Gramofon, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2009 - Tavasz / 1. szám
A lemezipar általános visszaeséséről évek óta hallani, tavaly pedig általánossá vált a recesszió a világgazdaságban. Így nem lehetett a legnagyobb nemzetközi szakvásár, a MIDEM elé sem optimizmussal nézni, bár a szektor egészét nézve olyan tendenciák voltak érzékelhetők, amelyek nem 2008-ban kezdődtek. Idén a kérdést a szakemberek már nem úgy fogalmazták meg, hogy milyen eszközökkel kell harcolni a kalózkodás ellen, hanem hogy milyen módokon lehet legjobban kihasználni a digitális zenei terjesztés új csatornáit, beleértve az internetes letöltéseket. A sok ezer résztvevő a Napster logójával kivarrott táskával rohangált, és önálló fiókrendezvénnyé nőtte ki magát a Midemnet. Gyakran hivatkozott példa volt, hogy a Nokia új szolgáltatása egyes országokban ötmillió zenei felvételt kínál az előfizetőinek, és hasonlón törik a fejüket a Sony Ericsson, valamint az Orange vezetői is. Nemsokára köznévvé válhat az ajtón - hangzott el. Azért arra, hogy mivel ásták el magukat a nagy lemezcégek, még idén is volt példa: az életműdíjat és hozzá egy francia nemzeti kitüntetést a tisztességben megőszült, de letűnt korok divatbárdjaként jellemezhető brit előadó, Donovan kapta. Charles Aznavourért ma sem ciki rajongani — csak hát nincs teljesen összhangban az ő elismerése a Midem és az iparág fent hangoztatott, XXI. századi céljaival. De nem túl biztatók a nyitórendezvény nagy csinnadrattával beharangozott orosz popsztárjainak exportkilátásai sem, egy részüktől távol áll az eredetiség. Sokkal kedvezőbb benyomásokat szerezhettünk a Midem két jazz-koncertsorozatán, a befutott sztárok és fiatal tehetségek bemutatkozásán. Feltűnt az új hang és a kiállás frissessége, amit a Majestic klubjának részben laikus közönsége is örömmel nyugtázott. A Pesten tavaly felléptetett David Stapleton brit zongorista, az ugyancsak nagy tehetségű, de kialakulatlanabb billentyűs, Sean Foran Ausztráliából, vagy az újabban brazil ütősökkel összeállt svéd szaxofonos, Magnus Lindgren produkciója méltán került ebbe a seregszemlébe, ahogy az arrivék közül a Magyarországon is gyakran szereplő holland New Cool Collective és a Párizsban élő, belgrádi születésű Bóján Z is. A CD-korszak azért még nem ért véget, ezt leginkább a klasszikus- és jazz-kiadók hangoztatják (és nem csak nosztalgiából: például egy Coltrane Blue Note első CD-kiadás 400 ezer példányban kelt el), mert az albumok eladása náluk továbbra is kulcskérdés, szemben a legfiatalabb közönséget célzó, többféle digitális csatornán slágerszámokat egyenként értékesítő popzenei vállalkozásokkal. A hordozók eladása Franciaországban hat év alatt a teljes zeneiparra vetítve hatvan százalékkal esett vissza. Az Egyesült Államokban a klasszikus és jazz lemezpiaci részesedése szintén visszazuhant 2001-től 2006-ig (3,2-ről 1,9 százalékra, illetve 3,9-ről 2 százalékra). A 2007-es adataik valamivel biztatóbbak: a klasszikus négy, a jazz hat ezreléket tudott visszaszerezni. Az értékesítési csatornákra vonatkozó diverzifikálási piaci kényszer azzal is járt, hogy a kisebb és független cégek — művészi értelemben mindenképpen — tekintélyt és valamivel nagyobb részesedést is szereztek a piacon. Az amerikai Thirsty Ear és a brit Kudos vezetői egy kerekasztal-beszélgetésen arra jutottak, hogy a kis kiadók sikeres marketingjébe az összes internetes promóciós csatorna folyamatos kihasználása is beletartozik, de nem szabad, hogy számukra a technológiai fejlesztés határozza meg a „hogyan tovább?”-ot. Zipernovszky Kornél a Gramofon főmunkatársa www.gramofon.hu (GRAMOFON Klasszikus és Jazz 2009. TAVASZGRAMOFON