Mezőgazdasági Mérnök, 1988 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

SSID 1388. JANUAR Nizéga Hsasági’ © Hirnek WHS. ШУЕНМ vissgaportya # "C­issgap­offife" # Vizsgaportya Ф Vzsgaportya Mitől izzad a gazdász? >%@artifol» lett a gépészszűrő Január derekán körülnéz­tem a gépészkaron, hogy áll­nak a vizsgákkal a srácok. A tanulmányi csoport veze­tőjétől, Bakonyi Zsuzsától megtudtam, hogy az első és második évfolyamon egy­aránt a matematika a mumus, a harmadikosok közül töb­ben elvéreztek a gépelemek és a mezőgazdasági ismeretek című tárgyból, a negyedik év­folyam sorait Dolina tanár úr tizedeli élelmiszeripari gé­pekből, a végzősök pedig leg­inkább a kertészeti gépekkel és az üzemszervezéssel küsz­ködnek. Legizgalmasabb beszélgető partnereknek természetesen azok ígérkeztek, akiknek va­lami közük volt a matek­vizsgához, illetve a szigorlat­hoz. Az elrettentő hírek szerint Galántai tanár úr és az el­sős gépészek viadala aligha hasonlítható a Karpov—Kasz­­parov mérkőzés szoros küz­delméhez. Galántai tanár úr január 12-én még elsöprő fö­lénnyel vezetett, ugyanis akadt vizsganap, amikor 16 vizsgázóból csupán hárman távozhattak egyesnél valami­vel jobb vizsga­jeggyel. Miután egy fénykép erejéig részt vettem a vérfagyasztó vizsgán, szóba elegyedtem a kint várakozó bukójelöltekkel. „A felvételi gyerekjáték volt" — Az eddigi mai arány 4:2 a tanár úr javára — mondja az egyik srác. — Tegnap 24:20 volt, szó­val mi jobbak vagyunk — vigasztalódik a másik. — Túl sok a definíció, és nem is a jegyzet anyagát ké­rik. Ha a matekvizsga sike­rül, a félév is megvan. — Mi kell a sikeres matek­vizsgához? — Egy jó beugró kérdés, egy jó tétel, és hogy a tanár úr közben ne tegyen fel ke­resztkérdéseket. — Mi volt a nehezebb, a felvételi vagy ez a vizsga? — A felvételi gyerekjáték volt, ott csak példákat kellett megoldani. — Azt mondta az egyik ta­nár, hogy a matekkal az agyunkat edzik. Ezeket a dol­gokat úgysem jegyzi meg senki, mert nem is lehet, leg­feljebb két napra. — Depressziós az évfo­lyam, sokan át akármik men­ni valamilyen könnyebb fő­iskolára, de hát ott is csak tanulni kell. — Azért az itt megszerez­hető diploma vonzóbb, ezt mégis „jegyzik” valahol. — Melyik vizsgákkal kel­lett még az első félévben megküzdeni? — Ez és a mechanika ko­moly, a kémia és a gépész­­mérnöki alapismeretek köny­­nyen letehető. — Kicsit stresszel minket az, hogy a dékán állítólag azt mondta, az volna az ideá­lis, ha a 132 fős évfolyamból csak olyan hetvenen, nyolc­­vanan kapnánk diplomát... — Mi lesz, ha félévismétlés­re kényszerültök? — Nem esne jól. Állítólag a félévismétlés kétezer fo­rint, és akkor albérletbe kell menni, mert nem vesznek fel a következő szemeszterre a koleszba. Az meg megint egy vagyon. — Az a baj, hogy a szigor­laton a másodikosok ötösre indulnak, és onnan romlanak lefelé, mi pedig egyesről in­dulunk fölfelé. Hát persze... elég kevesen. — A csoport két legjobb matekosa is elszállt már! Kérdezzük hát meg a par­ti” másik résztvevőjét, dr Galántai Aurél tanár urat: — Tényleg annyira csekély