Gramofon, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)

2007-01 - Tavasz / 1. szám

Letöltés vagy hanglemez? Egy évtized sem telt el azóta, hogy Shawn Fanning massachusettsi diák egy kollégiumi szobában kifejlesztette az első világméretű zenei fájlcseré­­lőt, a Napstert. A P2P (Peer to Peer) hálózatnak nevezett, a szerzői és előadói jogokat kezdetben sú­lyosan megsértő rendszer villámgyorsan terjedt, és több millió zenerajongóhoz jutott el, hiába indítottak ellene büntetőpereket a multinacionális hanglemezkiadók. A Napstert és az ezredforduló táján piacra lépő, hasonló elven működő társait a méregdrágán fogadott ügyvédeknek nem sikerült bezáratni, így idővel a multik inkább felvásá­rolták a fájlcserélőket, s ezáltal jelentős részben legálissá tet­ték az internetes zeneletöltést. Miközben a hanglemezipart hosszú ideje recesszió sújtja, ez a szegmens mostanában is látványosan, évente 80-100 száza­lékkal növekszik. 2002 januárjában az a megtiszteltetés érte a Gramofont, hogy a kelet-közép-európai régióból egyedüliként bekapcsolódhatott a Midem Classical Awards (MCA) nemzetközi zsűrijének munkájába. A testületben helyet foglaló brit, francia, olasz, spanyol, belga és luxemburgi főszerkesztő kollégáimnak ez idő tájt még az volt a meggyőződésük, hogy az internetes letöltés a klasszikus zenében és a jazzben aligha nyerhet polgárjogot, mert az értékteremtő zenei műfajok közönsége ragaszkodni fog a kézbe vehető hanghordozóhoz, az igényes kísérőfüzethez és ahhoz a kiváló hangfelvételi minőséghez, amit a számítógép nem tud produkálni. Négy-öt évvel ezelőtt Cannes-ban, a Midem szekcióülésein még arról vitatkoztunk, hogy a DVD Audio vagy inkább a „szuper audio” minőségű kompaktlemez, az SACD lesz-e alkalmas arra, hogy felváltsa a hagyományos CD-korongot. Mostanra a helyzet gyö­keresen megváltozott: a letöltés - a hangminőség tekintetében is verseny­­képes technológiának és a hatékony internetes marketingnek köszönhetően - minden várakozást felülmúló sebességgel és mértékben tört be a klasszikus zene és a jazz területére is. A zsűriben ezt elsőként a piacvezető brit-amerikai The Gramophone főszerkesztője és stratégiai igazgatója, James Jolly ismerte fel, aki önálló cikksorozatban magyarázta el a patinás lap több százezres, kissé konzervatív olvasótáborának, hogy a legális letöltés ma már a komolyzenében is reális opció, amivel érdemes élni - persze csak akkor, ha megbízható és kellően széles repertoárt kínáló szolgáltatót válasz-A 2007-es MIDEM-en már az volt a fő kérdés, hogy hosszú távon fenn­maradnak-e a egyáltalán a hagyományos hanglemezkiadók. Erről Andy Grove-nak, az Intel informatikai óriáscég magyar születésű elnökének ars poeticája jut eszembe: Only the Paranoid Survive - Csak a paranoiás éli túl. A hanglemezipar talán nem változik olyan gyor­san, mint az informatika, s ezért a kiadóknak sem kell üldözési mániában szenvedni, de az biztos, hogy eddigi kényelmes működésüket fel kell adni. Csak a kis létszámú, rugalmas, a download-szolgáltatókat nem ellenségnek, hanem szakmai partnernek tekintő lemezcégek maradhatnak a pályán. Ha a klasszikus zenében és a jazzben is lesznek ilyenek, akkor joggal feltételezhetjük, hogy a rohamosan terjedő letöltés ellenére a hagyományos hanghordozók (CD, DVD) sem tűnnek el teljesen. Legfeljebb ugyanolyan múzeumi tárggyá válnak, mint egy régi bakelitlemez. Retkes Attila főszerkesztő Midem Classical Awards - jövőre már download-díjakat is osztanak? GRAMOFON 2007. TAVASZGRAMOFON3

Next