Viruló Föld, 1956 (4. évfolyam, 1-19. szám)
1956-01-13 / 1. szám
fll)2 . tormuto row U AGRÁRTUDOMÁNYI EGYETEM, KERTÉSZETI ÉS MEZŐGAZDASÁGI GÉPÉSZMÉRNÖKI FŐISKOLA LAPJA IV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. ARA: 30 FILLÉR 1956. JANUÁR 13. A Magyar Párttörténet oktatása elé A Gépészmérnöki Főiskola II. évfolyamán még javában folynak az SZKP története anyagából az I. félévi vizsgák, de tanszékünk II. éves szakcsoportja már készül a második féléviben sorra kerülő Maagyar párttörténet oktatásának előkészítéséhez. Szakcsoportunk minden munkatársa nagy lelkesedéssel és szeretettel készül erre a megtisztelő feladatra, hiszen nem kevesebbről van szó, mint megismertetni és megmutatni főiskolánk másodéves hallgatóinak pártunk hősi küzdelmeit, a magyar munkásosztály és a magyar nép felszabadulásáért vívott dicsőséges harcát. Sok elképzelésünk és sokféle tervünk van, amellyel színessé, még élőbbé akarjuk tenni pártunk történetének oktatását, hogy ezzel is közelebb vigyük hallgatóinkat a párt eszméinek és politikájának megértéséhez. Úgy tervezzük, hogy a hallgatókkal a Munkásmozgalmi Intézet Magyar Párttörténet kiállítását is megtekintjük s ezenkívül itt a főiskolán is rendezünk a Magyar Párttörténet dokumentumaiból kisebb kiállítást. Ugyancsak — hogy minél szemléltetőbb, minél élőbb legyen az oktatásunk —, a párt hősi múltját bemutató egyes dokumentumfilmeket is megnézzük a másodévesek-kel. A Disákszállóba pedig meghívjuk azokat a régi munkásmozgalmi harcosokat, akik a Tanácsköztársaság és a Horthy-rendszer idején résztvettek ipari harcaiban. De ez munkánknak csak a kisebbik része. S még előttünk van az is, hogy mielőtt a magyar párt történeténekoktatását megkezdenénk, meg is kell értetnünk, hogy miért van erre szükség. Ha visszatekintünk a magyar név és pártunk elmúlt harcaira, megállapíthatjuk, hogy a magyar munkásosztály sok évtizedes hősies küzdelme a felszabadulásért a feudálkapitalista, majd a kapitalista elnyomás alól összeforrt és h eggyé vált a magyar nemzet függetlenségéért, társadalmi és politikai felszabadulásáért folytatott harcával. A magyar nemzet története, történelmi tettei nem választhatók el a magyar munkásmozgalom történetétől, kiemelkedő eseményeitől, mert a magyar munkásosztály eszméi a politikai szabadságról, a nemzeti függetlenségről, a föld felosztásáról már megtermékenyítette 1848—49 dicső harcait is. Ha fejletlenül és kialakulatlanul pengén is jelentkezett a maga ■eszméivel népünk életében az akkori mesterlegény gyülekezete, de már akkor is részt kért és részt vállalt tudatosan a magyar nemzet nagy társadalmi problémáinak megoldásában. A századforduló idején az Ausztriától való elszakadás a politikai demokrácia kivívása a súlyos nemzetiségi probléma megoldása, a nincstelen parasztokat sújtó embertelen feudális viszonyok megszüntetésének harcaiban a magyar munkásmozgalom sokezres névtelen hősei között ott voltak a munkásosztály hű szövetségesei is, a magyar parasztok. Kiemelkedő forradalmi tettek, hősies cselekedetek, de számtalan kudarc és vereség is jelzi nemzeti történetünk és munkásmozgalmunk fejlődésének ezt a szakaszát. Vereséget a szociáldemokrata árulás, a forradalmi párt hiánya, a belső nemzeti erők gyengesége, a magyar polgárság kialakulatlansága, a forradalmi értelmiség hiánya és egyéb társadalmi tényezők okozták. Nemzeti létünk minden