Gyergyói Hírlap, 2012. szeptember (3. évfolyam, 168-187. szám)

2012-09-21 / 182. szám

. ...... ...............~... ......... .. .................... ........................ .............................................................. .............................................. ~ 1 Gyergyóss r­ lap Péntek-Vasárnap 2012. szeptember 21. Euró Dollár 100 forint 4.5092 3,4843 13850 Árfolyam­­ I eorstot lejben Gyergyói Fizessen elő most! Hívja a­­ 266-36L201-at és lapkihordóink felkeresik Önt otthonában! Kezdődnek a Gyergyói Lovasnapok A domboldalban már ott hirdetik a feliratok: ötödszörre kerül sor a Gyergyói Lovasnapokra. Szom­baton és vasárnap ismét Gyergyószék egyik legrangosabb eseménye várja az elő­reláthatóan több ezres nézősereget. ___________ .Q&rgfilyimre C­sütörtökön már nagy lendülettel dolgoztak a szervezők a mocsá­ri lovaspályán, hogy szombat reggelre minden a helyén áll­jon a lovasnapokra. A domb­oldalban magyar és most először székely rovásírás fel­irat is hirdeti már az ese­ményt, a pálya sarkában már ott áll Marci és Manci, a két szalmabálákból összeállított figura, most megszaporod­va, két gyermekükkel együtt. A szalmabáláknak egyébként nemcsak a látványban van szerepük, hanem a nézők ké­nyelmének szempontjából is. A tavaly óta ugyan bővítet­tük a nézőteret, ahol így több mint ötszázan foglalhatnak helyet, de ez szerencsére nem elég - mondja Bajkó Tibor, a szervező Krigel SK vezető­je - ezért ahogy rangos lovas világversenyeken is szok­ták, szalmabálákat helyez­nek el a pálya körül, amelyek ülőhelynek szolgálnak. Szórakozás reggeltől késő estig Szombat reggel nyolckor az eseménysor egyik „legné­pesebb" műsorszáma nyitja a lovasnapokat, a kutyakiállítá­son több mint nyolcvan négy­lábút vezetnek végig a nézők és a zsűri előtt, a legkülön­bözőbb fajtákból. Ha ki kell emelni néhányat a várhatóan legérdekesebb műsorszámai közül, akkor nehéz dolgunk van, de a szánhúzó kutyák nyári versenye, a lovas betyá­rok, Páll Ágnes díjugrató és fo­gathajtó kupa, majd délután a vicces hajtás és a csikós be­mutató mindenképpen köztük tartozik. A szombati nap ezút­tal nem ér véget késő délután, a nap végén a DZSEM együttes koncertezik. Vasárnap lószemlével rajtol a műsor, majd a rajzpályázat kiértékelése következik, vár­hatóan nagy érdeklődés mel­lett, hiszen több mint kétszáz gyermek küldte be lóval kap­csolatos rajzait. A nap egyik leglátványosabb pontja 42.25- kor kezdődik el, amikor igazi világszámot láthat a közön­ség, lovas akrobaták lépnek fel. Biztosan megéri majd vé­gigkövetni a „váltsunk pálcát" stafétát, de a polgármestere csatája, vagy a lóerő négy ke­réken című esemény is közön­ségsiker lesz előreláthatólag. A furcsa elnevezések mögött szórakoztató műsorszámok „lapulnak". Mindent nem árul­hatunk el, legyenek megle­petések. Azzal viszont nem árulunk el titkot, ha elmond­juk, érdemes lesz végigvárni a lovasnapok utolsó perce­it is, hiszen vasárnap este fél hét tájban a tombolasorsolá­son több mint negyven állat­világhoz, természethez közel álló nyeremény talál gazdá­ra. Rendezvénysorozatra ingyenes a belépés. 1 hónap 15 lej 3 hónap 40 lej 6 hónap 80 lej 160 lej 12 hónap Ili­ni Gyergyói Hírlap A gyergyói-mec 1111111111111 Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 1844-4318 Lapigazgató: Dénes László Vezető szerkesztő: Gergely Imre Ügyvezető: Székely Róbert Szerkesztőségi tagok: Balázs Katalin (Aktuális) Csata Beáta (Aktuális) Gergely Imre (Aktuális­ Sport) Pethő Melánia (Aktuális) Tördelőszerkesztés: Portik Csaba Korrektúra: Szőcs Levente Apróhirdetés: Szentjobbi Mária Lapterjesztő: Zsigmond András Reklám: Nagy László Tel.:0740-030.739 E-mail: laszlo.nagy@szh.ro Az (X)­szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. A megjelent írások nem feltétle­nül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jo­got, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesz­tőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361.201- et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500­­ Gyergyószentmiklós, Szabadság tér 15. szám. Telefon: 0266-361.201 E-i hirlap@gyergyoi-hirlap.ro hirdetes@gyergyoi-hirlap.ro Fax: 0266-361.513 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címer hétköznap 8-16 óra között. Honlap: www.gyergyoi-hirlap.ro afm Ipáiat: 0266-361.201 szrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják naponta 8-18 óra között! Félelem nélkül A félelem életünk