Mezőgazdasági Mérnök, 1969 (10. évfolyam, 1-20. szám)
1969-11-22 / 18. szám
!"'<"JA VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! (II AZ AGRÁRTUDOMÁNYI EGYETEM LAPJA X. ÉVFOLYAM, 18. SZÁM ARA: 40 FILLÉR 1969. NOVEMBER 22. Pátosz - frázis? Van a mi konszolidált „békés” életünknek egy érdekes motívuma, amely már-már kezd polgárjogot, nyerni, vagy divattá válni. Napjainkban kevés a lelkes, őszinte, bizakodást eláruló megnyilvánulás — még szűkebb köreinkben is. Az, hogy egyenlőségi jelet teszünk a frázis és a pátosz közé, hogy mindent frázisnak tartunk — és tiltakozunk minden ellen, ami a múlt küzdelmére való hivatkozást, vagy éppen jelenlegi életünk egy-egy kérdésének szenvedélyes megfogalmazását jelenti. Volt idő — kár is lenne tagadni —, amikor a józanság, a valóságos értékítéletek helyett, valóban divattá lett a frázis, a sablonokban való gondolkodás. De ezzel leszámoltunk — ezen túlvagyunk. Jelentheti-e, hogy most már józanságunkat féltve, szégyelljük belső meggyőződésünkből fakadó érzéseinket szenvedélyesen megfogalmazni, kimondani? Ifjúságunk körében — de a felnőtt nemzedéknél is nemegyszer tapasztalni, hogy ha egy-egy mondat vagy gondolat mögött megmozdul az érzelem, nagy gonddal és szemérmesen igyekszik ezt elrejteni. Mintha fetisizálnánk a józanságot és az ítélkező, tagadó vagy igenlő szenvedélyeknek tartós „áramszünetet” biztosítanánk. Józanság és pátosz — nem egymást kizáró eleme az ember habitusának. Ha igazán meg akarjuk találni életünk célját és értelmét, nélkülözhetetlen. Bármennyire nem látványosak is hétköznapjaink — hiszen a történelmet kis időegységekre, napokra, órákra, sőt percekre bontva éljük — ebben a bonyolult világban vannak csodálatos és rettenetes dolgok, amelyek szenvedélyes és egyértelmű igenlést, vagy tagadást követelnek. És e dolgok nem esnek kívül a tények világán — ezekben állást kell foglalnunk nap, mint nap, a békés időszakokban is, szavakban és tettekkel egyaránt. A küzdelemben érzelmileg sem maradhatunk semlegesek? A párt tudománypolitikai irányelveiről Óvári Miklós, az MSZMP KB tagja, a Központi Bizottság tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetője november 12-én előadást tartott egyetemünkön a párt tudománypolitikai irányelveiről. Az egyetem oktatóin, kutatóin kívül az előadáson megjelent Barinkai Oszkárné, a megyei pártbizottság titkára és Nemes István, a városi pártbizottság titkára. KISZ-küldöttértekezlet Az egyetemi KISZ küldöttértekezletre lapzárta után, november 19-én délután került sor. A KISZ-bizottság beszámolóját — mely a legutóbbi választás óta eltelt évek munkáját ölelte fel — Murvai László titkár terjesztette a küldöttközgyűlés elé. A beszámoló és a vita lezárása után került sor az új egyetemi KISZ-bizottság és a városi küldöttértekezlet küldötteinek a megválasztására. A küldöttértekezlet ismertetésére lapunk legközelebbi számában még visszatérünk. KITÜNTETÉS Nyugdíjba vonulásuk alkalmából kiváló dolgozó kitüntetést kaptak Zalai Sándorné tanulmányi csoportvezető és Weisz Gyuláné tanulmányi előadó elvtársnők. Kitüntetésüket a november 7-i ünnepélyen vették át dr. Pethő György rektortól. Ugyanakkor rektori dicséretben részesült Gáli Ernőné, a központi fotólaboratórium dolgozója. Gratulálunk mindhármuknak! A barkácsolók jóvoltából gazdagodik, szépül a kollégium a barkácsolók jóvoltából. A szakkör tagjai virágtartókat, hirdetőtáblákat készítettek az összekötő folyosóra. Ez utóbbiakra kerülnek a géprajz- és mechanika-feladatok — ezentúl nem kell a tanszékre se elmenni a legújabb rajzfeladatokért. Képünkön, munkában a barkácsolók — Pesti Kálmán, Giricz Imre és Deák István. Íme a tablók, már a helyükre is kerültek. (Papp Ambrus felvétele) (Fotó: Papp A.) Végzett gépészhallgatók nyomában Az élet sűrűjében A múlt tanévben akkor látogattam meg a végzős gépészeket, amikor másfél hónap volt vissza a diploma kézhezvételéig. Hova mennek, milyen elképzeléssel vágnak neki az útnak, mit terveznek, jól választották-e meg élethivatásukat? Akkor ezekre a kérdésekre kerestem feleletet. Most a beilleszkedés érdekelt. Dr. Burján Pál egyetemi adjunktussal ezért vágtunk neki az útnak, hogy megnézzük: jól választottak-e? Mi valósult meg a tervekből? A beszélgetéseknek az ad aktualitást, hogy legtöbb helyen még tisztázatlan a gépészmérnök szerepe. Habár az utóbbi öt-tíz évben nagy átalakuláson ment át a mezőgazdaság, de még jó néhány évnek kell eltelnie, hogy teljesen tisztázott legyen az üzemmérnök szerepe. Kürtfalvi Árpáddal ez év májusában a Frankel Leó úti kollégiumban beszélgettem. Most az Agrártudományi Egyetem Tangazdaságában gyakornok. Hadd idézzek