társadalmi problémáinak megoldása összefonódott ebben az időben a magyar munkásmozgalom fejlődésével, annak állapotával. Hiszen nem volt más politikai erő Magyarországon, amely élére állhatott volna a társadalmi átalakulásért folytatott harcnak. Ezért volt nemcsak a magyar munkásmozgalom, de a magyar nemzet számára is sorsdöntő kérdés a századforduló után, lesz-e forradalmi párt Magyarországon, vagy sem? Két forradalom tüzében született meg a Kommunisták Magyarországi Pártja. A dicsőséges Tanácsköztársaság rövid pár hónapja alatt bebizonyosodott, hogy a magyar munkásosztály a dolgozók támogatásával forradalmi párttal az élen nagy és hősies tettekre képes. A párt és a nép célkitűzései, akarata egyek voltak a forradalom és a Tanácsköztársaság viharos időszakában. De eggyé vált a párt népünkkel a Horthy-rendszer 25 éve alatt is. Egy negyedszárzadon keresztül nevelte, tanította, harcra és kitartásra buzdította népünket a fasiszta diktatúra elnyomása ellen. Ebben a küzdelemben acélosodott keménnyé és sziklaszilárddá pártunk és nevelt olyan ifjú hősöket, mint Ságvári Endre, Kulich Gyula. A Magyar Párttörténet oktatásával az a cél, hogy megmutassuk hallgatóinknak azt az állhatatos és soha meg nem alkuvó harcot, amelyet a párt nőnünk oc, ... volt és a múlt harcain keresztül ráirányulult figyelnünk,ec a jelenlegi feladatokra, szocialista hazánk építésére. Ma egy felszabadult békés országban, szabadon dolgozhat a párt, de ez nem jelenti azt, hogy feladatai, áldozatos harca a magyar nép felemelkedéséért kisebb lenne. Pártunk ma is a munkásosztály és az egész dolgozó nép támogatásával, sokféle nehézséget leküzdve, élen jár nemzetünk boldog, nyugodt és békés életének megteremtésében. A Magyar Párttörténet oktatásával az a célunk, hogy hallgatóinkat is rávezessük, milyen feladata, milyen szerepe van ebben a mi szocialista ifjúságunknak, főiskolánk hallgatóinak és személy szerint az egyes hallgatóknak is, akik innen a főiskoláról kikerülve, népgazdaságunk egyik fontos területén a mezőgazdaságban foglalnak el irányító szerepet. Tanszékünk munkatársai e feladatok megoldására tudásának és munkájának legjavát fogják adni, hogy méltóan tudjuk tolmácsolni pártunk történetét ifjúságunk felé. Szécsi Gerzsonné adjunktus ŐK MÁR VÁLASZTOTTAK Néhány nappal ezelőtt tudták meg az Agrártudomány Egyetem utolsóéves hallgatói, hogy hova mehetnek az egyetem elvégzése után dolgozni. Az elhelyezkedés minden egyes hallgatónak nagy gondot okozott. Nagy gondot, mert nekik kell megpályázniuk egy-egy helyet, s a választás, az nehéz. — Hova is menjek? — kérdezik egymástól az utolsóévesek. De ezek a kérdések hamar eldőlnek, hiszen kész terveik vannak. Egyikük a cukorrépával akar foglalkozni, a másik a homoki talajerőutánpótlással, míg a harmadik a vegyszeres gyomirtással. Lehetne sorolni a végtelenségig a most végző fiatal mezőgazdászoknak az érdeklődési körét. S amikor választanak, ezeket mind figyelembe veszik. Az agronómiai kar ötödéves hallgatói közül néhányat megkérdeztünk, választásáról, s terveiről. A válaszokból nagyon érdekes képet kapunk. Gál Zoltán például elmondta: — A Hatvani Cukorgyár célgazdasága kikért az egyetemtől. Nagyon örültem ennek, hiszen az eddigi kötelező gyakorlatokat mind cukorgyári célgazdaságban töltöttem, s igen megszerettem az ottani munkát. Először Szerencsen ismerkedtem meg a célgazdaság feladataival és munkájával, ■majd Hatvanban. S amint a kikérésből látom, nemcsak én fűztem reményeket a Hatvani intuitor. . -ju..