tudású a mostani elsős gépész­évfolyam, amennyire azt a vizsgalapok tükrözik? — Igen, de nem a hallgatók hibája. Szerintem az eltelt 15-20 év oktatási rendszer­­változtatásai idéztek elő olyan helyzetet, hogy az általános és a középiskolá­kat végzett diákok nem­­ tud­nak olyan alapvető dolgokat, mint írni, olvasni, számolni, de a biológiai alapokkal sin­csenek tisztában. Valahogy mintha a képzési szintek fel­jebb csúsztak volna. A kö­zépiskola azt tanítja, amit az általánosban kellett volna megtanítani, és itt, az egye­temen, olyan alapvető dolgo­kat kellene még oktatnunk, amit már a középiskolát vég­zetteknek tudniuk illene. Az első „elrontott” diák­csoportok mostanában érkez­tek az egyetemekre. — Matematikából például milyen alapvető hiányosságo­kat lehet manapság felsorol­ni? — A számolási készség és alapvető matematikai fogal­mak és eljárások hiányát. Nem tudják a hallgatók a feltételrendszereket, az alap­vető bizonyítási eljárásokat, de meg kell hogy mondjam, sok esetben a szabatos ma­gyar nyelven való megfogal­mazás is gondot jelent szá­mukra. Sajnos más egyeteme­ken is gond ez, csak talán ott, ahol nagyobb a merítési tömeg, kevésbé feltűnő a do­log. „Természetesen sajnálom" — Hogyan lehet változtatni a képzési gondokon, hogy az áldatlan állapot megszűnjék? — Az általános iskola le­gyen valamelyest konzervatív, az, amit tanít legyen egy olyan stabil törzsanyag, amire építhetnek a különböző kö­zépiskola-típusok. Az egye­tem lehetne aztán az a hely, ahol már szinte csak az új dolgokat, a legújabb eredmé­nyeket lehetne tanítani. Per­sze, gondolni kellene minden szinten arra, hogy a tárgyak kapcsolódása ne csupán eset­leges legyen, mint manapság. — Most tehát olyan gene­ráció érkezett az egyetem(ek)­­re, amelyik nélkülözi a szük­séges tudásbéli alapokat. Ho­gyan reagálhat erre az oktató vizsgáztatás közben? — Két szélsőség és persze a köztes megoldások létezhet­nek. Az egyik az, hogy meg­követelem a kor színvonalá­tól elvárható tudást, de ebbe sokan belebuknak. A másik az, hogy leszállítom a követel­ményszintet, s akkor megnéz­hetjük egy idő múlva a mér­nökök tudásbeli „szintjét”. Én azt gondolom, hogy az előző a társadalmi szempont­ból értékesebb reagálási mód. — Azt mondják a hallga­tók, hogy túl sok az elméleti kérdés a vizsgán. — Természetesen így van. A matematika elméleti tárgy. Egy mérnöknek nagyon fon­tos az elmélet alapos isme­rete. — Állítólag a pozitív egész számok közül csak az egyes és kettes érhető el a matek­vizsgán ... — Adtam több ízben ötöst is. A kettes szint azt jelenti, hogy a hallgató ismeri az alapvető számítási eljáráso­kat, a tételeket és a definí­ciókat pontosan és szabatosan el tudja mondani. A hármas szint már azt jelenti, hogy a bizonyítási eljárásokat és a logikai összefüggéseket rész­ben ismeri a hallgató. Saj­nálatos tény, hogyha meg­adom a lehetőséget a hár­mas szint elérésére — igaz dupla vagy semmi alapon — nemigen akad vállalkozó rá. — Mondhatná valaki, hogy jó, jó, de ez a szigor, bár­mily érthető is, egyéni sorsok megváltoztatását idézi