Mezőgazdasági Mérnök, 1973 (14. évfolyam, 1-18. szám)

1973-04-07 / 6. szám

Országos konferencia... (Folytatás az 1. oldalról) Az alaptudományi „B”­­szekcióban, dr. Stefanovits Pál tanszékvezető egyetemi tanár, rektorhelyettes elnökölt. Itt indult Tomkó Béla, Ko­vács Géza,Gether István, dr. Bogyay Mária, Heltay György és Kramarikné, Kissimon Ju­dit. Az állattenyésztési szekció­ban — dr. Fekete Lajos tan­székvezető egyetemi tanár el­nöklete mellett — dr. Raskay Györgyi, Losonczy Sándor, dr. Márai Géza és Vági József képviselte egyetemünket. A kertészeti és erdészeti szekcióban, dr. Cselőtei Lász­ló tanszékvezető egyetemi ta­nár elnökölt, itt nem szerepel­tek fiatal oktatóink és kuta­tóink. A műszaki szekcióban — dr. Mikecz István tanszékve­zető egyetemi tanár, dékán elnöklete mellett — mutatko­zott be Varga Vilmos, Laib Lajos, Gelencsér Endre és Csapó Gyula. A növénytermesztési és nö­vényvédelmi szekció elnöke, dr. Raskay Tóth Bertalan egyetemi tanár volt. Ebben a szekcióban Máté András, Sza­bó Lajos, Kiss Katalin és dr. Major István — dr. Szabó La­jossal közös dolgozattal — szerepelt. Az ökonómiai szekcióban — dr. Tóth Mihály tanszékveze­tő egyetemi tanár elnöklete mellett — adott elő Villányi László, Gyöngyösi Imre, Li­geti Csák, Lehota József, Szé­kely Csaba és Ernyey György. Ezenkívül a szekciótitkárok is egyetemünk oktatói, kutatói közül kerültek ki. Az előadók a szekcióülések után oklevelet kaptak. A kon­ferencia tanulságait a záró­ülésen dr. Stefanovits Pál tanszékvezető egyetemi tanár, rektorhelyettes összegezte. A szekcióüléseken kívül a társintézmények fiatal oktatói és kutatói baráti összejövete­len találkoztak az egyetemi KISZ-klubban. A konferencia méltatására következő számunkban még visszatérünk! (T. L.) Megalakult az MSZBT-tagcsoport Március 21-én délután a karok és más egyetemi egysé­gek küldöttei megalakították az egyetem MSZBT-tagcso­­portját. A megbeszélésen — amelyen jelen volt dr. Pethő György rektor, dr. Lökös László, az egyetemi pártbi­zottság titkára — dr. Gere Ti­bor ismertette az állattenyész­tési tanszéken már korábban megalakult tagcsoport eddigi munkáját, az egyetemi tag­csoport előtt álló feladatokat, majd a küldöttek 13 tagú el­nökséget választottak. A tagcsoport alapító okleve­lét az április 4-i ünnepélyen dr. Barna Lajos, a fóti gyer­mekváros igazgatója nyújtotta át. Hasznos tudnivalók a mezőgazdasági biztosításról A MEZŐGAZDASÁGI szak­emberek munkájuk során — legyenek üzemi agrármérnö­kök vagy kutatóintézeti mun­katársak — visszatérően talál­koznak biztosítási kérdésekkel. E találkozás nem valamely véletlenre, vagy a biztosító in­tézet munkatársainak moz­gékony üzleti tevékenységére vezethető vissza csupán, ha­nem azzal is összefügg, hogy a mezőgazdaságnak fokozott szüksége van a biztosításra. Szükség van a mezőgazdasá­got veszélyeztető kockázatok megosztására, mert gazdasá­gos és biztonságos termelés a mezőgazdasági üzemben csak így valósítható meg. Hazai viszonylatban szinte meghatározónak tekinthetjük az agrártudomány szerepét a biztosítási szakmában. Jelen­tőségére talán azáltal tudunk legjobban utalni, hogy 1970-ben az Állami Biztosító 3,4 milliárd forint kárfizetéséből, 2 milliárd forintot növény- és állatkár címén fizetett ki, főleg a mezőgazdasági nagy­üzemek részére. Az agrártudomány, illetőleg a mezőgazdaság és a biztosí­tás szoros kapcsolata össze­függ azzal, hogy hazánk fek­vése, éghajlati- és talajviszo­nyai rendkívül alkalmasak fejlett mezőgazdasági