-áa'v.. vezetöt is elmozzam. áo fanok tervem van. Először is szeretném alaposan megismerni a mezőgazdász munkáját, de már az ismerkedés közben be akarok kapcsolódni a gazdaság kísérleti munkájába is. Amikor gyakorlaton voltam náluk, már akkor is figyeltem az ilyen irányú dolgokat. A kísérletek közül különösen a cukorrépatermelés komplex gépesítése, a maximális terméseredmények elérésének módszerei érdekelnek. Remélem, hogy a gazdaság vezetői nem fognak csalódni bennem. Rakob Mihály szintén az agronómiai karon tanult. Öt éven keresztül végig jeles tanuló volt, s az elméleti tudását most a Győr megyei Növényvédő Állomáson szeretné gyümölcsöztetni. Igaz, eddig az egyetemen nem képeztek ilyen irányú szakembereket, de az idén fakultatív tárgyként, aki akarta felvehette. Rakob Mihály az elsők között jelentkezett. S most, amikor megtudta, hogy ilyen helyre is lehet pályázni, nagyon megörült. Sok-sok terve van. — Először is — mondja Raegy gyakornokot keresnek, mindjárt jelentkezett. Pedig, erről a gazdaságról mindössze csak annyit tud, hogy talaja főleg homok. — Hogy hogyan foágak dolgozni? — kérdezi magától. — Minden az ottani körülményektől függ. Nem akarok előre sokat tervezni, most egyelőre csak tegyem le az államvizsgákat, majd utána törhetem ezen is a fejem. Lényeg az, hogy teljesült a kívánságom, s így azzal foglalkozhatom, amivel legjobban szerettem volna. Remélem, hogy így, ezen a területen nyújthatok majd én is a legtöbbet. Hajdú Lászlót társai mindig nagyon hallgatag, de precíz embernek ismerték. Most is az. Kétszer is megfontolja, hogy mit mond, nehogy felelőtlenül, vagy feleslegesen beszéljen. Hajdú László Budapestre való. Szülei most is Pesten élnek és egy óbudai termelőszövetkezetben dolgoznak. Ő mégis a vidéket választotta magának. A Marcali Gépállomást. — Olyan helyre akarok menni — mondta —, ahol sok mindent lehet tenni. Különösen megszerettem a termelőszövetkezeteket. Nemcsak azért, mert a szüleim is szövetkezetben dolgoznak, hanem azért is, mert amikor gyakorlaton voltam, alkalmam volt alaposan megismerkedni a jó és a rossz szövetkezetekkel is. Azt gondoltam, hogy jó munkával Kol Mihály —, a növényvédő- ezért amikor meglátta, hogy a nem gyakorlatát szeretném Cifrakerti Állami Gazdaságba megtanulni, utána, ha már kellő gyakorlatra tettem szert, kedvenc témáimat dolgoznám fel. Persze, ezek a tervek hosszúlejáratúak. De munkámban mindig figyelemmel leszek arra, amire itt az egyetemen oly sokáig tanítottak, hogy a kártevők elleni legeredményesebb harc, a jó megelőző munka. S ezért én nemcsak növényvédelmi szakember, hanem jó mezőgazdász is akarok lenni. Habéra László gépállomásra akar menni. Termelőszövetkezetekben szeretne dolgozni. Ki is választotta már magának a pásztói Gépállomást. Ide kértek az egyetemről egy körzeti mezőgazdászt. Habéra László örömmel jelentkezett, mert ezt a vidéket ismeri és szereti a legjobban. Úgy gondolja, hogy ezen a gépállomáson sok értékes tapasztalatot szerezhet. Hiszen a gépállomáshoz tartozó szövetkezeteknek, speciális feladataik is vannak. Például a közeli iparvidék élelmiszerrel való ellátása, vagy a terepviszonyoknak megfelelő gépesítés kialakítása, az optimális tsz-nagyság meghatározása, a