találmány megjelenése stb.) véletlen ingadozásként jelentkezhet. Az előzőekben vázolt módszer lehetővé teszi a konstrukciós változatok műszaki paramétereinek optimálását a várható gyártás gazdaságosságának függvényében. Ez a módszer elsősorban akkor alkalmazható eredményesen, amikor gyártásban levő konstrukciót kell korszerűsíteni, vagy meglevő gépcsaládot kiegészíteni. Jóllehet a műszaki paraméterek optimálása új gépcsalád tervezésekor is szükséges, mégis ebben az esetben elsősorban a technológiai indokoltságot kell vizsgálni. 250 GÉP XXII. évfolyam. 1970. 7. szám. Július