Gyergyói Hírlap, 2014. szeptember (5. évfolyam, 165-186. szám)
2014-09-16 / 176. szám
Gyergyói Hírlap in Euró Dollár 100 forint ír fütyaral egy sze 1,4048 m Gyergyói ! Fizessen elő most! Hívja a -at és lapkihordóink felkeresik Önt otthonában! Megkérdeztük olvasóinkat Honnan szerzi be télire a pityókát, mit tart szem előtt a vásárláskor? A székelynek nem kell más pityókája. Ezt a tényt simán leszögezhetjük a kérdésünkre beérkezett válaszok ismeretében. Hozzátehetjük azt is, hogy ide nincs is miért krumplit hozni a boltokba, mert úgysem veszi senki. Legalábbis erre következtethetünk olvasóink hozzászólásaiból. Saját magunk termeljük Alig van olyan gyergyószéki család, amely kerttel, földdel rendelkezik, s ne termelne annyi pityókát, ami a szükségleteire elég. Ez alól nagyjából csak a tömbházban élők kivételek. A válaszokból az olvasható ki, hogy az íróik vagy maguk termelik meg a székely legfontosabb táplálékát, vagy pedig szűkebb családjuk segít nekik ebben. „A kertből. Nem szoktam vásárolni"; „Kertemből, vegyszermentes"; „Mindig ültetünk pityókát"; „Télire apósomék adják, mert nekik van földjük"; „Saját termésű pityókánk van, amit gondosan ápoltunk. Nincs permetezve, bió a pityóka és a zöldségféle" „Ezt nem kell búsuljam, megterem"; „Kiásom, amit tavasszal ültettem" „Én is ültettem, de nem lesz elég, így a szüleim is adnak"; „Megtermelem a kertemben, így biztos, hogy bió. Én kapáltam. Benne van a lelkem"; „Amennyi szükséges a részünkre, annyi pityókát termelünk a kertünkben"; „A család által termesztett pityókánk van. Nem permeteztünk, szívesen fogyasztjuk így, mert természetes, vegyszermentes." „Van egy három áras kertem. Ami abban terem, azt úgy osztom, hogy legyen elég"; „Mi itt falun mindig megtermeljük. A család részére és az állatoknak is takarmánynak." Csakis innen, a közelből. Számos szelvény beküldője megjegyzi, ha neki személyesen nincs is lehetősége megtermelni a pityókáját, azért fontosnak tartja, hogy olyantól szerezze be, akiben megbízik, a termelő környékbeli legyen. „Van ültetve saját földbe, s ha nem lesz elég, akkor veszünk valahonnan. Általában Szárhegyről"; „Gazdálkodó rokonoktól kapjuk, tehát tiszta, vegyszermentes. Mi egyébbel viszonozzuk"; „A piacon veszem, s arra figyelek, hogy valamelyik környékbeli településről legyen, s ne külföldi." Több olvasónk másnak adja ki földjét művelésre vagy éppen társasba, s az innen kapott juss biztosítja a szükséges pityókát. „Szerencsére van egy kis örökölt I. osztályú szántóm, amelyet az utóbbi időben kiadtam egy gazdálkodónak, aki megműveli. Ezáltal el vagyok látva pityókával". „Én az Aranykalász társas gazdaságból kapom a szüleim után a pityókát, de az a mennyiség nem nagyon elég, mert a lányomnak is szoktam adni. Egyébként nagyon meg vagyok elégedve mind a kiszolgálással, mind a minőséggel. Ha kevesebbet kapunk, mint amennyire szükség lenne, szintén onnan, a társastól vásárolom meg", „A társastól kapom, s a helyi termelőtől való vásárlást tartom előnyösnek." Piacról, de termelőtől Megállapítható, kevés kivétellel mindenki odafigyel arra, hogy ne kereskedőtől, hanem termelőtől szerezze be a terményt, még akkor is, ha ezt a piacon teszi. Nagyon fontos szempont, és sokan említik, hogy olyan pityókát keresnek, azt fogyasztják szívesen, ami „bio", azaz