elő. Nem szánja a bukott hall­gatót? — Személy szerint termé­szetesen sajnálom. Ha azon­ban a társadalmunkat nem a megalkuvó „humánum” ha­totta volna át az eltelt évti­zedekben, hanem a teljesít­mény megkövetelése, minden bizonnyal nem kellene most kibontakozásról beszélnünk. — Ha mindenki ilyen szi­gorral vizsgáztatna, mi lehetne a következménye? — Sokkal jobb mérnökök kerülnének ki az egyetemről. Lássuk, hogyan állnak a vizsgákkal a másodikosok! A szemináriumi épületben szi­gorlatozok egy idegesen vá­rakozó csoportjára bukkan­tam. — Hogyan álltok a vizs­gákkal, srácok? — érdeklőd­tem tőlük. Akik válaszolnak, az év­folyam második csoportjának tagjai. — Ezt hagytuk a legtöbben utoljára, a többi nem olyan vészes. Fizikán azok hullottak el, akiket Vincze tanár úr puskázáson ért. Az orosszal ijesztgettek minket, de 99,9 százaléknak sikerült. Annyi ragadt már mindenkire, hogy ne legyen vele gond.­­ A géprajz 999 tétele egy kicsit furcsa. Érdekes az is, hogy aki nem számol be, az egyes gyakjegyet kap, pedig a beszámolót el lehet elméle­tileg akár az ötödik év végére is halasztani. Viszont a gyak­­jegy miatt nincs félév. A tárgy negyven százaléka tech­nológia, ugyanannyi anyagis­meret, és még valószínűség­számítás is van benne. Volt bukás, de másodikra azoknak is sikerült. Ki lehet menni WC-re vizsga közben... az sokat segít... — Van-e sok bukás a ma­tekszigorlaton? — Akad, ez a legnehezebb ebben a félévben. — Azt biztosan hallottátok, hogy az elsősök nagy száza­léka bukik matekból. — Állítólag a mostani első­sök kevesebbet tudnak, mint mi tudtunk, ezt mondta több tanár is. Velünk egyébként Aurél tanár úr korrekt volt. Kirugdosta ugyan a népet ná­lunk is, de mindig k­imondta, hogy miért, és igyekezett meg­nyugtatni a pácienst... — ... és angolból szabadon fordított vicceket és anekdo­tákat vizsga közben... De kérdezzük meg a vizs­gáztató bizottság tagjait is, mi a véleményük a másodi­kosok tudásáról. Akik az „íté­lőszék” mögött ülnek: Csorba, Faragó és Komáromi tanár urak. — Tegnap milyen volt a mérkőzés végén az eredmény? Aki válaszol. Komáromi Nándor: — öt a kettőhöz. Vannak olyanok, akikkel nem tudok jóindulatú lenni. A feladat két definíció meghatározása és egy írásbeli téma kidolgozása. Tegnap láttam az egyik vizs­gázón, hogy nem megy neki az egyik definíció, kértem, térjen át gyorsan a másikra. Az sem ment és az írásbeli témát is egyesre tudta csak. Ilyen esetben mit tudok mást tenni, mint beírni az egyest! — Felfedezhető valamiféle összefüggés a matekvizsga­­jegy és a között, hogy hol vég­zett a hallgató? A fő bűn — Szakközépiskolákban nem tanítják az integrál- és a dif­ferenciálszámítást vagy csak nagyon szőrmentén. Talán a szakos gimnáziumokból érke­zők élveznek némi előnyt, de úgy általában az első fél­évben a leadott anyag 5-10 százaléka lehet csak ismerős a többségnek. — Mi a legfőbb hiba, amit a matektanulás közben elkö­vetnek a hallgatók? — Értelmezés nélkül tanul­ják meg a definíciókat. Teg­nap is volt olyan vizsgázó, aki leírta ugyan, de elmon­dani már nem tudta. Az