Mezőgazdasági Mérnök, 1988 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
SSID 1388. JANUAR Nizéga Hsasági’ © Hirnek WHS. ШУЕНМ vissgaportya # "Cissgapoffife" # Vizsgaportya Ф Vzsgaportya Mitől izzad a gazdász? >%@artifol» lett a gépészszűrő Január derekán körülnéztem a gépészkaron, hogy állnak a vizsgákkal a srácok. A tanulmányi csoport vezetőjétől, Bakonyi Zsuzsától megtudtam, hogy az első és második évfolyamon egyaránt a matematika a mumus, a harmadikosok közül többen elvéreztek a gépelemek és a mezőgazdasági ismeretek című tárgyból, a negyedik évfolyam sorait Dolina tanár úr tizedeli élelmiszeripari gépekből, a végzősök pedig leginkább a kertészeti gépekkel és az üzemszervezéssel küszködnek. Legizgalmasabb beszélgető partnereknek természetesen azok ígérkeztek, akiknek valami közük volt a matekvizsgához, illetve a szigorlathoz. Az elrettentő hírek szerint Galántai tanár úr és az elsős gépészek viadala aligha hasonlítható a Karpov—Kaszparov mérkőzés szoros küzdelméhez. Galántai tanár úr január 12-én még elsöprő fölénnyel vezetett, ugyanis akadt vizsganap, amikor 16 vizsgázóból csupán hárman távozhattak egyesnél valamivel jobb vizsgajeggyel. Miután egy fénykép erejéig részt vettem a vérfagyasztó vizsgán, szóba elegyedtem a kint várakozó bukójelöltekkel. „A felvételi gyerekjáték volt" — Az eddigi mai arány 4:2 a tanár úr javára — mondja az egyik srác. — Tegnap 24:20 volt, szóval mi jobbak vagyunk — vigasztalódik a másik. — Túl sok a definíció, és nem is a jegyzet anyagát kérik. Ha a matekvizsga sikerül, a félév is megvan. — Mi kell a sikeres matekvizsgához? — Egy jó beugró kérdés, egy jó tétel, és hogy a tanár úr közben ne tegyen fel keresztkérdéseket. — Mi volt a nehezebb, a felvételi vagy ez a vizsga? — A felvételi gyerekjáték volt, ott csak példákat kellett megoldani. — Azt mondta az egyik tanár, hogy a matekkal az agyunkat edzik. Ezeket a dolgokat úgysem jegyzi meg senki, mert nem is lehet, legfeljebb két napra. — Depressziós az évfolyam, sokan át akármik menni valamilyen könnyebb főiskolára, de hát ott is csak tanulni kell. — Azért az itt megszerezhető diploma vonzóbb, ezt mégis „jegyzik” valahol. — Melyik vizsgákkal kellett még az első félévben megküzdeni? — Ez és a mechanika komoly, a kémia és a gépészmérnöki alapismeretek könynyen letehető. — Kicsit stresszel minket az, hogy a dékán állítólag azt mondta, az volna az ideális, ha a 132 fős évfolyamból csak olyan hetvenen, nyolcvanan kapnánk diplomát... — Mi lesz, ha félévismétlésre kényszerültök? — Nem esne jól. Állítólag a félévismétlés kétezer forint, és akkor albérletbe kell menni, mert nem vesznek fel a következő szemeszterre a koleszba. Az meg megint egy vagyon. — Az a baj, hogy a szigorlaton a másodikosok ötösre indulnak, és onnan romlanak lefelé, mi pedig egyesről indulunk fölfelé. Hát persze... elég kevesen. — A csoport két legjobb matekosa is elszállt már! Kérdezzük hát meg a parti” másik résztvevőjét, dr Galántai Aurél tanár urat: — Tényleg annyira csekély tudású a mostani elsős gépészévfolyam, amennyire azt a vizsgalapok tükrözik? — Igen, de nem a hallgatók hibája. Szerintem az eltelt 15-20 év oktatási rendszerváltoztatásai idéztek elő olyan helyzetet, hogy az általános és a középiskolákat végzett diákok nem tudnak olyan alapvető dolgokat, mint írni, olvasni, számolni, de a biológiai alapokkal sincsenek tisztában. Valahogy mintha a képzési szintek feljebb csúsztak volna. A középiskola azt tanítja, amit az általánosban kellett volna megtanítani, és itt, az egyetemen, olyan alapvető dolgokat kellene még oktatnunk, amit már a középiskolát végzetteknek tudniuk illene. Az első „elrontott” diákcsoportok mostanában érkeztek az egyetemekre. — Matematikából például milyen alapvető hiányosságokat