Gömöri Hirlap, 1909 (21. évfolyam, 2-51. szám)
1909-01-10 / 2. szám
felégetését, a T nyilatkozatot időszerűnek ma, amikor a tárgyalások folyamatban vannak, amikor a párt vezére a bankkérdés sima megoldására időt tart szükségesnek és amikor az ő álláspontja e kérdésben mindenki előtt ismeretes. Azért mert szerintem a nemzeti jegybank megteremtésére hivatott kormányunknak nagy erőssége az,"ha "Tudja, ha ismeri az országgyűlés egyes tagjainak és ezzel a nemzetnek nem csak vágyát, törekvését, hanem elhatározását is. Azrszággyűlésnek idő előtt, a kormány kivánata ellenére nyilvánított akarata, a kormány iránti bizalmatlanság színét viselhetné magán, míg egyeseknek határozott állásfoglalása s emellett az országgyűlés méltóságos várakozása a bizalomnak kétségbevonhatlan megnyilvánulása. De van egy másik oka is annak, hogy én a nyilatkozatot most tartom szükségesnek. A nemzetet régen és most új és új meglepetések érték az alkotmányos többség részéről. Elhitte azt, hogy a közelmúlt meglepetésein a nemzeti bank felállíthatása érdekében érték. E hitében csalódnia nem szabad. Mi ,ily csalódásnak eszközei nem lehetünk. A sajtónak nagy része ma is porhintéssel vádolja a függetlenségi pártot A párt tagjainak egyénileg lekötött állásfoglalásából kétségtelen megnyugvást kell szereznie a nemzetnek aziránt hogy a függetlenségi és 48-as párt tagjai elvekért és nem öncélokért küzdenek, s az elvek megvalósítása tekintetében a nemzet érdekeiért ideiglenes haladékokra, várakozásra készek, de elfoglalt álláspontjukkal állanak vagy buknak. Ezektől áthatva, kívánom én a magyar nemzeti jegybanknak 1911. január elsején való felállítását. Igazságot, Aki igazságot akar, előbb oldozza ki szemét Themisnek, hogy lássa, hogy az apró istenségek, mint hamisítják meg a mérlegét és dobnak sarat, hol az egy, hol a más serpenyőjébe mérlegének, a szerint amint azt saját érdekük kívánja. .Jogról és jogtalanságról van szó. A rimaszombati betegsegélyző pénztár Tekintetes Igazgatósága tekintet nélkül hagyja a tag jogát, ha a maga jogának érvényesítéséről esik szó. A tagnak jogtalan más orvoshoz fordulni, mint az egyletihez, még ha arra a szomorút egyeleti viszonyok kényszerítik is vagy egy elnöki köztévél hatalmazza is fel, de az igazgatóságnak jogos annak nem megtéríteni felmerült költségét, ha az illetőnek nincsen megnyerő karikatúrája. De térjünk a dologra. Az igazgatóságnak akarok itt tükröt tartani. K. úr beteg lévén, a t. igazgatóság felküldte Herkules fürdőre. K. kisasszony beteg lévén, szanatóriumba küldetett. Mikor pedig az első három hónap letelt gyógykezeltetésének idejét újabb három hónappal toldták meg. Eddig rendjén van. Az egyletnek kötelessége a tagot állapotához mérten gyógykezeltetni. Nem is azért említem fel ezt a két esetet, mintha törvényellenesnek találnám, vagy irigyelném tőlük ezt a ritka szerencsét, hanem szeretném tudni, hogy ha ezt a két tagot ilyen ellátásban részesítheti a pénztár, miért nem részesíthet egymást? Ugyan erre megvan a felelet is. Kár egy helybeli társulat alkalmazottja, mihez az igazgatóság egyik-másik tagjának talán nem kis köze van. K. kisasszony egy tekintélyes igazgatósági tag alkalmazottja. Ez ugyan mellékes volna. De az nem mellékes, hogy ez a két eset olyan szomorúan világítja meg azt klikket, mi ebben a testületben is meleg otthonra talált. Én mérget vennék rá, ha csak egy közönséges „vízhozta, galycsapta“ ember lett volna kettőjük bármelyike, ezt a választ kapja, amit én kaptam annak idején - Hja, én nem állottam olyan közel. Aztán meg én követeltem jogomat és nem kalaplevéve könyörögtem érte. Az pedig fájhat, ha valaki nem rimánkodik a sajátjáért, hanem jogosan — bár tisztességesen — kéri. Ez az igazság, Tekintetes Igazgatóság! Nem az, hogy az én keresetem jogtalan, mert saját szakálamra fordultam idegen orvoshoz. Hiszen az elnök úr saját szájával mosd dá, hogy ha igazolni tudom, megtérítik költségemet. Vagy az elnöki szó sem volna igaz? Ám az sem igazság, hogy míg mi az Vb osztályba 88 fillért fizetünk, Budapesten. 