Mezőgazdasági Mérnök, 1982 (23. évfolyam, 1-18. szám)
1982-09-13 / 11. szám
December 8.: TDK-konferencia Egyetemünkön az idén december 8-án (szerdán) rendezzük meg a tudományos diákköri konferenciát. A konferenciára jelentkezni legkésőbb október 15-ig kell a kari TDT elnökénél, aki a 2 példányban kitöltendő jelentkezési lapokat biztosítja. A konferencián a jelentkezések számától és a témák jellegétől függően a hagyományos szekciók mellett vagy helyett lehetséges más szekciók létrehozása is. A dolgozatokat 3 példányban, bekötés nélkül a kari TDT elnöke által kiadott iratgyűjtőben kell leadni, legkésőbb november 8-ig. A dolgozatok bekötéséről a kari TDT gondoskodik. A szervezési munkák zökkenőmentes lebonyolítása érdekében kérjük a fenti határidők pontos betartását. A TDK-konferenciát az új szervezeti és működési szabályzatban foglaltak szerint rendezzük meg. A változások miatt kérjük az oktatókat és hallgatókat, hogy a szabályzatot alaposan tanulmányozzák át. A szabályzat a tanszéki TDK- felelős oktatóknál és az évfolyamok TDK-felelős hallgatóinál tekinthető meg. Dr. Harcsák Zoltán az ETDT elnöke . Gödöllői tudományos napok ' 1 / A termelőerők és a termelési viszonyok változása a mezőgazdaságban (Folytatás az 1. oldalról.) anyagi-műszaki ellátás, a gépesítés, a biológia eredményei felhasználásának kérdései megvitatása lehet a gödöllői tudományos napok központi témája. Egyetemünk tudományos rendezvényeire egyre inkább jellemző a kifelé való nyitottság. Külső kapcsolataink élénkülését jelzi többek között a mostani tanácskozás meghívott szekcióelnökeinek névsora: dr. Németi László, a MÉM STAGER igazgatója, dr. Kurucz Gyula professzor, a Debreceni ATE rektorhelyettese, dr. Vági Ferenc egyetemi tanár, Mara Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, dr. Debreczeni Béla egyetemi tanár, a Keszthelyi ATE rektora, dr. Romány Pál, az MSZMP KB tagja, az MSZMP Bács- Kiskun megyei Bizottságának első titkára. Amit a jövőre nézve megszívlelendőnek tartunk, talán a kevesebb több lenne. Egyegy szekcióban egymástól meglehetősen elütő témájú előadások következtek egymás után, s bár az embernek közben bőségesen támadtak gondolatai, s ezeket el is mondhatta, többnyire tartogatta a végére, akkorra meg már néha elveszett a központi gondolat, amely köré az előadások elvileg csoportosultak, s amely igazi, a leglényegesebb kérdésekre koncentráló vitát válthatott volna ki. Problémát jelentett az is, hogy az előadók egy része nem tartotta be a számára előírt időt, ezért a szekcióülések egyike-másika jócskán elhúzódott. Ez utóbbiak ellenére elmondhatjuk, hogy egyetemünk tudományos életében jól kezdődött ez a tanév. D. S. Az agrárcentrum emblémája, amit a tudományos tanácskozás meghívóján láttunk először A rektori fogadás résztvevőinek egy csoportja Fotó: Hudetz József HÍREK A VI. ötéves terv gabonaprogramjának megvalósulását elősegítő nagyszabású országos fórumot rendeznek Gödöllőn. A házigazda a KISZ-bizottság, vendégek a KISZ KB, a MÉM KISZ-bizottsága, a KITE, IKK, KSZE, BKR, GITR, GEBR, KBR termelési rendszerek és a Gabona Tröszt. A magyar történelem, az élet szerves és nemes része világhíres lovunk. A magyar lótenyésztés jelenéről, múltjáról és jövőjéről a Nemzetközi Diákszövetség és a KISZ egyetemi bizottsága közös szemináriumot nyitott szeptember 11-én, közel félszáz nyugateurópai hallgató részvételével. Egy évtized Magyarországon Beszélgetés dr. Lame Sayfo kandidátussal — Évfolyamtársak voltunk, 76-ban végeztünk az üzemszervezési szakon. Beszélgetésünket kezdjük azzal, hogyan kerültél Magyarországra és ezen belül a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre? — Tagja vagyok hazám, Szíria Kommunista Pártjának. A párt alkalmasnak talált arra, hogy egy szocialista ország egyetemére küldjön tanulni, olyan szakmai és társadalmi, politikai tudást szerezni, amellyel hasznára lehetek hazámnak. Elvtársaimnak, barátaimnak az volt a véleményük, hogy Szíria mezőgazdaságának nagy szüksége van olyan káderekre, akik szocialista országban végzik el az egyetemet. Mivel a magyar mezőgazdaság eredményei és a Gödöllői Agrártudományi Egyetem már akkor is jól ismertek voltak nálunk, Gödöllőre esett a választás. — Miért éppen üzemszervező lettél? — Mert az üzemszervezési ismeretek odahaza most különösen fontosak. Nemcsak a diploma volt a cél — A politikai világnézeti tárgyak a külföldiek számára nem voltak kötelezőek. Te mégis szorgalmasan jártál a filozófia, politikai gazdaságtan és tudományos szocializmus órákra. Miért? — Hogy okosabb legyek — elmosolyodik —, vagyis műveltebb. És időm is volt rá. Első másodévben voltak problémáim, nyelvi nehézségeim, de aztán elég jól sikerült megtanulnom a magyar nyelvet, és harmadévben úgy láttam, hogy a kötelező tananyag mellett tudom tanulni a filozófiát, pg-t is. feljártam az akkori elsősök, másodikosok eladásaira, szemináriumaira, aztán negyedévben tud. szoc.