terme­lés folytatására. A mezőgaz­dasági nagyüzemek létrejöt­tével lehetővé vált a korszerű és világszínvonalú mezőgazda­­sági termelés mind szerveze­ti, mind technikai megoldá­sokban. A kedvező feltételek fennforgása nagyobb részt természeti tényezők függvé­nye, mely természeti ténye­zők pozitív hatásai mellett azonban visszatérően tapasz­taljuk a természeti ténye­zők negatív , károsító hatá­sát is. Az Állami Biztosító rendel­kezésére álló kárstatisztika szerint az elmúlt 100 évben nem volt olyan esztendő, hogy Magyarország területén jég­verés ne lett volna, de vissza­térően jelentkeznek az egyéb — árvíz, belvíz, vihar stb. — elemi károk is, amelyek évről évre hatalmas értékű nemzeti vagyont — napjainkban növé­nyi kultúrákat tekintve kb. 40 milliárd forintot — veszé­lyeztetnek. Ezek azok a körülmények, amelyek igénylik, hogy a me­zőgazdasági szakemberek a mezőgazdasági vagyonbiztosí­tás kérdésében tájékozottak legyenek. Igény ez azért, mert a gyakorlatban, egy-egy gaz­daságban, a biztosítás kérdésé­vel foglalkozni kell, de az el­méleti munka területén is kutatni kell a biztosítás, a kármegelőzés, a kárelhárítás­hoz szükséges megoldásokat, amelyek lehetővé teszik a jobb biztosítási kárrendezési mód­szerek alkalmazását, illetőleg a károk elhárítását. A BIZTOSÍTÁSI szakma keretében az agrártudomány számos szakágazatának kér­déseivel kell foglalkozni. (Pl.: a termésbecslés, a növények ellenállóképessége a termé­szeti viszonyokkal szemben, növényvédelem, állategészség­ügy, kárelhárítás, a jégkárel­hárítás, kárbecslés stb.) E kérdésekkel összfüggő isme­retanyag tehát nemcsak a gazdálkodáshoz, hanem a mezőgazdasági biztosítás min­denkori feladatainak megol­dásához is kapcsolódik. (Folytatjuk) Síppal dobbal A sok program között, saj­nos, „elveszett” a nagyközön­ség számára a Halmos—Sebő —Koltay trió népzenei estje. Pedig az utóbbi évek egyik legszínvonalasabb, legélőbb, ritmusával, fiatalosságával mindenkit magával ragadó műsornak lehettünk aktív résztvevői. Résztvevői voltunk, mert Sebő Ferenc együttese oly ter­mészetes közvetlenséggel mu­tatta be színes programját, hogy önkéntelenül is össze­forrt a közönség és az elő­adó. A műsor első felében bemu­tatott Weöres Sándor gyer­mekversei, József Attila és Nagy László megzenésített művei, még mélyebben vésték belénk a költészet és zene kris­tályos tisztaságát. A hazai és szomszédos népek népzenéjé­nek bemutatása, s az ősi hang­szereken való virtuóz játék, méltó folytatása volt az elő­adás első felének. A trió iga­zi művészettel ajándékozta meg hallgatóit, csak a köszö­net és elismerés hangján be­szélhetünk róluk. Reméljük, hogy Sebő Fe­renc, Halmos Béla és Koltay Gergely előadóművészek sok­szor és szeretettel látott ven­dégeink lesznek a jövőben is. Keszthelyi 4 MEZŐGAZDASÁGI MÉRNÖK Tavasz és kollégum Tránk köszöntött a tavasz. A Nap erőteljesebben tűz, friss a levegő, madarak énekétől hangos a kollégium környéke. Minden megújul, az emberek vidámabbak, me­lyeket lélegeznek a szabad­ban a fűtött téli szobák után... A kollégium is más! Az ed­dig zárt „világból’’ egyre több ablak, erkélyajtó nyílik a szabadba, néhányan kirándul­ni mennek ... Érezzük a ta­vaszt. Csodálatos! ... Felkerekedünk — irány Máriabesnyő! Kis kerülővel a környék dombjait, erdőségeit is bejár­juk. Közben ráddiónkkal ki­csit megzavarjuk a természet nyugodt, fenséges ébredését — a parányi hangszóró egész úton vad zenét harsog... A vidám „barangolás” után szalonnát sütünk, nyárson. (Ez