vegyszermentes. S hogy ez valóban ilyen legyen, azt csakis úgy lehet megvalósítani, ha a piacon is ismerős termelőtől vásárolunk. „Termelőktől vásárolom, s a legfontosabb, hogy egészséges gumók legyenek" „A piacról veszem, vegyszermentes legyen." Van, aki maga szedte régebben. „Régebben a káposztával egyszerre több zsák pityókát vettünk, s jártunk „tollászni" is. Ma már nem toliászunk, inkább szezonjában megvesszük a pityókát." MÁS SZEMPONTOK a vásárlásnál Az ár és a minőség is lényeges sokaknak, s nem csak az, hogy honnan származik az áru: „Mindig a piacról szerzem be, s mindig csak annyit, amennyire éppen szükség van, mert nincs, hol tároljam. Amire odafigyelek, az az ára" „A beszerzés a piacról történik, fontos az, hogy ép és egészséges legyen" „Megnézem a krumpli formáját, színét, állagát, minőségileg milyen, lehet-e elraktározni télire. Ne legyen folt, rothadás rajta." S nem könnyű igazán jót találni-mondja egy olvasónk: „Valamilyen jó fajtát szeretnék venni, de mostanság eléggé el vannak fajulva a régebben jó fajú pityókák is." És egy elgondolkodtató vélekedés: „Olcsóbb, ha megvásárolom, mint ha termeszteném. Bió legyen, az a lényeg." 2014. szeptember 16 3.4211 1 hónap 15 lej 3 hónap 40 lej 6 hónap 80 lej 12 hónap 160 lej II Ilin II Ilii Ilim II Ilii Ilim II Ilii Ilii llllil II III Gyergyói Hírlap Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 2344-0163 Ügyvezető igazgató: Székely Róbert Tartalomigazgató: Sziszer-Nagy Róbert Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Szerkesztők: Baricz Tamás Imola Pethő Melánia Munkatársak: Fodor Györgyi, dr. Garda Dezső, Török Zoltán Tördelőszerkesztő: Portik Csaba Korrektor: Szőcs Levente Ügyfélfogadás: Szentjobbi Mária Reklám: Pál Lóránt E-mail: marketing@gyergyoi-hirlap.ro ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! • Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. Kéziratokat nem őrzünk meg,és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361.201- et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500 - Gyergyószentmiklós, Szabadság tér 15. szám. Telefon: 0266-361.201 E-mail: hirlap@gyergyoi-hirlap.ro hirdetes@gyergyoi-hirlap.ro Fax: 0266-361.513 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honlap: wwm.gyergyoi-hirlap.ro Telefonszolgálat: 0266-361.201 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztői fogadják naponta 8-18 óra között! 13T)in Ii ijȚi mm Jönnek a kínaiak Valóban jönnek? De vajon minek? Alig két héttel ezelőtt lehetett hallani, hogy Szentegyháza testvérvárosi kapcsolatokat szeretne kialakítani Vuhszi városával. Maguk a kezdeményezők sem tudják pontosan, hogy mit is szeretnének, hiszen hatalmas a különbség az egyre inkább falusias jegyeket mutató, lepusztult monoindusztriális környezetben élő mintegy hétezer ember által lakott kisváros és az ősi Csiangszu tartomány székhelye között. Hogy van gyakorlata Vuhszi adminisztrációjának a kapcsolatépítésben, az bizonyos, hiszen tizenöt testvérvárosi viszonyt tartanak fenn, olyan struktúrájuk van a városi diplomácia terén, amely az egész világot behálózza. Ha rákeresünk a lexikonban a 6,4 millió lakosú tartományra, amelyből 1,4 millió lélek városlakó, akkor azt láthatjuk, hogy ott minden van, mi szem-szájnak ingere. Igen magas szintű gazdasági