termelőszövetkezetek megerősítése, és fejlesztése. Habera László ,nemcsak mint mezőgazdasági szakember akar dolgozni majd Pásztói Gépállomáson, hanem mint szervező is. Hogy a st-sok elképzelésből mit fog majd megvalósítani, az majd fe’válik. Annyi azonban biztos, mícA a gyakorlaton is dolgozni, mint az egyetemen, akkor nem vall kudarcot. Girst Ádámot, a homoki talajok érdeklik a legjobban, Trciflán c't'O? of íLv’t'* idő alatt virágzovt, * tenni. A mircai jaiastun pedig sok a szövetkezet és kevés a mezőgazdasági szakember. Remélem, tudom magam úgy hasznosítani, ahogyan szeretném. NEGYVEN ÉV Hosszú idő, különösen akkor ha azt munkában tölti el valaki. Orosz József elvtárs január 1-én töltötte be közszolgálatának 40. évét. Az Agrártudományi Egyetem gödöllői épületében 32 évet dolgozott — az Egyetem működése előtt a gimnáziumban. — Az épületnek jelenleg is abban a részében végzi szorgalmas munkáját, ahol azt 1924. január 1-én megkezdte. Ezt megelőzően Kassán, a főgimnáziumban 1916. január 1-től 8 éven át volt segítségére az oktatásnak. Nagyon megbecsülendő és tiszteletre méltó az olyan ember, aki ennyi sok év után is egy helyen végzi kötelességét. Mindenki ismeri az Agrártudományi Egyetemen „Orosz bácsit’, mindenki tudja, hogy megbízható, lelkes munkájára mindig számítani lehet és ezért szeretik, megbecsülik. Negyven éves szolgálata alkalmával a Takarmányozástani Tanszék dolgozói azt kívánják Orosz József elvtársnak, hogy még sokáig jó egészségben legyen köztünk és még sokáig dolgozzon velünk. Vitai István KITÜNTETÉS Domonkos Jánost, a Kertészeti Főiskola tanárát a városés községgazdálkodási miniszter kiváló dolgozó jelvénnyel tüntette ki. Negyedik díjat kaptak A DISZ II. kongresszusán a fiatalok vállaltaik, hogy résztvesznek az országos silózási versenyben. A DISZ központi vezetősége, a MEDOSZ országos elnöksége, a Földművelésügyi Minisztérium és az Állami Gazdaságok Minisztériuma által meghirdetett silózási versenyben a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tangazdaságának fiataljai is beneveztek. Az országos silózási verseny értékelése már megtörtént, s a gödöllői tangazdaság fiataljai négy sáik díjat, nyertek, amivel együtt megkapták a DISZ központi vezetőség dicsérő oklevelét és egy röplabda-felszerelést. A DISZ Központi Vezetőségének ülése A DISZ Központi Vezetősége 1956. január 6-án kibővített ülést tartott, amelyen az egyetemek és főiskolák DISZ-szervezeteinek munkáját és feladatait tárgyalták meg. Az ülésen megjelentek: Szalai Béla, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének titkára, az MDP Politikai Bizottságának tagja, Egri Gyula, az MDP Központi Vezetőségének titkára, Erdey-Grúz Tibor oktatásügyi miniszter, Gáspár Sándor, a SZOT elnöke, Andics Erzsébet, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőség tudományos és kulturális osztályának vezetője, Köböl József, az MDP Központi Vezetőség párt- és tömegszervezetek osztályának vezetője, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagja. Szakali József, a DISZ Központi Vezetőség első titkárának megnyitó beszéde után Gosztonyi János, a DISZ Központi Vezetőségének titkára tartotta meg a DISZ intéző bizottságának beszámolóját. Arról beszélt, hogy pártunk és államunk nagy figyelmet fordított az új értelmiség nevelésére, az egyetemek munkájára. Felmérhetetlen az az anyagi és erkölcsi támogatás, amelyet