a magunkkal hozott menzai hidegvacsorával együtt kiadós uzsonna.) Közben valaki megjegyzi: — A nap már lemenőben, kezd hűvös lenni, otthon me­leg szoba vár bennünket... Mégsem indultunk még, de mindenki a „kóleszt” keresi. Milyen lehet a kollégium tá­volról? Hirtelen ötlettel elindulunk a TV-relé irányába, onnan biztosan látszik ... Kitartó gyaloglás után fel­érünk az öreg­ hegyre. Rá­diónk itt a magaslaton fel­­hangosodik, idegen állomások zavarják egymást, zene, be­szédhangok káosza. Előttünk lenn, ismeretlen helység, há­zak százaival. A főutakon kis­kocsik hordják a pihenni vá­gyó embereket, a teherautók pedig hűtött élelmiszert vagy gyümölcsöt visznek a hétvége után újrakezdődő hétközna­pokra . 1. Lenn utak ágaznak szerteszét. Végre! A dűlőút végéről megpillantjuk a kollégiumot. Homályosan elénk tárul a ré­gi épületegység az aulával, távolabb a kollégium épületei fénylenek!... Felidézzük magunkban a hétköznapok rohanását, a lép­csőházak zajos reggeli zsúfolt­ságát. Érezzük a hall délutáni zsongását, zümmögését , a ta­nulás nyugalmát, a szobákban üvöltő magnók esti bőm bö­lcsét. Tudjuk, hogy az abla­kok ebben a percben is tárva­­nyitva vannak: mindenki, minden mélyebbeket lélegzik, szereti a friss levegőt. Tavasz van!... ,­ékonyodik. Indulunk ha­­za, egyenesen a kollé­gium irányába. Az erdei úton nem járnak — alig találko­zunk valakivel. N. A. Szilánk Sokan tanulnak a könyvtár­ban. Nyugalom van, csend. Csak az kellemetlen, amikor valaki feláll. A szék — bár­mily óvatos is az illető — nagy robajt csap, önkéntele­nül is zavarja társait. Mint a miskolci egyetem könyvtárában tapasztaltuk, a megoldás egyszerű: kis gumi­karikákat kell szerelni a szék­lábakra. Nem kell hozzá nagy beruházás, csak kevéske tö­rődés a tanulni, dolgozni vá­gyókkal szemben. K. T. Harmadszor is gazdászgyőzelem A KAROK KÖZÖTTI LABDARÚGÓ-BAJNOKSÁGON Március 28-án délután, az egyetem sporttelepén­­­a gaz­dász, üzemgazdász és a gépész­kar válogatott labdarúgói mér­ték össze e­rejüket, és döntöt­ték el a tavaszi idény sorren­­dét. ELŐSZÖR a vendég üzem­gazdász szak és a gépészmér­nöki kar válogatottja lépett pályára. A vendégek, jóllehet semmi különös okuk nem volt rá, ezen a mérkőzésen igen szerényen, bátortalanul, talán kisebbségi érzéssel mozogtak a pályán. Annál tevékenyebbek voltak a gépészek, és már az első félidő elején Szántó és Molnár góljával megszerezték a vezetést. A második félidőben így 2:0-ás gépész vezetéssel for­dultak. De most már megjött a zsámbéki fiúk önbizalma. Bár még az első gépész táma­dásból Egyednek sikerült meg­szereznie a harmadik gólt, a vendégek lényegesen többet támadtak, mint az első félidő­ben. Persze a gépészek nem bízták el magukat, és Báthori irányításával, nagyszerű elő­­readásaival gyakran veszé­lyeztették a zsámbékiak kapu­ját. Az viszont már a védelem érdeme volt, hogy a hátrava­­ló 29 percben egyik félnek nem sikerült gólt szereznie, így a végeredmény­­ 3:0 a gé­pészek javára. EZT KÖVETŐEN gépész— gazdász találkozóra került sor. A gépészek kezdtek, de már a kezdéskor érződött az előbbi mérkőzés okozta fáradtság. A gépészek kapkodtak, és ebben a kapkodásban egy rosszul át­adott labda ördög elé pattant, aki a kapust átcselezve kapu­ra tört és megszerezte a gaz­­dászok vezető gólját. A félidő hátralevő néhány percében igen izgalmas, fordulatos küz­delmet láthattunk. A 20. perc­ben Báthori a sorfal mellett jól helyezett labdája teremtett gólhelyzetet. Szick kapus is jól helyezkedett