Gramofon, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 - Tél / 4. szám
Az ud, az arab lant Hogy éppen az ud lett e fesztivál főszereplője, az semmiképpen sem véletlen. Ezt a pengetős hangszert ugyanis egyesek az egész arab zene szimbólumának tekintik. Ez nem is tűnik nagy túlzásnak, ha megfigyeljük, milyen gyakran szerepel képi ábrázolásokon (már a 9. századból maradtak fenn effélék) és szöveges forrásokban. Az első nagy Daloskönyv (kis képünk), a 10. századi Kitabah Aghani is az ud szerepét hangsúlyozza, és mint a zeneoktatás első számú prezentációs eszközét írja le. A hangszer teste körteforma, háta domború, nyaka a testéhez képest rövid, elkeskenyedő, a végén jellegzetesen, 90 fokban hátrahajlik. Kezdetben öt dupla húrja volt, mára a hat duplahúros változat terjedt el. Ezeket madártollal pengetik, de más hajlékony eszköz is megteszi. Hangterjedelme nagy, kicsengése a gitárnál jóval rövidebb, tónusa bársonyosan tompa. Nincsenek rajta érintők (bundok) emiatt az intonáció, az egyes hangok pontos lefogása igen nehéz. Ebben sokkal inkább a hegedűhöz, mintsem a gitárhoz hasonlít. Ugyanakkor ez a kialakítás kedvez a negyedhangok megszólaltatásának, ami az arab zene egyik lényege. Tarab - az elbűvölés művészete Az udot „amir al-tarab”-nak, vagyis „az elbűvölés hercegének” nevezik. Az énekhang és az ud igéző hangjaiból öröm és mélységes szomorúság árad, és a katarzis élménye járj át a hallgatót általa. Felmerül a kérdés: európai füllel hogyan hallgassunk arab zenét, hiszen első hallásra túl bonyolult, emelkedett, sőt patetikus. Nos, e zeneműveket valóban meghatározza a vallásos, transzcendens tartalom, és fogadjuk el, ezekről a fennkölt dolgokról az arab népek kultúrájában csak áhítattal, költői eszközökkel szoktak szólni. Az arab zene hangsorai: a makámok Ahhoz, hogy az arab zenét némileg megértsük, meg kell szoknunk, hogy a mi hangköreinknél (amelyeknek a rendszerét Pitagorasz dolgozta ki) kisebbeket is használnak, így például az egészhangot nem két félhangra, hanem három részre osztják. Ebből következően sokkal több hangsor jöhet létre, elméletileg akár 150 is. Míg Európában a dúr és a moll hangsor a meghatározó, Keleten ezeken kívül még számos más makám használatos. Persze VILÁGZENE ezeket is megkülönböztethetjük dúr és moll jellegük szerint. Az sem téved nagyot, aki az arab dallamokat összhangzatos mollban (lá-ti-dó-ré-mi-fá-szí) vagy még inkább az összhangzatos moll 5. moduszában (mi-fá-szílá-ti-dó-ré) képzeli el, mert ezek valóban gyakoriak. Léteznek ún. „apa-makámok”, két alapvető köztük a kurd és a nahawand, valamint ezek „fiai”. A könyv statisztikája szerint egyébként a fellépők 44 hangsort használtak a fesztivál során. A magasan fejlett improvizációs készség a jó előadó alapvető ismérve. Az egyes zeneszámok elején a játékos hosszú, akár többször tíz percig tartó szabad bevezetőt játszik, ez a rész az úgynevezett takszim. Természetesen a kompozíciós formák kötöttek, ilyenek a samai, a longa, a mazura és a gasida. A Royal Oman Symphony Orchestra csellószólama »•Hit'Pri