pártunk és államunk ad azért, hogy egyetemeinken a szocializmus építéséhez szükséges művelt, öntudatos, politikailag szilárd, szocialista szakembereket neveljenek. A márciusi párthatározat sokat segített az egyetemi DISZ-munka megjavításában. A továbbiakban az eddig végzett munkáról, valamint a következő feladatokról beszélt Gosztonyi elvtárs. hangoztatta, hogy a hallgatók tanulásának segítése, a szakmaszeretetre való nevelés, az eszmei-politikai egység és következetes osztálypolitika vitele fontos feladatok az egyetemi munkában. Harcolni kell a nacionalista, soviniszta nézetek ellen, valamint a politikai kétarcúság ellen, mert ezek még mindig fertőznek egyetemeinken. Gosztonyi elvtárs beszélt arról is, hogy egyetemeink DISZ-szervezeteinek egyik legfontosabb feladata, hallgatóinak felkészítése a gyakorlati életre. Sajnos, még ma is egyetemeinken, főiskoláinkon gyakran csak az „ideálisra” tanítják a fiatalokat, és nem mutatnak rá azokra a gyakorlati nehézségekre, amelyekkel találkozni fognak. Egyetemi DISZ-szervezeteink nem eléggé készítik fel a hallgatókat arra, hogyan kell az „emberekkel bánni”. Valamennyi szervezetünk legfontosabb feladata és kötelessége, hogy az egyetemi hallgatók szívébe és eszébe véssék be ifjúsági szövetségünk szent jelszavát: „Hűség a néphez, hűség a párthoz!” A fiatal értelmiség felelős a nép, a haza sorsáért is, ezért egyetemistáinknak széleskörűen kell tájékozódniuk ahhoz, hogy képesek legyenek ezt a felelősséget vállalni. Az egyetemi hallgatók nevelésének megjavításához, biztosítani kell azt, hogy az egyetemi nevelőmunka következetesen a marxizmus—leninizmus ideológiájára, a párt határozataira épüljön. A DISZ Központi Vezetőségének tanácskozásán többen felszólaltak, akik hangsúlyozták, hogy „az ifjúság nevelésének egyik legfontosabb feltétele az erős, ütőképes DISZ- szervezet.” A DISZ Központi Vezetőség beszámolójának, valamint a tanácskozáson elhangzott hozzászólások tanulmányozása és mindennapi oktató-nevelőmunkába való beépítése, felhasználása az Agrártudományi Egyetem DISZ-munkájának a megjavítását is eredményezni fogja. László Domokos egyetemi tanársegéd. 27 lakást adtak át. Január 10-én kedves kis ünnepség volt az Agrártudományi Egyetemen. Ezen a napon adták át az egyetem 27 dolgozójának az újonnan épült lakások kulcsait. Ezzel megindult a lakótelep átvételének a sorozata. Régi óhaj, régi vágy volt már az egyetemi dolgozók között az, hogy itt közelben lakhassanak, hogy idejüket ne kelljen utazgatással tölteni. Ezért kezdték meg a múlt évben ennek a lakótelepnek az építését. Az egész építkezés 39 és fél millió forintba került. Ma még csak egy épület készült teljesen el, de ez évben kétszer lesz ilyen ünnepélyes alkalom, mint amilyen 10-én volt, összesen amost elkészült épülettel együtt 112 lakás épül, s ebből 8 háromszobás, 56 kétszobás, és 48 egyszobás lakás lesz. A lakásokat dr. Méthé Imre, az Agrártudományi Egyetem rektora adta át. Beszédében hangoztatta, hogy ez a nap nemcsak aház leendő lakóinak ünnep, hanem az egész egyetemnek, hiszen ezzel, hogy tanárainknak, hogy dolgozóinknak itt helyben lakást tudunk biztosítani, az egyetem oktató és nevelő feladatát jobban el tudja látni. Dr. Máthé Imre üdvözlő szavai után Veres Erzsébet, a pártbizottság titkára, majd Budai Zoltán, a szakszervezeti bizottság elnöke köszöntötte az új lakókat.