ilyen tanulásnak semmi értelme. — Azt mondják többen, hogy a felsőbb években alig lesz szüksége a matekra, a szaktantárgyak már nem igénylik mélyebb tudását. — Bizonyos, hogy nívósan művelt tárgyakhoz feltétlenül kell. De elsőben rögtön igény­li a mechanika is, kell az elektrotechnikához és az áramlástanhoz is. Szóval ez nem egészen igaz. A beszélgetésünket figyelő Csorba László tanár urat mesteri humorérzékéről is­merve kérdeztem: — Azon kívül, hogy felkér­ték rá, miért vesz részt ma­tekszigorlaton? Várakozásom nem volt hiá­bavaló, szellemes válasz kö­vetkezett: — Azért, hogy megnézzem, miért nem tudják a hallgatók a mechanikát sem ... A matematikavizsgák hely­színeit felkeresve éreztem még némi kíváncsiságot a fel­sőbb évesek kínlódásának megtekintésére is, de miután láttam, milyen békésen vizs­gáznak épületgépészetből, s hogy falkában járnak üzem­szervezés-faggatásra, belát­tam, ott nem sok keresni­valóm van. Ahogy mondani szokás „ha cigánygyerekek hullanak is az égből”, ők már majdnem mérnökök Kezdődhet a következő szorgalmi időszak! Bokodi Ferenc Üzemszervezés-vizsgán látogatókat is fogadtak Galántai tanár úr egyik páciensével küzd A SZERZŐ FELVÉTELEI Vizsgaidőszak. Kollégium. Csend, béke honol a folyosó­kon, csak egy pizsamás fiú vánszorog álmosan a telefon felé. Dél van. Már az ötödik szobában kutatok vizsgára készülő diák után, de csak paplan alól kilógó busa feje­ket, csámpás lábakat találok. Vizsgálat nem vibrál a leve­gőben, ezt világosan érzem. Korán lehet még. Majd ké­sőbb. Néhány ötödéves egy szo­bában. Többnyire túl vannak már minden vizsgán, nem mai gyerekek! Hogy mi nem tet­szett nekik ebben a vizsga-, időszakban?­ — Négy év alatt nem rúg­tak ki ennyiünket, mint most! — Az ötödéveseket jobban „szívatják", mint valaha! — El akarják vonni a fi­gyelmünket fontosabb dol­­gokról... mint például a kocsma — poénk­odik valaki. — Idén Villányi és Farkas tanár, ar „szórta” a népet leg­inkább agrárgazdaságtanból és a Magyarország története című­ tantárgyból. — Az a kérésünk lett vol­na, ha korábban szólhatunk, hogy a Magyarország történe­téből vizsgáztató tanárok egy­ségesítsék, mi is a követel­mény. Nyelv- vagy „mikrobi” -vizsga ? Mikrobiológia tanszék. Az előtér asztalán egymásról le­csúszó könyvek, stencilek hal­maza. Kémcsöveket szorongat néhány öltönyből kilógó kéz. A diákok, immár alkalomhoz illő öltözetben görnyednek a baktériumtenyészetek fölé, amik igen hasonlítanak időn­kként egymásra, "és ’ különben sem érti senki? tu­la-'értékne­m van az egésznek, hol veszik majd hasznát, hogy tenyészet­ről felismernek pár bacit... Megkérdeztem Kecskés pro­fesszort, mi erről a vélemé­nye. Szerinte minden fiatal természetszerűleg tiltakozik, kétkedik, nincs ebben semmi különös. Ő eddigi komoly élet­­tapasztalata alapján jobban el tudja dönteni, mi a fontos, a diákoknak bízniuk kellene benne. Azt is elmondta, egy év­folyamban húsz-huszonöt em­ber is akad, aki érthetetle­nül gyengén produkál, akiket meg kellene győzni saját, és az egyetem érdekében, hogy jelentkezzenek át