velejárója, pedig nem kellene annak lennie. Annyira beleívódott az életünk­be, hogy észre sem vesszük, hogy szinte mindent félelemből teszünk. A „nem félek a ...” kije­lentések egyrészt nagyon rész­legesek, azaz csak egy bizonyos leszűkített területre és időpont­ra vonatkoznak. Állíthatom, hogy nem félek a vizsgától, de csak abból a tárgyból, amely­ből módszeresen készültem, és csak akkor, amikor még nagyon friss bennem a tanult anyag. Azt is mondhatom, hogy nem félek a foghúzástól, de ez csak akkor érvényes, ha vakon bízom abban a szerben, amely az ide­gek érzékenységét letompítja, vagy valamilyen más megol­dást találok a fájdalom kiikta­tására. A „nem félek” kijelen­tés másrészt viszont nagyjából csak hősködés, szerepjátszás. Azért merem ezt ilyen határo­zottan állítani, mert ha tényleg nem félnénk, akkor nem is így élnénk, ahogyan élünk. Félelmünk oka mindenkép­pen az elveszítéstől való féle­lem, vagy ha áttételesen is, de kapcsolatban van az elveszítés­sel. A politikus fél szavazótábo­ra elveszítésétől, a gyógyszer­­ipar a ténylegesen egészséges emberektől, a vallási hivatalno­kok pedig az Istennel való élő kapcsolattól. (Ha ezen hirtelen­jében megütközött volna vala­ki, akkor gondoljunk csak arra, hogy a zsidó papok és farizeu­sok - a kevés kivételt leszámít­va - mennyire féltek Jézustól.) Végső soron félünk a fájdalom­tól, mert az a fájdalommentes kényelem hiánya, és persze valamennyire félünk a haláltól, mint életünk elveszítésétől. A paradicsomból kiűzetett ember velejárója a félelem. Vi­tatkozhatnak azon a tudósok és teológusok, az antropológusok és őskorkutatók, hogy egyálta­lán létezett-e a Paradicsom, az Isteni Rend színtere, vagy azt még megízlelése előtt elveszí­tettük. Tény, hogy az ember nemcsak mint nosztalgikus em­léket hordja magában a Paradi­csomot, hanem mint létének meghatározóját, amit semmi­képpen sem tud megvalósítani. Azt hiszem, éppen itt keresen­dő a félelem hajszálgyökere. Úgy akarunk valamit megvaló­sítani, ahogyan az egyáltalán nem megvalósítható, hiszen az egyáltalán nem is megvalósít­ható, mert az létezik, és csak el­fogadható, befogadható, ahány befogadó annyiféleképpen, anélkül, hogy a „Paradicsom” rengeteg részre oszlana, vagy egyszerűen feloldódna a renge­­tegségben. Tehát félelmünk on­nan ered, hogy hatalmas erőbe­dobással, arcunk verejtékével dolgozunk egy megítélésünk szerint megvalósítható Paradi­csom megteremtésén, és nem úgy haladunk vele, ahogyan szeretnénk, mert mindig akkor adja valami elő magát, és húz­za át elképzeléseinket, amikor nem is számítunk rá. A bizony­talanságban akarunk erőnek erejével biztonságot teremteni. Abban keressük a biztonságát, amiben nincs, és ebben a gör­csös bizonytalanságban jelenik meg, és szegődik rémisztő tár­sunkká a félelem. Ezt a félelmet akarjuk távol tartani magunktól a rendszererősítő törvényekkel vagy éppen leplezni a hatalom villogtatásával. „Nekem nem felelsz? Hát nem tudod, hogy hatalmam van rá, hogy sza­badon bocsássalak, de hatal­mam van arra is, hogy kereszt­re feszíttesselek?” - mondja Pilátus Jézusnak. Ilyen félelem nélküli Arlequin is, Hamvas írásában, akinek sem száma, sem betűjele nincs az ősi egyiptomi beavatás huszon­két szintjét ábrázoló képsor­ban. Ő a bolond, a félelem nél­küli, aki mindent kirúgott maga alól és ezért áll a legszilárdabb sziklán. Ő az, akivel a hatalmas­ságok nem tudnak mit kezdeni, mert nem fél a haláltól sem. Ma­gatartása nem begyakorolt ön­­törvényűség, anarchia, hanem, ahogy Hamvas is említi: állandó Szellem-éhség. Vagyis az isteni Rend állandó akarása, az abból való táplálkozás és élet. Itt nem szórakoztató udvari bolondról van szó, hanem a szel­lem emberéről, aki nem rend­szerek szekértolója, nem meg­alkuvó és nem tartja erénynek a kompromisszum-készséget, aki mégsem keseredik bele a gya­korlatilag a rendszerekkel va­ló állandó szembenállásba, ha­nem derűvel, gondtalansággal, és mégis állandó éberségben, és felelősségben él. Rendszereink tele vannak olyanokkal, akik munkájukat szellemi munkaként, tudós, ku­tató vagy éppen oktatói életü­ket pedig szellemi életként szok­ták emlegetni. Bármilyen élet és munka csak akkor szellemi, ha fennhagy az esendő Paradi­csomok „tartósításával”. Ekkor szűnik meg a félelmünk is, mert nem veszítünk el semmit, sőt magunkénak tudhatjuk azt, ami kezdettől fogva nekünk és ér­tünk lett teremtve. A tényleges szellemi élet meg­szabadult a félelemtől. _ i í: _ T­se.- _ ül'

Next