akkori beszélgetésünkből: „Szeretnék nagy gyakorlatra szert tenni, feleleveníteni a már elfelejtetteket és pótolni a hiányosságokat Szeretném megtudni, hogy alkalmas vagyok-e erre a pályára. ” Eddig még nem dőlt el egyértelműen? — Az, hogy valaki leteszi jól a vizsgáit, még nem jelent semmit. Szorgalmasan megtanulta a tárgyakat, részt vett az előadásokon, megjelent a szemináriumokon — ezt jelenti. Igazán kint, a területen válik el, hogy megfelel-e a követelményeknek, alkotó módon beilleszkedik-e a munkába.” — Mi a feladatod a tangazdaságban ? — A gazdaság tervezőgárdájához tartozom. Néven alkotunk egy csoportot. Két építészmérnök, két gépészmérnök. Jelenleg egy 600 ezres keltető állomást tervezünk. Sok utánjárást jelent a dokumentációk megszerzése. A trének nagy részét szeretnénk hazai piacról megszerezni. Ehhez meg kell ismerni a legjobban gépesített telepeket is. — Mivel kezdted itt a munkád? — Először komplett, szakosított sertésteleppel foglalkoztam. Megnéztem a jelentősebb, nálunk számításba jöhető telepeket. Voltam Bábolnán, Agárdon. — Jelenleg mi számít „modernnek”? — Ahol legközelebb jutottak az ipari szintű tartáshoz. Ahol programozott a fény, az élelem adagolás, a szellőzés, gépesített a trágya eltávolítása, egységnyi felületen a legtöbb élősúlyt lehet előállítani. — Választ kaptál-e a nyitott kérdésedre? Megtörtént-e az „alkalmassági vizsga”? — Választ. Nagyon sok függ attól, hogy hol tölti az ember a gyakorlati évét. Mennyit tudnak segíteni azok, akikhez beosztottak. Ha viszem is valamire, nagyon sokat köszönhetek a műszaki mérnöknek. Tegyük fel, hogy kikerülök valahova, ahol még nem volt előttem mérnök. Lehet, hogy elmegy a kedvem az egésztől. Úgy érzem, hogy sikerült beleilleszkednem az itteni kollektívába. Jelenleg 1600 forintot kapok. A gazdaság figyelembe vette jeles eredményemet. Ugyanitt találkoztam Röss Istvánnal. Évfolyamtársak voltak, ő az energetikus. — Mi tartozik az energetikus munkaköréhez? — A meglevő szerződések ellenőrzése, esetleg új rákötése, a beépített fogyasztók megvizsgálása. Valamennyi villanyszerelőt is ellenőrzöm. Olyan dolgok tartoznak hozzám, amelyek kihatással lehetnek gazdaságos üzemeltetésre. Mostani konkrét feladatom: a budapesti keltetőben feltárni a hibákat. Az a célom, hogy a gazdaság valamennyi kerületét megismerjem. — Hogyan fogadtak? Mint kész mérnököt, vagy mint „hátulgombolós gyakornokot” ? — Mint kész mérnököt. A főmérnök konzultál velem, meghallgatja a véleményemet, önálló feladatokat kapok. Juhász Andor 1963-ban végezte az egyetemet. A kartali kerületben műhelyvezető-helyettes. A gépjavítás irányítása, a gépek kezelése és a kerület műhelyének felülvizsgálata tartozik hozzá. Nagyon sokat segített neki a kerületi gépészmérnök. Innen írta diplomatervét is, rendelkezett helyismerettel. — Melyik tantárgynak veszed a legnagyobb hasznát a gyakorlatban? A gépek javításának. Ezzel találkozom a legtöbbet. Ezt kellene meghosszabbítani. Nem árt, ha a most tanulók alaposabban utánanéznek. — Munkahelyi önállóság? — Nem volt vele baj. Mindenki tudja a feladatát. Persze a túlzott elkényeztetés sem jó. Bizonyos mélyvízre is szükség van. Különben soha sem lesz az ember önálló. Elsősorban tanulni jöttem ide. Most a fizetésem 2500 forint. Ezerhárommal kezdtem, majd kettőkettő lett és végül 2500. Nem panaszkodhatom. .De van olyan évfolyamtársam, aki 4 ezer forintot is megkeres. A fiatal agrárértelmiségnek többnyire a környezettel adódik a legtöbb baja. A baráti kör kialakulásával, a hely megtalálásával. Geröly Ferenc Nagygombosra került épületgépésznek. Soha sem gondolta, hogy ilyen gondjai lesznek az egyetem után. Jelenleg a tananyag 15— 20 százalékát hasznosítja. De ezek a számok mindenképpen relatívak. Olyan ismereteket kapott, amelyek birtokában képes megfelelni a munkaköri követelménynek. És ez a lényeg. — Milyen szórakozási lehetőségeid vannak? — Őszintén szólva, nem sok. Tévénézés, olvasás. Nagygombos tanya. Öt-hatszáz ember, ha lakik itt. Nehéz megtalálni a baráti kört. Munkásszálláson lakom az egyik évfolyamtársammal Még ez teszi jobban elviselhetővé a helyet. Igaz ugyan, hogy Hatvan mindössze 4 kilométer, de ott sincs olyan ismerős, akit meglátogathatna az ember. Csak bemenni meg nem érdekes. A most végzőknek arra is fel kell készülniük, hogy feltétlen esés van a kollégium és a terep adta lehetőségek között. — Munkahelyeden milyen problémák adódtak? — Különösebb nem volt. Az első nehézségeken átsegítettek. Talán a hang megtalálása jelentett gondot. Szerénynek, de feltétlen határozottnak kell lenni. Az sem árt, ha az ember nagyon biztos a dolgában. Czoma László