máshová. Szóvá tette azt is a pro­fesszor, sehol nem tanítják már ilyen kevés óraszámban ezt a tantárgyat — amelynek jelentősége igencsak növek­szik —, akár keletre, akár nyugatra tekintünk. Több or­szág tapasztalatát nem sza­badna figyelmen kívül hagy­ni! Ő mindent megtesz azért, hogy a legaktuálisabb dolgo­kat is beépítse a rendelke­zésre álló óraszámba, sőt a diákok nyelvi képzését is igyekszik támogatni. Több nyelven lehet vizsgázni nála, aki angolul felel, annak po­zitív irányba tolódik a je­gye ... E tantárgy fontosságát, szükségességét a diákok is el­ismerik. Többen közülük is indokoltnak tartják legalább egyéves tantárggyá bővíteni a mikrobiológiát. Jogos a szigorú követelmény szerin­tük, mégis több dolgot sé­relmeznek a vizsgáztatás kö­rül. A „mikrobi” vizsga a másodév „legrettegettebb” vizsgája. Hogy miért, beszél­jenek a diákok. — Először túl kell jutni a beugró kérdéseken. Most ti­zenhétből kilencen maradhat­nak akik vizsgázhatnak, ez egész jó arány! — Egy hét van hátra a vizsgaidőszakból, és ötven em­ber ment át százötvenből. A csúcstartók már háromszor­­négyszer próbálkoztak. Min­dig csendes tv-re küld el a professzor, így nem panasz­kodhatunk a dékániban sem, hogy ez már egy kicsit fur­csa . .. — Négyest, ötöst nem lehet mástól kezpni csak tőle, pe­dig még ketten vizsgáztatnak. Az ember átbandukol az „ajánlott” jó jeggyel a pro­fesszor úrhoz, és csak akkor kaphatja meg, ha felel, még az ő kérdéseire is, ami álta­lában nem sikerül... — Aki angolul felel, az egy jeggyel jobbat kap. Ez szép, de el kellene dönteni, nyelv­vizsga, vagy mikrobiológia? — Nincs egy normális jegy­zet, amiből tanulhatnánk. Még a rendszertan sincs rendsze­rezve rendesen, akadnak el­lentmondások is a kapott stencileken. Budaynak leg­alább van egy érthető, jó jegyzete, de abból nem jó­pont tanulni. Talán elavult? Amit kaptunk anyagot, vagy amit az órákon sikerült jegy­zetelni, abból, meg pokoli ta­nulni!" Tessék, próbáld m­ég ezeket a mondatokat megér­­teni egyszeri-kétszeri elolva­sásra, és nézd meg Pasteur­ről valamivel kevesebbet ír, mint a professzor úrról. Il­i­ és bűnhintés A harmadéves gazdászokat a politikai gazdaságtan-vizsga viselte meg a legjobban mos­tanában. — Hat-hét vizsgánk van ebben a félévben szakiránytól függően, de ne félj, nem a szakmai tantárgyakból iz­zadunk — amit még el is fo­gadnánk —, hanem a poli­tikai gazdaságtannal zaklat a legjobban Pethő tanár úr. — A jegyzet rossz a tanár úr szerint is, de az előadáso­kon sem lehet jegyzetelni normálisan. — Nem a műveltségét, hoz­záértését kérdőjelezzük meg, de nagyot követelni csak „nagy” előadások után sza­badna. — Az aktuális dolgokról stencileket osztott szét egy­­egy előadáson. Aki nem volt jelen, nem kaphatott. Én ve­­semedence-gyulladást kaptam a hitelpolitika-résznél. Ezért meg kell bűnhődnöm? Az okosabbak (vagy az ügyesebbek?) már levizs­gáztak mindenből, és talán alig várják, hogy az új félév elkezdődjön, kipihenhessék a sítáborok fáradalmait az elő­adásokon... Török Tünde Anatómiavizsgára készülve _­­ 1ИШО FELVÉTELE

Next