Mezőgazdasági Mérnök, 1969 (10. évfolyam, 1-20. szám)

1969-11-22 / 18. szám

!"'<"JA VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!­­ (II AZ AGRÁRTUDOMÁNYI EGYETEM LAPJA X. ÉVFOLYAM, 18. SZÁM ARA: 40 FILLÉR 1969. NOVEMBER 22. Pátosz - frázis? Van a mi konszolidált „békés” életünknek egy érdekes motívuma, amely már-már kezd pol­gárjogot, nyerni, vagy di­vattá válni. Napjainkban kevés a lel­kes, őszinte, bizakodást el­áruló megnyilvánulás — még szűkebb köreinkben is. Az, hogy egyenlőségi je­let teszünk a frázis és a­­ pátosz közé, hogy mindent frázisnak tartunk — és til­takozunk minden ellen, ami a múlt küzdelmére való hi­vatkozást, vagy éppen je­lenlegi életünk egy-egy kérdésének szenvedélyes megfogalmazását jelenti. Volt idő — kár is lenne tagadni —, amikor a józan­ság, a valóságos értékítéle­tek helyett, valóban divat­tá lett a frázis, a sablonok­ban való gondolkodás. De ezzel leszámoltunk — ezen túlvagyunk. Jelentheti-e, hogy most már józanságunkat féltve, szégyelljük belső meggyő­ződésünkből fakadó érzé­seinket szenvedélyesen megfogalmazni, kimonda­ni? Ifjúságunk körében — de a felnőtt nemzedéknél is nemegyszer tapasztalni, hogy ha egy-egy mondat vagy gondolat mögött meg­mozdul az érzelem, nagy gonddal és szemérmesen igyekszik ezt elrejteni. Mintha fetisizálnánk a jó­zanságot és az ítélkező, ta­gadó vagy igenlő szenve­délyeknek tartós „áramszü­netet” biztosítanánk. Józanság és pátosz — nem egymást kizáró eleme az ember habitusának. Ha igazán meg akarjuk találni életünk célját és értelmét, nélkülözhetetlen. Bármennyire nem látvá­nyosak is hétköznapjaink — hiszen a történelmet kis időegységekre, napokra, órákra, sőt percekre bont­va éljük — ebben a bonyo­lult világban vannak cso­dálatos és rettenetes dol­gok, amelyek szenvedélyes és egyértelmű igenlést, vagy tagadást követelnek. És e dolgok nem esnek kí­vül a tények világán — ezekben állást kell foglal­nunk nap, mint nap, a bé­kés időszakokban is, sza­vakban és tettekkel egy­aránt. A küzdelemben érzel­mileg sem maradha­tunk semlegesek? A párt tudománypolitikai irányelveiről Óvári Miklós, az MSZMP KB tagja, a Központi Bizottság tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetője november 12-én előadást tartott egyetemünkön a párt tudo­mánypolitikai irányelveiről. Az egyetem oktatóin, kutatóin kívül az előadáson meg­jelent Barinkai Oszkárné, a megyei pártbizottság titkára és Nemes István, a városi pártbizottság titkára. KISZ-küldöttértekezlet Az egyetemi KISZ küldött­­értekezletre lapzárta után, no­vember 19-én délután került sor. A KISZ-bizottság beszá­molóját — mely a legutóbbi választás óta eltelt évek mun­káját ölelte fel — Murvai László titkár terjesztette a kül­döttközgyűlés elé. A beszá­moló és a vita lezárása után került sor az új egyetemi KISZ-bizottság és a városi küldöttértekezlet küldötteinek a megválasztására. A küldöttértekezlet ismerte­­tésére lapunk legközelebbi számában még visszatérünk. KITÜNTETÉS Nyugdíjba vonulásuk alkal­mából kiváló dolgozó kitün­tetést kaptak Zalai Sándorné tanulmányi csoportvezető és Weisz Gyuláné tanulmányi előadó elvtársnők. Kitüntetésüket a november 