82 fillért fizetnek. És míg mi azért 1 kor napi táppénzt kapunk, Budapesten 2 koronát kapnak. Ez teljesen érthetetlen. Budapesten, hol a lakás, élelmezés rosszabbsága és minden más körülmény, jobban, elősegíti a betegséget, tehát aránylag "több"beteg állapot fordul elő —többet fizethetnek. Pedig tudtommal ott sem alapítványokból áll fenn a pénztár. Aztán még valami. A pénztár egy éve áll fenn mai állapotában, azóta ki lehetett volna nyomatni azt a néhány paragrafust, miben jogaink gyökereznek. Budapesten már maholnap egy féléve ösmerik a tagok az uj szabályokat s mi még most sem tudunk semmit sem. Vagy minékünk ahhoz semmi közünk s csak fizetni van jogunk? Ez igazságtalan volna. Mi pedig igazságot akarunk! Igazságot. TELEK A, SÁNDOR. MIKEK £S V KO Y ESSEK. Eljegyzés Okolicsányi Ágoston rimaráhói földbirtokos tegnap, f. hó 9 án eljegyezte Kovássy Margitot, Kovássy Ferenc tiszaigari földbirtokos és neje szül. Széky Margit kedves, müvelt lelkületü, szép leányát Tiszaigaron. Az eljegyzés hire a legszélesebb körben a legnagyobb örömet kelti s mindenki őszinte szívvel kíván nagy boldogságot az ifjú jegyespárnak. Előléptetés. A m. kir. igazságügyi miniszter Lenkey László nagyrőcei kir. járásbirósági telekküny vezetői a íXr. fiz.osztályba sorozott telekkönyvvezetővé léptette elő. Kinevezée: Blum József és Bölcsházy Béla rozsnyói kir. járásbirósági írnokokat a m. kir. igazságügyminiszter irodatiszttekké nevezte ki. Magas kitüntetés. A királyné képviseletében Mária Jozefa főhercegasszony Felső-kubini és Deményfalvai Kubinyi Györgyné szül. Liptó-szentiváni Ivány Leonénak a csillagkereszt Szentrendet adományozta. A magas kitüntetésbenlelkiismeretével,de mégis győzött benne a férfiúi erény s komoly hangon válaszolt — Édes Piroska, miért rántanám kegyedet, magammal együtt az örvömbe. Szivének fellobbanó lángja, csak mulékony láng s felgerjedt szenvedélye bilincsébe veri az ész szavát. Hajh, szomorú, döbbenetes lenne Önre nézve a felocsudás. Uraink elváltak, hordjuk hát tovább is keresztünket önmegadással. Azzal megcsókolta a feléje nyújtott bársonypuha kezecskét. A nő kényet törölt ki szeméből, aztán szó nélkül lehajtott fővel ment a kivilágított kastélyba. Huszonöt év múlt el a történtek után. A grófok estélyt adtak budavári palotájukban s erre az estélyre hivatalos volt a vén Beretvásy bácsi is, az immár magába zárkózott agglegény. Asztalbontás után a jókedvű társaság átment a társalgóba, az ifjú leányok pedig a zongoraterembe siettek. Mág uralkodott a palota vendégei Vidámközött, csak Tamás bácsi látszott lehangoltnak. Meg is kérdezte őt egyik bizalmas ismerőse, hogy miért olyan szomorú? — Nem vagyok én szomorú, — felelt bágyadt mosolyéval, — csak az ifjúkori emlékeim jutottak Hejh, — sóhajtá, — mikor eszembe. . . még én is fiatal és vidám voltam! . . . Szép idők! Aranyos álmok! . , . Alig ejtette ki e szavakat, mikor egy ezüst hajú hölgy ült a zongorához és régi, melabus melódiát kezdett el játszani. Beretvásy figyelni kezdett a dallamra s egész testében összerezzent. Ah, ezt a nótát ő már hallotta valamikor, sőt dalolta is. . . Igen, igen. . . akkor . . . barnamez év előtt. Aztán mintegy álmodozva dúdolta halk hangon az első strófa refrénjét: „Tövissel raktad tele a szivemet, Eltemetted örökre szerelmemet!“ . . . A zongora accordjai hirtelen elhaltak s az ezüst hajú hölgy ráborult a zongorára, miközben fájdalmasan suttogta: Ő azt . . . MANY KÁLMÁN. A MI NÓTÁINK Macska Pista egyik napon nyolc vagy tíz, a szegedi vásárról jövő kocsit állított meg és rabolt ki, csak a készpénzt, az aranyat, ezüstöt vitte el, a többit nem bántotta. A tíz kocsin volt legalább is harminc negyven ember és akkora volt ennek a rettegett betyárnak hire, hogy mozdulatlanul megadta magát a tíz kocsi népsége a zsivány első szavára. A rablás után egy mézeskalácsosnak szép fiatal feleségét is elvitte magával a rabló, hová vitte, hová tette, nem tudták meg soha, mert ennek a megyei szerte híres szép asszonynak attól a pillanattól kezdve nyoma veszett. Valószínű, hogy a magával hurcolt szép asszonyt elvitte egyik nádasban levő palotájába, onnan a nő alkalomadtán megszökni próbált és menekülés közben, nem tudván az utat, az ingoványba falt s az iszaptengerben elsülyedt asszony holtteste fölött tovább virult az ingovány növényvilága. A csárda virágát kínozta a féltékenység, nem találta már olyan mézesnek Pista csókját, mint az előtt, hiába mutató neki a betyár az eltűnt szép asszony ott hagyott pár ruhadarabját, nem hitt neki a lány és hallgatott a bosszúállás, a szerelemféltás ördögének szavára és elárulta kedvesét. Hiába biztatta Pista kedvesét jó nóta szerint: Adj egy csókot Zsuzsi, eszem a szádat. Hadd csókolom össze két piros orcádat. De Zsuzsi durcás volt s úgy látszik nem igen ment el az esteli légyottra. „Ott van a szép mézeskalácsosnő“ mindig ezt vetette szemére. Egyik éjjel néhány pandúr érkezet a csárdába nagy titokban, a félegyházi csendbiztos vezette őket s elhelyezte embereit a szénapadlásra, de úgy, hogy a szénatartó padlás nyílásán bármikor leugorhatnak, ha a szükség úgy kívánta. Másnap reggel jött Pista egy itce borért és egy pár Csókért kedveséhez, bekiáltott a csárda ajtaján s jött is Zsuzsi * * *