Szabolcsi Gábor (szerk.): A szegedi Kenderfonógyár 75 éve (Szeged, 1958)
szegek felől is. Előbbire 2400 forintot, utóbbira 1200 forintot szavaztak meg. Az igazgatósági ülést követő napon 1947. július 31-én került sor a részvénytársaság utolsó évi közgyűlésére. A főrészvényesek ekkor a következők voltak: Back Bernát 6000 részvénnyel, dr. Párkány Frigyes 12 000 drb részvénnyel, dr. Strasser Elemérné 6450 darb részvénnyel, Skulanov Gergely 5818 részvénnyel, Horn József 5000 részvénnyel, és dr. Görög Károly 6784 részvénnyel. A forintmérleg eredménye alapján a közgyűlés megállapította, hogy a „társaság alaptőkéje 10950000 forint, mely összeg 199 500 drb egyenkint 100 Ft névértékű teljesen befizetett, bemutatóra szóló részvényre oszlik.” A közgyűlés megelégedéssel vette tudomásul, hogy sem a háború, sem az infláció nem rendítette meg a részvénytársaságot és határozatot hozott az igazgatóság javadalmazásáról és más kisebb jelentőségű kérdésekről. Ez volt az utolsó ülés, ahol a gyár tőkés tulajdonosai a munkásság kizárásával, annak tudta és tájékoztatása nélkül döntöttek a munkásság sorsáról, osztották a nyereségrészesedést, a jutalmat, a prémiumot egymás között. A következő év március 28-án a részvénytársaság megszűnt, vagyona a dolgozó nép tulajdona lett. Az évi mérlegbeszámolókat a gyár munkásainak kollektívája elé tárja a munkásvezetés, a nyereségből bölcsődét tart fenn, kulturális eszközöket, orvosi rendelőt épít, bővít, fürdőt rendez be a munkásosztály állama. Az utóbbi évben a 17 napi keresetnek megfelelő nyereségrészesedés-juttatás azt jelentette, hogy az üzem dolgozóinak 1957-es évre 1 700 000 Ft nyereségrészesedést fizettek ki. A tőkések a 2030-as években körülbelül az ennek megfelelő összeget egymás között osztották szét. A munkásság akkor nem kapott nyereségrészesedést, de ebédlője, orvosi rendelője, reumatológiája, fogászata, nőgyógyászata, üdülése, kéthetes fizetéses szabadsága sem volt. XII. Az államosítások tették lehetővé a Szegedi Kenderfonógyár nagyarányú fejlődését. Az üzem az államosítások óta átszerveződött, annyira megváltozott, hogy régi gazdái rá sem ismernének. A második világháború után a termelés a háború előtti gépparkkal, változatlan technológiával indult meg. Az első időben csak mennyiségi változások voltak, de a gyártmányok féleségei lényegében nem változtak. A kenderlenipari központ megalakulása után a kendergyárat is átszervezték, „profilírozták”. A Szegedi Kenderfonógyár is fonó és kötélverő gyárrá lett, a gyár összes szövőgépét átirányították egyrészt az Újszegedi Szövőbe, másrészt a Hevedergyárba, a legrosszabbakat pedig kiselejtez 61