7-i ünnepélyen vették át dr. Pethő György rektortól. Ugyanakkor rektori dicsé­retben részesült Gáli Ernőné, a központi fotólaboratórium dolgozója. Gratulálunk mindhármuk­nak! A barkácsolók jóvoltából gazdagodik, szépül a kollégium a barká­csolók jóvoltából. A szakkör tagjai virágtartó­kat, hirdetőtáblákat készítettek az összekötő folyosóra. Ez utóbbiakra kerülnek a géprajz- és mechanika-feladatok — ezentúl nem kell a tanszékre se elmenni a legújabb rajzfel­adatokért. Képünkön, munkában a barkácsolók — Pesti Kálmán, Giricz Imre és Deák István. Íme a tablók, már a helyükre is kerültek. (Papp Ambrus felvétele) (Fotó: Papp A.) Végzett gépészhallgatók nyomában Az élet sűrűjében A múlt tanévben akkor lá­togattam meg a végzős gépé­szeket, amikor másfél hónap volt vissza a diploma kézhez­vételéig. Hova mennek, mi­lyen elképzeléssel vágnak ne­ki az útnak, mit terveznek, jól választották-e meg élethiva­tásukat? Akkor ezekre a kérdésekre kerestem feleletet. Most a beilleszkedés érde­kelt. Dr. Burján Pál egyete­mi adjunktussal ezért vág­tunk neki az útnak, hogy meg­nézzük: jól választottak-e? Mi valósult meg a tervekből? A beszélgetéseknek az ad aktualitást, hogy legtöbb he­lyen még tisztázatlan a gé­pészmérnök szerepe. Habár az utóbbi öt-tíz évben nagy át­alakuláson ment át a mező­­gazdaság, de még jó néhány évnek kell eltelnie, hogy tel­jesen tisztázott legyen az üzemmérnök szerepe. Kürtfalvi Árpáddal ez év májusában a Frankel Leó úti kollégiumban beszélgettem. Most az Agrártudományi Egyetem Tangazdaságában gyakornok. Hadd idézzek ak­kori beszélgetésünkből: „Szeretnék nagy gyakorlat­ra szert tenni, feleleveníteni a már elfelejtetteket és pótol­ni a hiányosságokat Szeret­ném megtudni, hogy alkalmas vagyok-e erre a pályára. ” Eddig még nem dőlt el egyértelműen? — Az, hogy valaki leteszi jól a vizsgáit, még nem je­lent semmit. Szorgalmasan megtanulta a tárgyakat, részt vett az előadásokon, megje­lent a szemináriumokon — ezt jelenti. Igazán kint, a terü­leten válik el, hogy megfe­lel-e a követelményeknek, al­kotó módon beilleszkedik-e a munkába.” — Mi a feladatod a tan­gazdaságban ? — A gazdaság tervezőgár­dájához tartozom. Né­ven al­kotunk egy csoportot. Két épí­tészmérnök, két gépészmér­nök. Jelenleg egy 600 ezres keltető állomást tervezünk. Sok utánjárást jelent a doku­mentációk megszerzése. A tré­nek nagy részét szeretnénk hazai piacról megszerezni. Eh­hez meg kell ismerni a leg­jobban gépesített telepeket is. — Mivel kezdted itt a mun­kád? — Először komplett, szako­sított sertésteleppel foglal­koztam. Megnéztem a jelen­tősebb, nálunk számításba jö­hető telepeket. Voltam Bábol­nán, Agárdon. — Jelenleg mi számít „mo­dernnek”? — Ahol legközelebb jutottak az ipari szintű tartáshoz. Ahol programozott a fény, az éle­lem adagolás, a szellőzés, gé­pesített a trágya eltávolítása, egységnyi felületen a leg­több élősúlyt lehet előállíta­ni. — Választ kaptál-e a nyi­tott kérdésedre? Megtörtént-e az „alkalmassági vizsga”? — Választ. Nagyon sok függ attól, hogy hol tölti az ember a gyakorlati évét. Mennyit tudnak segíteni azok, akikhez beosztottak. Ha viszem is valamire, nagyon