és nagyszerűen hárított. A 23. percben Ats, a gépész kapus jól időzített ki­futással hárította az egyre gyakoribb gazdász támadások egyikét. A félidő után a gépészek gyakrabban rohamoztak és a játék is egyre keményebb lett A gépészek még az utolsó percben is 3 gólveszélyes tá­madást vezettek, Szick kapu­ját azonban már nem tudták bevenni. A végeredmény 1:0 maradt a gazdászválogatott ja­vára. UTOLJÁRA a gazdász— üzemgazdász találkozóra ke­rült sor. Sajnos, a közönség nagy része már eltávozott és ezt a legizgalmasabb, gólt ho­zó mérkőzést nem sokan lát­ták. A pihenő után pályára lé­pő üzemgazdász csapat már az első percekben támadásba lendült. Felcsillant a remény, hogy a fáradtabb gazdász csa­patot talán sikerül megverni. A támadássorozat eredménye­ként Mácsó a 8. percben bal­lal kapura lőtt és megszerez­te a vendégek vezető gólját. Ez a gól a gazdász csapatot is felrázta. Támadás, támadást követett mindkét fél részéről. A gazdász kaput az egyéb­ként mind a két mérkőzésen kitűnően játszó Vigh Béla ve­szélyeztette legtöbbször. Az egyre fáradó zsámbéki véde­lem viszont nem állt a hely­zet magaslatán, így Vargának fejesgóllal sikerült kiegyenlí­tenie. A vendégek nem adták fel a reményt, támadtak és 20 m-es szabadrúgáshoz jutottak. Értékesíteni azonban már nem sikerült. Az 1:1-es első félidő után a vendégek beszorultak és so­rozatos gazdász támadásokat láthattunk. Finta kapura lövé­se a felső kapufáról pattant vissza, Vitalis kitűnő beadá­sait csak üggyel-bajjal tudta hárítani a zsámbéki védelem, majd a felfutó jobb oldali hátvéd, Vonó, távoli lövését a kapu felé tartó meglepett ka­pus nem tudta hárítani. 2:1. A 25. percben Varga 3:1-re nö­velte a gazdászok előnyét. A végeredményt ördög ál­lította be. A küzdelmet végül is feladó üzemgazdászok 4:1- es vereséget szenvedtek. Te­hát ismét gazdászgyőzelem született — immár harmad­szor. A gépészek а II., az üzem­gazdászok а III. helyet sze­rezték meg. Gratulálunk a győztes gaz­­dászcsapatnak! Sakk MINDINKÁBB fokozódik az érdeklődés a sakkozók köré­ben a havonként egyszer megrendezendő „iff-old boy” csapat­mérkőzés iránt. Márciusban sor került а III. fodulóra, melyen a résztvevők száma nyolcról tízre emelkedett. A mérkőzést, а II. fordulóhoz hasonlóan, a régi tagokból álló csapat nyerte meg 6:4 arányban, 5 nyert és 2 döntetlen játszmával. A N­L forduló után az állás 14:12 az old-boy csapat javára. (Az áprilisi találkozó elmarad, mert nincs szabad va­sárnap.) A MEGYEI BAJNOKSÁG keretében a GEAC csapata feb­ruár 25-én az aszódi Vasas SE tavalyi bajnokcsapatát fogad­ta a II. fordulóban, amelytől 4,5:5,5 arányú minimális vereséget szenvedett. Sajátságos módon, ez a vereség sikernek számít, mivel múlt évben a bajnokcsapat az I. találkozáskor 7,5:0,5 másodszor 7:1 arányban szinte lehengerelte az egyetemistákat. Ez alkalommal a 10-es csapat erőssége­­ II fele volt, amely 4 nyert (Bográdi, Takács, Krizsán, Tollner) és 1 döntetlen (Ве­ке) játszmával 4,5 pontot szerzett, ami egyúttal végeredmény­­ lett. (A csapat első fele nem tudott fél pontot sem szerezni.) Az eredményen nem lehet csodálkozni, mert az aszódiak csapatában az első 5 helyen egy mesterjelölt, két csillagos I-es, egy I. osztályú és egy II. osztályú játékos szerepelt III. osztályú játékosainkkal szemben. Március 11-én sakkcsapatunk Szentendrén a Spartacus S. E. ellen 6:4 arányban győzött, míg március 25-én itthon, a Du­­naharaszti MTK-tól ugyanilyen vereséget szenvedett. A IV. forduló után a csapat 20:20 arányú 50%-os ered­ményt ért el h.