lehet manapság felsorolni? — A számolási készség és alapvető matematikai fogalmak és eljárások hiányát. Nem tudják a hallgatók a feltételrendszereket, az alapvető bizonyítási eljárásokat, de meg kell hogy mondjam, sok esetben a szabatos magyar nyelven való megfogalmazás is gondot jelent számukra. Sajnos más egyetemeken is gond ez, csak talán ott, ahol nagyobb a merítési tömeg, kevésbé feltűnő a dolog. „Természetesen sajnálom" — Hogyan lehet változtatni a képzési gondokon, hogy az áldatlan állapot megszűnjék? — Az általános iskola legyen valamelyest konzervatív, az, amit tanít legyen egy olyan stabil törzsanyag, amire építhetnek a különböző középiskola-típusok. Az egyetem lehetne aztán az a hely, ahol már szinte csak az új dolgokat, a legújabb eredményeket lehetne tanítani. Persze, gondolni kellene minden szinten arra, hogy a tárgyak kapcsolódása ne csupán esetleges legyen, mint manapság. — Most tehát olyan generáció érkezett az egyetem(ek)re, amelyik nélkülözi a szükséges tudásbéli alapokat. Hogyan reagálhat erre az oktató vizsgáztatás közben? — Két szélsőség és persze a köztes megoldások létezhetnek. Az egyik az, hogy megkövetelem a kor színvonalától elvárható tudást, de ebbe sokan belebuknak. A másik az, hogy leszállítom a követelményszintet, s akkor megnézhetjük egy idő múlva a mérnökök tudásbeli „szintjét”. Én azt gondolom, hogy az előző a társadalmi szempontból értékesebb reagálási mód. — Azt mondják a hallgatók, hogy túl sok az elméleti kérdés a vizsgán. — Természetesen így van. A matematika elméleti tárgy. Egy mérnöknek nagyon fontos az elmélet alapos ismerete. — Állítólag a pozitív egész számok közül csak az egyes és kettes érhető el a matekvizsgán ... — Adtam több ízben ötöst is. A kettes szint azt jelenti, hogy a hallgató ismeri az alapvető számítási eljárásokat, a tételeket és a definíciókat pontosan és szabatosan el tudja mondani. A hármas szint már azt jelenti, hogy a bizonyítási eljárásokat és a logikai összefüggéseket részben ismeri a hallgató. Sajnálatos tény, hogyha megadom a lehetőséget a hármas szint elérésére — igaz dupla vagy semmi alapon — nemigen akad vállalkozó rá. — Mondhatná valaki, hogy jó, jó, de ez a szigor, bármily érthető is, egyéni sorsok megváltoztatását idézi elő. Nem szánja a bukott hallgatót? — Személy szerint természetesen sajnálom. Ha azonban a társadalmunkat nem a megalkuvó „humánum” hatotta volna át az eltelt évtizedekben, hanem a teljesítmény megkövetelése, minden bizonnyal nem kellene most kibontakozásról beszélnünk. — Ha mindenki ilyen szigorral vizsgáztatna, mi lehetne a következménye? — Sokkal jobb mérnökök kerülnének ki az egyetemről. Lássuk, hogyan állnak a vizsgákkal a másodikosok! A szemináriumi épületben szigorlatozok egy idegesen várakozó csoportjára bukkantam. — Hogyan álltok a vizsgákkal, srácok? — érdeklődtem tőlük. Akik válaszolnak, az évfolyam második csoportjának tagjai. — Ezt hagytuk a legtöbben utoljára, a többi nem olyan vészes. Fizikán azok hullottak el, akiket Vincze tanár úr puskázáson ért. Az orosszal ijesztgettek minket, de 99,9 százaléknak sikerült. Annyi ragadt már mindenkire, hogy ne legyen vele gond. A géprajz 999 tétele egy kicsit furcsa. Érdekes az is, hogy aki nem számol be, az egyes gyakjegyet kap, pedig a beszámolót el lehet elméletileg akár az ötödik év végére is halasztani. Viszont a gyakjegy miatt nincs félév. A tárgy negyven százaléka technológia, ugyanannyi anyagismeret, és még valószínűségszámítás is van benne. Volt bukás, de másodikra azoknak is sikerült. Ki lehet menni WC-re vizsga közben... az sokat segít... — Van-e sok bukás a matekszigorlaton? — Akad, ez a legnehezebb ebben a félévben. — Azt biztosan hallottátok, hogy az elsősök nagy százaléka bukik matekból. — Állítólag a