sokat kö­szönhetek a műszaki mérnök­nek. Tegyük fel, hogy kikerü­lök valahova, ahol még nem volt előttem mérnök. Lehet, hogy elmegy a kedvem az egésztől. Úgy érzem, hogy si­került beleilleszkednem az it­teni kollektívába. Jelenleg 1600 forintot kapok. A gazda­ság figyelembe vette jeles eredményemet. Ugyanitt találkoztam Röss Istvánnal. Évfolyamtársak vol­tak, ő az energetikus. — Mi tartozik az energe­tikus munkaköréhez? — A meglevő szerződések ellenőrzése, esetleg új ráköté­se, a beépített fogyasztók megvizsgálása. Valamennyi villanyszerelőt is ellenőrzöm. Olyan dolgok tartoznak hoz­zám, amelyek kihatással le­hetnek gazdaságos üzemelte­tésre. Mostani konkrét fel­adatom: a budapesti keltető­ben feltárni a hibákat. Az a célom, hogy a gazdaság vala­mennyi kerületét megismer­jem. — Hogyan fogadtak? Mint kész mérnököt, vagy mint „há­­tulgombolós gyakornokot” ? — Mint kész mérnököt. A főmérnök konzultál velem, meghallgatja a véleményemet, önálló feladatokat kapok. Juhász Andor 1963-ban vé­gezte az egyetemet. A kartali kerületben műhelyvezető-he­lyettes. A gépjavítás irányítá­sa, a gépek kezelése és a ke­rület műhelyének felülvizs­gálata tartozik hozzá. Nagyon sokat segített neki a kerületi gépészmérnök. Innen írta diplomatervét is, rendelkezett helyismerettel. — Melyik tantárgynak ve­szed a legnagyobb hasznát a gyakorlatban? A gépek javításának. Ezzel találkozom a legtöbbet. Ezt kellene meghosszabbítani. Nem árt, ha a most tanulók alaposabban utánanéznek. — Munkahelyi önállóság? — Nem volt vele baj. Min­denki tudja a feladatát. Per­sze a túlzott elkényeztetés sem jó. Bizonyos mélyvízre is szükség van. Különben soha sem lesz az ember önálló. Elsősorban tanulni jöttem ide. Most a fizetésem 2500 forint. Ezerhárommal kezdtem, majd kettőkettő lett és végül 2500. Nem panaszkodhatom. .De van olyan évfolyamtársam, aki 4 ezer forintot is megkeres. A fiatal agrárértelmiségnek többnyire a környezettel adó­dik a legtöbb baja. A baráti kör kialakulásával, a hely megtalálásával. Geröly Ferenc Nagygombos­ra került épületgépésznek. So­ha sem gondolta, hogy ilyen gondjai lesznek az egyetem után. Jelenleg a tananyag 15— 20 százalékát hasznosítja. De ezek a számok mindenképpen relatívak. Olyan ismereteket kapott, amelyek birtokában képes megfelelni a munkaköri követelménynek. És ez a lé­nyeg. — Milyen szórakozási lehe­tőségeid vannak? — Őszintén szólva, nem sok. Tévénézés, olvasás. Nagygombos tanya. Öt-hat­­száz ember, ha lakik itt. Ne­héz megtalálni a baráti kört. Munkásszálláson lakom az egyik évfolyamtársammal Még ez teszi jobban elviselhetővé a helyet. Igaz ugyan, hogy Hat­van mindössze 4 kilométer, de ott sincs olyan ismerős, akit meglátogathatna az ember. Csak bemenni meg nem érde­kes. A most végzőknek arra is fel kell készülniük, hogy fel­tétlen esés van a kollégium és a terep adta lehetőségek kö­zött. — Munkahelyeden milyen problémák adódtak?­­ — Különösebb nem volt. Az első nehézségeken átsegítet­tek. Talán a hang megtalálá­sa jelentett gondot. Szerény­nek, de feltétlen határozott­nak kell lenni. Az sem árt, ha az ember nagyon biztos a dol­gában. Czoma László

Next