-ból már együtt haladtam az évfolyamtársaimmal. Jártam a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemre is, már hallgató koromban és utána még egy évig. Vizsgáztam és papírt is kaptam róla, bár nem igényeltem, mert nálunk az úgysem számít. — Az agrármérnöki diploma sem számít? — Az már igen. De a politikai végzettség nem, mert a mi körülményeink között hiába van valakinek papírja róla, ha hiányos a tudása vagy nincs kedve csinálni. — Azon a kérdőíven, amelyet az ötéves évfolyam-találkozónkra készítettünk, a legkedvesebb tanáraid rovatban egyetlen nevet említesz, Imrei Jánosnéét, volt filozófiatanárodét. Milyen kapcsolat fűzött hozzá? — Nem hivatalból foglalkozott velem. Úgy bánt velem, mint a saját gyerekével. Nem sajnálta az időt, fáradságot, sokszor a lakásán is fogadott. Ha Gödöllőre jövök, mindig meglátogatom, mert sokkal több volt nekem, mint tanárom. Olyan volt hozzám, mintaz édesanyám. — 1970 óta vagy távol a hazádtól, ez nagyon hosszú idő. Bizonyára gyakran éreztél ellenállhatatlan honvágyat. — Tíz és fél évet töltöttem egyfolytában Magyarországon, és közben mindössze kétszer voltam otthon. Sokszor nagyon hiányoztak a szüleim, testvéreim, rokonaim, barátaim. Úgy tudtam legeredményesebben küzdeni a honvágy ellen, hogy igyekeztem magam minél jobban lefoglalni. A célt, amiért Magyarországra jöttem, sohasem tévesztettem szem elől. A tanulás mellett a társadalmi munkám is sok időmet lekötötte, elsősorban az, hogy a Magyarországon tanuló szíriai diákok elnökhelyettese voltam. Magyar kollégáim sohasem éreztették velem, hogy én külföldi vagyok. Néha elmentünk sörözni, jókat vitatkoztunk, a magyar szokásokról, arab szokásokról, politikai kérdésekről, eseményekről, költőkről, sok mindenről. — Öt év távlatából milyennek látod a Gödöllőn kapott képzést? — Ezen az egyetemen szerintem mindent megkaptunk, ami kell, de sajnos, tőlünk, külföldiektől nem követelték meg ugyanazt, amit a magyaroktól. Érdekes, hogy azokra a tanárokra emlékszem vissza legszívesebben, akik nem vették figyelembe, hogy mi külföldiek vagyunk, és ilyenamolyan nehézségeink vannak, hanem tőlünk is megkövetelték, amit kellett. Nem szabad olyan embereknek diplomát adni, akik nem érdemlik meg, mert ezek több kárt okoznak országuknak, népüknek, mint hasznot, és ráadásul az egyetemet is lejáratják. Sándornál maradni, de sajnos itt nem volt elég kísérleti kapacitás. A Magyar Tudományos Akadémia legnagyobb baromfikísérleti telepe Kaposvárott van, ott szintén nagyon jó kezekbe kerültem, dr. Horn Péterhez, aki fiatal kora ellenére nemzetközi hírű baromfis szakember. Ő is elégedett volt velem,, nagyon tetszett neki például, hogy ha hajnali négykor vagy néha kettőkor kiment a telepre, engem többnyire ott talált. A doktorim után három évvel sikerült kandidálnom, kiváló eredménnyel. — S miért épp a baromfit választottad? — Először a tervezéssel és az ágazatszervezéssel akartam mélyebben foglalkozni. A szíriai helyzet azonban úgy alakult, hogy nem láttam biztosnak, alkalmaznak-e az állami szektorban. Ezért olyan területet választottam, hogy szükség esetén tudjak maszeknál dolgozni vagy építhessek magamnak egy farmot. Mindig szerettem a baromfit, és szabad óráimban az egyetemen is bejártam az állattenyésztési szakirány baromfitenyésztéselőadásaira, gyakorlataira. Nyári gyakorlatra is mindig baromfis gazdaságba mentem. A baromfinak igen nagy jövője van Szíriában, mert ezzel lehet a leggyorsabban megteremteni a nép hússzükségletét, például Angliában — végeztek, mindig úgy éreztették velünk, hogy ők jobb képzést kaptak, mint mi. Kíváncsi voltam, hogy tényleg így van-e. — És így van? — Nincs így. Sőt, a gödöllői