­p. marci Tulajdonképpen Mérnök Marci­nak is vannak hibái. S mindez azért, mert mindenkinek igazat sze­retne adni, de mindenkinek nem lehet igaza! Ezért aztán e szá­munkban is olyan leveleket közö­­lünk, amelyek tartalmával egye­sek egyetértenek, mások kifogá­solják azt. Persze, a beszéd és a vita még nem old meg mindent! „Tisztelt Márton barátunk! A sok jól szervezett program között március 28-án este elve­szett Sándor György humoralista műsora. A meghívott művész ki­jött egyetemünkre, de a szerve­zők közül senkit sem ta­lált. Jó lenne tudni, hogy ki a felelős e rosszul elsült szervezé­sért? !­­ Derűs lelkek jelige*5 Kedves barátaim, igazán sajná­lom, hogy le kellett mondanotok a derűs percekről! Úgy látszik, ismét sok szervező egyetlen hi­bájának lettetek az áldozatai. Mert a Halmos—Sebő—Koltay folklór-trió műsoreltolódása és a mezőgazdaságtudományi kari tdk-konferencia miatt a humorra már nem maradt hely az egyete­men! Ami pedig a szervezést il­leti, Sándor Györgyöt jó lett vol­na időben telefonon értesíteni! Vagy ennek elmaradása esetleg üzleti fogás volt és a keresztbe­szervezésért felelős személyek így akarják az egyetem „hírne­vét” a humoralista műsorában öregbíteni!? „Kedves Marci! A kollégiumban kiosztották a szobák között folyó tisztasági ver­seny jutalmait. Szeretnénk tud­ni, hogy kik és milyen módszer­rel bírálták el és milyen szem­pontok figyelembe vételével?! A másik probléma az, hogy a versenyről elég kevesen tudtak, és a pontozó bizottságról is meg­lehetősen keveset tudtunk. Tisztaság jeligére** Tiszta tudatlanok! A kollégiumi szobák rendjét és tisztaságát, va­lamint a kis kollektívák közössé­gi szellemét, az évfolyam-titkárok javaslatára — a gondnokok és a kollégiumi tanárok véleménye alapján — a két kari kollégiumi munkabizottság bírálta el. A pont­verseny állásáról és a jutalmazás kritériumairól többször és több helyen értesítették a kollégium lakóit! Ezért aztán kicsit meglepő, ha egyesek olyan sokat tettek szo­bájuk tisztaságáért és rendjéért, hogy mindebből semmit sem vet­tek észre! „Mérnök Marci! A hideg vacsoránál vajon miért csak egy szelet kenyeret adnak, amikor nem ebben állapodott meg a konyhavezetőség a diákokkal! Mi ilyenkor is éhesek vagyunk! Kenyérfalók’* Ti éhesek! Köztudott, hogy a közelmúltban a hideg vacsorák nyersanyagnorma-értéke 8,36 Ft­­r­ól 6,90 Ft-га csökkent. Ez a reg­geli és a hideg vacsora árához való egyetemi hozzájárulás be­szüntetésének a következménye, s ezért a Pestvidéki Vendéglátó­ipari Vállalatot semmilyen felelős­ség nem terheli. Így a fejenkénti kenyéradag ára is 1,08 Ft-ról 0,80 Ft-ra csökkent. A menza vezetőjének álláspont­ja szerint, az egyetem gazdasági vezetésén múlik a hideg vacsorák forintnormájának és ezen belül, a kenyéradagnak a felemelése. Az egyetem illetékes gazdasági veze­tője szerint a menzának kell ki­kalkulálnia, hogy a hideg vacso­rákhoz is megfelelő kenyéradagot adjanak. Mérnök Marci álláspontja sze­rint: kölcsönös megértésre valn­­szükség, mert ez a legjobb ke­nyér ! Maradok tisztelettel: Mérnök Marci mezőgazdasági mérnök az Agrártudományi Egyetem lapja. Felelős szerkesztő: BOKOR VERA Szerkesztőség: Gödöllő ATE Tel.: Gödöllő I. 224-es mellék Előfizetési díj: egy tanévre 8.2. negyedévre 2,40 Ft Terjeszti az egyetem KISZ- és szakszervezeti bizottsága Kiadja: Hírlapkiadó Vállalat, Budapest VIII., Blaha Lujza tér 3. Telefon: 343—100 Felelős kiadó: Csollány Ferenc Szikra Lapnyomda

Next