Premontrei gimnázium, Gödöllő, 1926
Assisi Szent Ferenc népszerűsége. 1905 júliusában a Fiuméból induló Pannonia kivándorló hajón Palermóba mentem és onnan a Navigazione Generale egyik fehér gőzöse Nápolyba röpített, majd Sorrentóba kerültem, Tasso szülővárosába, ahol egy egész felejthetetlen hónapot töltöttem. Azt mondják, hogy ez volt a Hesperidák kertje, ahonnan Herkules az aranymalmát kerítette, és valóban, nemcsak környékének, kilátásának bűbájával dicsekszik, hanem híresek narancsfái is, amelyek négyszer teremenek évenkint a boldog tulajdonosnak meglepően hatalmas és ízes gyümölcsöt. Volt alkalmam nem egyszer ellátogatni a lármás, a szennyes és mégis elbűvölő Nápolyba, a világ egyik legérdekesebb helyére, Pompeibe, a szeszélyes, szilaj, féktelen népet tápláló Vezúvra. Capri kedves szigetére, a csodás Grotta Azurrába, felmásztam a sorrentói félsziget legkiemelkedőbb pontjára, a Desertoba, ahonnan a földnek talán egyik legragyogóbb panorámája tárul a meglepett szemlélő elé és ahol öreg, szótalan barátok elaggott olaszokat gondoznak és csillapítgatnak. Jártam a gyönyörűséges Amalfiban, a nápolyi királyok szépséges nyaralóhelyén, Ravallóban, a híres Salernóban, a malária kiölte Pestóban, Poseideon hatalmas, ma is szilárdan álló templománál. Megnéztem mindent, amit csak megnézni érdemes volt és ott hagyván a természetnek ezt a remekét, a Golfo di Napolit, ahol az érzéki élet örömeinek és derűjének engedi át magát minden, hazajövet Assisi felé vettem utam, hogy augusztus 2-án, Porziuncula ünnepén hódoljak a lemondás nagy szentjének, a Poverellónak, Assisi Szent Ferencnek sugárzó emléke előtt. A Róma-Ancona vasútvonalról szárnyvasútra kellett átszállnom, amely az umbriai völgybe visz. Temérdek búcsús ült rajta és velük számos ferencrendi szerzetes, akik atyjuk sírjához zarándokoltak. El- elmerengtem a múlton. Hát itt született 1182-ben s itt élt a posztós kereskedő fia, a széparcú, kellemes modorú, választékos nyelvű, mulatságkedvelő, nagyravágyó Francesco, aki a lakomák „rex bibendi“-je volt s akit vidámsága miatt Assisi örömének s a mezők virágának neveztek. Katonáskodott, majd súlyos betegségbe esett, lábbadozása alatt látomásai voltak és úgy érezte, hogy lehámlik róla minden, ami földi. Szakított teljesen a világ érzéki gyönyörűségeivel, víg cimboráival, mulatozásaival, lemondott örökségéről és legutolsó ruhadarabját is odadobta vagyonát féltő atyja lábai elé. A szegénység rajongójává, Isten trubadúrjává lett és a nem régi világfi eltűrte, hogy bolondnak mondják és az utcai gyermekek sárral és kővel dobál.