Gramofon, 2018 (23. évfolyam, 1-4. szám)
2018 - Tavasz / 1. szám
Szokolay Sándor: Hogy is kezdődött? - '£T''T * Levelek a diákévekből Legend Art Kiadó Szokolay Bálint halálát követően derült ki: az apa gondosan megőrizte azokat a leveleket, amelyeket a szülői házból elkerült fia írt. Nem tudni, teljes-e a gyűjtemény, mindenesetre a 93 levél - kiegészítve az egykori zongoratanárnőnek, Bántainé Sípos Évának szóló további kettővel - érdekes és tanulságos olvasmány. Szokolay Sándor 16 évesen került a híres Békés-Tarhosi Énekiskolába, s annak első végzősei között érettségizett, majd Budapestre került, a Zeneakadémiára. Különleges olvasnivalót jelentenek a tizenéves fiú levelei. Nyomon követhető bennük a felnőtté válás néhány mozzanata, kezdve annak felismerésével, hogy felméri a szülői áldozatot, a taníttatásával járó kiadások súlyát, s folytatva azzal az életreszóló tanulsággal, hogy a tehetség kötelez. A levelek többsége a tarhosi diákévekből való, bemutatva az intézmény rövid hőskorát, s megtapasztalva a megszüntetés közelgő veszélyét. A könyv CD-melléklete a Zene-Bona címmel megjelent zongorakotta teljes anyagot tartalmazza. Boros Misi előadásában, aki körülbelül annyi idős, mint amikor diákként papírra vetette ezeket a darabokat a szerző. FK Angelika Lippe Az Operaház örökös tagjai sorozat legújabb kiadványaként publikálta a legendás énekművész pályáját bemutató kötetét. A szerző - aki jelenleg nyelvtanárként tevékenykedik, többek között a Zeneakadémián 1987-ben énekes tanítványként ismerkedett meg Andor Évával, majd életre szóló barátságot kötött vele. A művésznő halála után számos dokumentuma hozzá került, így azokra, illetve könyvtári és irattári kutatásra alapozva készítette el a dokumentációt. „Először memoárokat terveztem írni régi osztálytársai, kollégái, tanítványai segítségével, de végül helyesebbnek láttam egy pályadokumentáció elkészítését. Úgy érzem, így Andor Éva a saját szavaival beszél hozzánk. Munkámat nagyban segítette egy, a hagyaték részeként hozzám került füzet, melybe az operarajongó Weiszenberger Erzsébet szisztematikusan jegyezte és gyűjtötte az énekesekről megjelenő publikációkat." Az igényes kivitelezésű kötetben számos korabeli fotó, irat, valamint a hozzájuk tartozó rövid, élvezetes magyarázatok által rajzolódik ki az életút, mely - sok más legendás művész pályájával kereszteződvén - egyben a kor magyar zenei életéről is beszámol. Rendkívül élvezetes, mi több: lebilincselő Goldmark Károly önéletírása; a zeneszerző nyolcvanéves korában vetette papírra emlékeit. Az egyszerű családból származó, Keszthelyen született, majd Bécsben letelepedett Goldmark Károly zenei karrierje magasra ívelt, ám a 2015-ös centenáriumi évben Magyarországon és Ausztrián kívül alig emlékeztek meg róla. (Goldmark kötetének első magyar fordítása is csak 1980-ban jelent meg.) Pályáját rosszul fizetett zenekari hegedűsként kezdte, de a megélhetésért kénytelen volt zongorát tanítani. A zeneszerzés mellett később karmesterként is dolgozott, operákat állított színpadra. A küzdelmes, de bölcs derűvel szemlélt életút bemutatja Goldmark zeneszerzőkkel, művészekkel, kritikusokkal való kapcsolatát. Végtelenül szerény embernek ismerjük meg a természetjáró Goldmarkot, akit azonban értek megpróbáltatások. A korszerűsített fordításban megjelent, példaértékűen gondozott, bőségesen adagolt jegyzetekkel, műjegyzékkel, plakátok, levelek, fényképek reprodukcióival - melyek az OSZK Zeneműtárának Goldmark-gyűjteményéből valók - gazdagított könyv olvastatja magát. Több mint önéletrajz - kordokumentum. Több mint fél évszázados kutatómunka eredményeként jut el az olvasóhoz a négy szerző (Dr. Bajnai Klára - Borsos Tibor - Simon Géza Gábor - Dr. Török Róbert) lebilincselő kötete. Sternberg Ármin kezdetben egyedül dolgozott, hangszereket javított, de hamar fellendítette üzletét. Cége később a Sternberg császári és királyi udvari hangszergyár címmel büszkélkedhetett, új üzleteket, gyárat nyitott, a ma is meglévő székház impozáns látványt nyújtott a homlokzaton lévő szobraival. A cég tevékenységi körét nemcsak a hangszerek értékesítése adta, hanem hangszereket bérelhettek is az érdeklődők. Gramofonlemezeket adtak ki, megörökítették a megrendelők hangját, újságot alapítottak, hangstúdiót létesítettek, de forgalmaztak erősítőket, beszélőgépet, hordozható orgonát is. Azonban Európa egyik legnagyobb hangszeripari cégét 1948-ban államosították, a család életben maradt tagjainak nagy része emigrált, a hangszergyár pillanatok alatt a semmivé vált. Egy letűnt kort idéz vissza a könyv. Plakátok, képek, reklámok, korabeli újságokból vett idézetek színesítik a nagy szeretettel írt, de sajnos számtalan helyesírási hibát tartalmazó kötetet. Angelika Lippe: Nyílegyenesen - Andor Éva pályaképe Magyar Állami Operaház Goldmark Károly: Emlékek életemből Gondolat - OSZK A Sternberg császári és királyi hangszergyár története és gramofonlemezeinek diszkográfiája JÓKA Lmlékek 96 GRAMOFON