mostani elsősök kevesebbet tudnak, mint mi tudtunk, ezt mondta több tanár is. Velünk egyébként Aurél tanár úr korrekt volt. Kirugdosta ugyan a népet nálunk is, de mindig kimondta, hogy miért, és igyekezett megnyugtatni a pácienst... — ... és angolból szabadon fordított vicceket és anekdotákat vizsga közben... De kérdezzük meg a vizsgáztató bizottság tagjait is, mi a véleményük a másodikosok tudásáról. Akik az „ítélőszék” mögött ülnek: Csorba, Faragó és Komáromi tanár urak. — Tegnap milyen volt a mérkőzés végén az eredmény? Aki válaszol. Komáromi Nándor: — öt a kettőhöz. Vannak olyanok, akikkel nem tudok jóindulatú lenni. A feladat két definíció meghatározása és egy írásbeli téma kidolgozása. Tegnap láttam az egyik vizsgázón, hogy nem megy neki az egyik definíció, kértem, térjen át gyorsan a másikra. Az sem ment és az írásbeli témát is egyesre tudta csak. Ilyen esetben mit tudok mást tenni, mint beírni az egyest! — Felfedezhető valamiféle összefüggés a matekvizsgajegy és a között, hogy hol végzett a hallgató? A fő bűn — Szakközépiskolákban nem tanítják az integrál- és a differenciálszámítást vagy csak nagyon szőrmentén. Talán a szakos gimnáziumokból érkezők élveznek némi előnyt, de úgy általában az első félévben a leadott anyag 5-10 százaléka lehet csak ismerős a többségnek. — Mi a legfőbb hiba, amit a matektanulás közben elkövetnek a hallgatók? — Értelmezés nélkül tanulják meg a definíciókat. Tegnap is volt olyan vizsgázó, aki leírta ugyan, de elmondani már nem tudta. Az ilyen tanulásnak semmi értelme. — Azt mondják többen, hogy a felsőbb években alig lesz szüksége a matekra, a szaktantárgyak már nem igénylik mélyebb tudását. — Bizonyos, hogy nívósan művelt tárgyakhoz feltétlenül kell. De elsőben rögtön igényli a mechanika is, kell az elektrotechnikához és az áramlástanhoz is. Szóval ez nem egészen igaz. A beszélgetésünket figyelő Csorba László tanár urat mesteri humorérzékéről ismerve kérdeztem: — Azon kívül, hogy felkérték rá, miért vesz részt matekszigorlaton? Várakozásom nem volt hiábavaló, szellemes válasz következett: — Azért, hogy megnézzem, miért nem tudják a hallgatók a mechanikát sem ... A matematikavizsgák helyszíneit felkeresve éreztem még némi kíváncsiságot a felsőbb évesek kínlódásának megtekintésére is, de miután láttam, milyen békésen vizsgáznak épületgépészetből, s hogy falkában járnak üzemszervezés-faggatásra, beláttam, ott nem sok keresnivalóm van. Ahogy mondani szokás „ha cigánygyerekek hullanak is az égből”, ők már majdnem mérnökök Kezdődhet a következő szorgalmi időszak! Bokodi Ferenc Üzemszervezés-vizsgán látogatókat is fogadtak Galántai tanár úr egyik páciensével küzd A SZERZŐ FELVÉTELEI Vizsgaidőszak. Kollégium. Csend, béke honol a folyosókon, csak egy pizsamás fiú vánszorog álmosan a telefon felé. Dél van. Már az ötödik szobában kutatok vizsgára készülő diák után, de csak paplan alól kilógó busa fejeket, csámpás lábakat találok. Vizsgálat nem vibrál a levegőben, ezt világosan érzem. Korán lehet még. Majd később. Néhány ötödéves egy szobában. Többnyire túl vannak már minden vizsgán, nem mai gyerekek! Hogy mi nem tetszett nekik ebben a vizsga-, időszakban? — Négy év alatt nem rúgtak ki ennyiünket, mint most! — Az ötödéveseket jobban „szívatják", mint valaha! — El akarják vonni a figyelmünket fontosabb dolgokról... mint például a kocsma — poénkodik valaki. — Idén Villányi és Farkas tanár, ar „szórta” a népet leginkább agrárgazdaságtanból és a Magyarország története című tantárgyból. — Az a kérésünk lett volna, ha korábban szólhatunk, hogy a Magyarország történetéből vizsgáztató tanárok egységesítsék, mi is a követelmény. Nyelv- vagy „mikrobi” -vizsga ? Mikrobiológia tanszék. Az előtér asztalán egymásról lecsúszó könyvek, stencilek