Gépészek Országos Szövetsége - Hivatalos Lap, 1932 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1932-01-01 / 1. szám
Uliii^XU tJ J jtLX.JiK-if - I XXXVm. évfolyam XXXVIll. évfolyam_____________Budapest, 1952. január 1. ^{x\i ~ ^ t» p^am. Gépészek Országos SzövesÉGE HIVATALOS LAP Megjelenik minden he 1-én Laptulajdonos és kiadó : Szerkesztőség és kiadóhivatal A„GÉPÉSZEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE“ BUDAPEST, Előfizetési ár: évi 6 pengő. Felelős szerkesztő: IX.. FERENC KÖRÚT 17. a szöv. tagjainak dijtalan. KISS GYÖRGY Telefon : József 349-42 sz. _ szövetségi elnök, Hirdetések dijszabás szerint. a Székesfőváros kelenföldi áramfejlesztő telepének főgépmestere. Csekkszámla szám: 15529. — Évforduló. Irja: Szomody István. Az emberi ésszel fel nem mérhető végtelen Űr kreatúráinak, a sok milliónnyi napremiszernek egyik alárendelt parányi alkotója, a mi édes, titkos Földünk ismét körülölelte, körülkódolta és csókdosta éltető szülőjét, minden energiánk kútforrását, a Napot, amelyen elszakíthatatlanul, titkos kötelékeken csügg. Kailendáriumi nyelven úgy mondjuk, hogy eltelt egy év. Az idő fogalmának közbevetésével ez az egy év (ppen oly parányi a Teremtés történetében, mint amilyen parány a mi organizmusunkaz unja a Földanyánk tömegében. Egy év csak a mi emberi véges életünkben számottevő valami, mert amint nap megy nap után, változunk mi is, változunk energiánkban, rendszereinkben és változunk abban, hogy Madách egyedül üdvözítő elmélete szerint a végtelen emberi élet korszellemeit alkotjuk s azok szerint irányítjuk életünket. Az a titokzatos ösztöni erő, amely minket életünk irányítására késztet, egyben alkotója a fejlődés nagy munkájának is. Ez a titokzatos erő pedig arra ösztökéli a teremtés koronáját, az embert, hogy az elmúlt évek történeteiből tapasztalatokat merítsen és következtetéseket szűrjön le. Ugyanakkor az elmúltakért a mélséges Hit parancsa folytán hálát s megnyugvást érezünk az elmúltak fölött. Következtessünk tehát! A társadalmak fejlődésének törvényszerűségében épen úgy, mint a fizikai, mechanikai,agy egyéb közelfekvő tudományok szabatos törvényeiben csak a helyes ismeret és a helyes megítélés kapcsán juthatnak helyes eredményre. M és mint ahogyan az egyszerűbb tudományok ismeretéhez is tanulás szükséges, annál inkább tanulásra van szükség a társadalmi élet nagy leckéjének elsajátításához. .Az élet iskolája azonban igen sokszor végzetes eredményeket produkál s a helytelen irányú próbálgatások nyomán népek milliói s mérhetetlen vagyonok esnek áldozatul. De legyenek ezek a próbálgatások bármilyen végzetesek, mégis méhükben hordozzák a javulás egészséges csíráit. Ez a tény ülteti lelkünk méhébe a múlt hibáiértvaló megbocsátást és a jobb jövőbe vetett áldásos hitet. Mi gépészek, akik a társadalmi fejlődés fontos tényezői vagyunk, ne adjunk helyet lelkünkben a csüggedésnek, hanem az élet minden zökkenője itt serkentsen, a sima utak pedig gyors iramra késztessenek, hogy a múltak hibáit mielőbb kiküszöbölhessük s a továbbfejlődés útját egyengessük. E sorokon keresztül minden gépész lelkébe kimondhatatlan kortársi szeretettel szeretném beleplántálni azt a tiszta, önzetlen törekvést, amely bennem közös sorsunk javáért él és biztosra veszem, hogy ez sikerülni is fog, mert minden kartársam lelkében gyökerezni látom azt a nagy buzgfilmat, hogy egyesült erővel egy mindnyájunkra nézve jobb sorsot kivívhassanak az új esztendőben. Mindnyájan ismerjük a múlt évben feltornyosult akadályokat, amelyek a sorsunk javulásának útját állták, ismerjük azt a tarthatatlan szellemet, mely elébe vágott minden jemik és ismerjük a társadalmiélet tévelygésit is, tehát most már könnyebb feladat előtt állunk. Mert ha ismerjük a bajokat, tudni fogjuk, hogy milyen eszközökkel gyógyítható a betegség. Egy biztató sugár fénye dereng a jövő perspektívája fölött, amelyből egy új korszellem képe bontakozik ki, amikor a technikai alkotásokat s a végrehajtó erőket értéke szerint fogják megbecsülni. A fejlődéstörténelem magvát a mi alkotásaink, kérges tenyerünk munkája fogják képezni és csak rajtunk fog múlni, hogy a társadalom ezen munkásságunkat kellőképen honorálja. Jöjjünk össze tehát az ország minden zugából, minden gépterméből a mi közös otthonunkba, a Gépészek Országos Szövetségébe, ahol a szövetségünk vezetői, élükön a mi nagyrabecsült díszelnökünkkel, Karlovitz László őméltóságával és Kiss Györggyel, a mi szeretett drága elnökünkkel forró kézszorítással, együttérző szívvel fogadnak mindenkit. Elsőnek üdvözlöm őket az újév kezdetén s velük az egész tisztikart, a gépészek nesztorai, apostolait és lélekben testvéri szeretettel szorítom meg minden egyes kartírsam kezét. Kívánom, hogy a felérhetetlen Mindenható segítse meg a mi becsületes, derék, küzködő táborunkat minden munkájában. De hogy célját elérje s nagy feladatait elvégezhesse, minden törekvése elsősorban oda kell irányuljon, hogy nagy ügyünknek bástyája, székházunk legyen. Életem legboldogabb napja akkor virrad majd rám, amikor a mi közös hajlékunkban szoríthatom meg kartársaim dolgos kezét. ügy legyen! '*ri iriRllf.ntinrr'll n-1 I 8ZEBEO_ HKYOisjirnK TD ,I .k.^iM.‘.iJIUi.imkJllll^i Jii