egyetem sokkal szélesebb alapokat ad, és ráadásul, szerintem gyakorlatiasabb képzést nyújt. Csak hát ott szigorúbbak a követelmények. Összességében mégis, úgy érzem, az én szaktudásom nagyobb, mint azoké, akik ott végezték az egyetemet és doktoráltak Ebben annak is szerepe lehet, hogy mi itt együtt laktunk magyar társainkkal, az angliaikollégiumokban viszont külön szobákban laknak a külföldi hallgatók, így a nyelvet sokkal nehezebben sajátíthatják el. Mondhatom, angliai utazásom megnövelte az önbizalmam, egészen másként hallgattam azután a dicsekvő szövegeket. , Dr. Lame Sayfo Hajnalok a baromfitelepen — Az egyetem befejezése óta mi minden történt veled? — Hallgató koromban tudományos diákkörös voltam a melegégövi osztályon. Dr. Héjja Sándor, az osztály vezetője javasolta, hogy a diploma megszerzése után maradjak itt és a TDK-témából készítsem el a doktori értekezésem. El is készültem vele, és a doktori szigorlaton „summa cum laude” minősítést kaptam. Munkaszervezés, üzemtan és baromfitenyésztés voltak a szigorlati tárgyaim. Héjjá tanár úr minden segítséget megadott az értekezésem elkészítéséhez. Bemutatott dr. Daniek Gézának, az OTÁF kisállattenyésztési osztálya vezetőjének, aki írt nekem egy programot, amelyben a legjobb és a legrosszabb baromfitenyésztő gazdaságok egyaránt szerepeltek. Mindenhol két hetet töltöttem. Ugyanazt a munkát végeztem, amit a gondozók, közben kaptam különböző anyagokat, és időnként beszámoltam Daniek Gézának. Javasolták, hogy a doktori szigorlat után kandidáljak. Sajnos ösztöndíjat erre már nem kaptam, de úgy éreztem, hogy érdemes nekivágnom, és saját költségemen megcsináltam. Szerettem volna Héjjá Genetikaoktató Algírban — A kandidátusi fokozat megszerzése után hogyan folytattad? — A politikai helyzet olyan volt Szíriában, hogy azt ajánlották, ne menjek haza. Próbáltam más arab országban munkát találni, s ez a múlt év elején Algírban sikerült is. Egy évig az algíri egyetemen tanítottam, méghozzá genetikát. Hiába magyaráztam, hogy miből doktoráltam meg kandidáltam, ott még nincs olyan szakosodás, mint Magyarországon, a genetika is a mezőgazdasághoz tartozik, hát tanítsam azt. Szerencsére annak idején jelesre vizsgáztam genetikából, így Bálint Andor professzor könyvét újra elővéve viszonylag gyorsan sikerült felfrissítenem a tudásom. De valamit kifelejtettem korábbról — Angliában is voltam három hónapig, még 79- ben. — Ott milyen céllal? — Éreztem, hogy az angol tudásom kissé megkopott. Volt bizonyos kisebbségi érzés is bennem, mert akik az Egyesült Államokban vagy Nyugat-Európa országaiban — Haza, Aleppóba — Más nyugat-európai országokban is jártál? — Igen. Az NSZK-ban, Belgiumban, Olaszországban, Franciaországban. Megnéztem, milyen munkalehetőségek vannak. Hát, akadnak, de én mégis visszamegyek inkább a hazámba, mihelyt lehet. — Milyen reményeid vannak mosterre? — Úgy néz ki, hogy lassan rendbe jönnek a dolgok Szíriában, és egyre kevésbé kell tartanom attól, hogy megfosztanak a szabadságomtól, ha hazamegyek. Egyébként levelet írtam az elnökünknek, és garanciát kértem tőle; a követségünkön úgy tájékoztattak, hogy meg fogom kapni. — Mik a terveid az után, hogy hazamegy? — Tanítani szeretnék az aleppói egyetemen, baromfitenyésztést, üzemtant vagy munkaszervezést. Már régebben ajánlottak ott egy állást, és ha a politikai helyzetben nem lesz ismét valamilyen kedvezőtlen változás, akkor biztosan taníthatok. — Úgy tudom, Aleppo közel van a szülőhelyedhez. — Igen, nagyon közel. Mindössze hatvan kilométerre. — Mit jelent számodra a szülőföld? — Nagyon szeretem, természetesen, hisz ott élnek a szüleim, barátaim ... a táj gyönyörű ... Mit is tudnék még mondani? Imádom a hazám. — És Magyarország? — Ez a második hazám. Tizennyolc évesen, tulajdonképpen még gyerekként jöttem ide, és mint szakember — azt hiszem, mondhatom, mint jól képzett szakember — megyek el. És nemcsak a szakmát tanultam meg, kultúrában, marxista műveltségben is sokat gyarapodtam. Remélem, még sokszor visszatérhetek Magyarországra. — Szíria és Magyarország messze vannak egymástól. Vannak-e közös vonások a két népben? — Hogyne. Leginkább a barátságosság, vendégszeretet, őszinteség. Talán ezért is éreztem olyan jól magam Magyarországon. Dulai Sándor A felvételeket Katona Miklós készítette