halmaza. Kémcsöveket szorongat néhány öltönyből kilógó kéz. A diákok, immár alkalomhoz illő öltözetben görnyednek a baktériumtenyészetek fölé, amik igen hasonlítanak időnkként egymásra, "és ’ különben sem érti senki? tula-'értéknem van az egésznek, hol veszik majd hasznát, hogy tenyészetről felismernek pár bacit... Megkérdeztem Kecskés professzort, mi erről a véleménye. Szerinte minden fiatal természetszerűleg tiltakozik, kétkedik, nincs ebben semmi különös. Ő eddigi komoly élettapasztalata alapján jobban el tudja dönteni, mi a fontos, a diákoknak bízniuk kellene benne. Azt is elmondta, egy évfolyamban húsz-huszonöt ember is akad, aki érthetetlenül gyengén produkál, akiket meg kellene győzni saját, és az egyetem érdekében, hogy jelentkezzenek át máshová. Szóvá tette azt is a professzor, sehol nem tanítják már ilyen kevés óraszámban ezt a tantárgyat — amelynek jelentősége igencsak növekszik —, akár keletre, akár nyugatra tekintünk. Több ország tapasztalatát nem szabadna figyelmen kívül hagyni! Ő mindent megtesz azért, hogy a legaktuálisabb dolgokat is beépítse a rendelkezésre álló óraszámba, sőt a diákok nyelvi képzését is igyekszik támogatni. Több nyelven lehet vizsgázni nála, aki angolul felel, annak pozitív irányba tolódik a jegye ... E tantárgy fontosságát, szükségességét a diákok is elismerik. Többen közülük is indokoltnak tartják legalább egyéves tantárggyá bővíteni a mikrobiológiát. Jogos a szigorú követelmény szerintük, mégis több dolgot sérelmeznek a vizsgáztatás körül. A „mikrobi” vizsga a másodév „legrettegettebb” vizsgája. Hogy miért, beszéljenek a diákok. — Először túl kell jutni a beugró kérdéseken. Most tizenhétből kilencen maradhatnak akik vizsgázhatnak, ez egész jó arány! — Egy hét van hátra a vizsgaidőszakból, és ötven ember ment át százötvenből. A csúcstartók már háromszornégyszer próbálkoztak. Mindig csendes tv-re küld el a professzor, így nem panaszkodhatunk a dékániban sem, hogy ez már egy kicsit furcsa . .. — Négyest, ötöst nem lehet mástól kezpni csak tőle, pedig még ketten vizsgáztatnak. Az ember átbandukol az „ajánlott” jó jeggyel a professzor úrhoz, és csak akkor kaphatja meg, ha felel, még az ő kérdéseire is, ami általában nem sikerül... — Aki angolul felel, az egy jeggyel jobbat kap. Ez szép, de el kellene dönteni, nyelvvizsga, vagy mikrobiológia? — Nincs egy normális jegyzet, amiből tanulhatnánk. Még a rendszertan sincs rendszerezve rendesen, akadnak ellentmondások is a kapott stencileken. Budaynak legalább van egy érthető, jó jegyzete, de abból nem jópont tanulni. Talán elavult? Amit kaptunk anyagot, vagy amit az órákon sikerült jegyzetelni, abból, meg pokoli tanulni!" Tessék, próbáld még ezeket a mondatokat megérteni egyszeri-kétszeri elolvasásra, és nézd meg Pasteurről valamivel kevesebbet ír, mint a professzor úrról. Ili és bűnhintés A harmadéves gazdászokat a politikai gazdaságtan-vizsga viselte meg a legjobban mostanában. — Hat-hét vizsgánk van ebben a félévben szakiránytól függően, de ne félj, nem a szakmai tantárgyakból izzadunk — amit még el is fogadnánk —, hanem a politikai gazdaságtannal zaklat a legjobban Pethő tanár úr. — A jegyzet rossz a tanár úr szerint is, de az előadásokon sem lehet jegyzetelni normálisan. — Nem a műveltségét, hozzáértését kérdőjelezzük meg, de nagyot követelni csak „nagy” előadások után szabadna. — Az aktuális dolgokról stencileket osztott szét egyegy előadáson. Aki nem volt jelen, nem kaphatott. Én vesemedence-gyulladást kaptam a hitelpolitika-résznél. Ezért meg kell bűnhődnöm? Az okosabbak (vagy az ügyesebbek?) már levizsgáztak mindenből, és talán alig várják, hogy az új félév elkezdődjön, kipihenhessék a sítáborok fáradalmait az előadásokon... Török Tünde Anatómiavizsgára készülve _ 1ИШО FELVÉTELE