életre, rendkívüli kulturális színvonalra utaló jegyeket vélünk látni. Fejlett, civilizált és változatos képet mutat a hely, s az a gyanúnk, hogy jelentős tőke halmozódhatott fel, hiszen az utóbbi két évtizedben új belvárosi övezet alakult ki, huszonöt-harminc emeletes, olykor még magasabb irodaházakkal, modern úthálózattal, s olyan apróságokkal - például jól megtervezett közvilágítással amelyekből arra merünk következtetni, hogy a rendszer ugyan még nem változott meg, de Vuhszi megelőlegezte már magának a posztindusztriális korszakot, amelyben viszonylag kis ráfordítással, szofisztikált eszközökkel képes termelni, s olyan színvonalon, hogy annak a világ bármely pontján helye van. Vuhsziban minden lezajlott, amire szükség van a harmadik évezred elején. Szentegyháza is ennek közelében jár, hiszen a település már túl van az iparon, negyedszázada pang a vasüzem, s az ipari monstrummal, amely hajdanán a város és a környék aktív munkaerejének jelentős hányadát - legalább háromezer embert - képes volt foglalkoztatni, a helyiek nem tudnak mit kezdeni. Nem épültek felhőkarcolók a belvárosban, hiszen a városkának még főtere sincs, a központi hely, az egykori szétrobbant aorta, a vasgyár maga. Annak kihűlő helye. Ezenkívül egy másik tartomány delegációja is érdeklődik kies vidékünk iránt, a 6,2 milliós Ninghszia Huj autonóm tartományból érkezik küldöttség. A hatvanhatezer négyzetkilométeres területű régió körülbelül kétszer akkora területen fekszik, mint a cseppet sem autonóm Székelyföld. Nyilvánvaló, hogy a megyével is jóval nagyobb kapacitású és sokkal népesebb partner kíván barátkozni. Ha Kína, akkor hozzá kell szoknunk a nagy számokhoz és a kellő léptékhez. Azon gondolkodtam, hogy mit hoznának és mit vinnének. Mi kellhet nekik? Olyan nagy a távolság, hogy csak jól konzervált élelmiszerek, magas műszaki színvonalú technikai cikkek, szellemi kapacitás jöhet szóba. Olyan „cuccok”, amelyeket - képletesen mondva - „tömöríteni" lehet és mikro SD- kártyán szállíthatók, mert másképp nem éri meg. Mindenük van a kínaiaknak, de mégis: vajon mijük nincs? Vuhszi fejlettebb, tengeri kijárata is van. Ninghszia Huj talán kevésbé, de légikikötővel rendelkezik. Szentegyházán egy országút és egy felújításra váró megyei út fut keresztül. Székelyföldnek mindössze egy repülőtere van, az is a peremén, egy olyan város adminisztrálásában, ahol nem kifejezetten a székely össznépi értékek érvényesülnek Szóval, ide inkább csak hozni kellene. A közlekedőedények törvénye szerint loccsannia kell a „víznek", a tőkének ki kellene töltenie a létező űrt. Készült egy látványterv, egy helyi származású fiatal építész álmodni mert egy nagyot, s megpróbálja szétfeszíteni a városközpontot fojtogató monstrumot, de úgy, hogy azt a jövő szolgálatába állítsa. A terv kiváló, támogatásra érdemes. Ráció remény, ízlés van benne. Erre a helyi erők széttárt karokkal mentegetőznek, hárítanak, mondván hogy szép és jó, de nincs rá pénz Mondja már meg valaki a kínaiaknak, hogy építsék át a központot! Hogy nem szokás? Manapság semmi sem a szokás szerint történik. Szabálytalan időket élünk És mivel fizetünk majd? Elhajtjuk a Nagy Falon túlra a nem létező marhacsordákat? Borvizet adunk el nekik köröndi korsókban? Pityókát? Nem tudni. Majd csak lesz valami. Hátha a sokoldalúan fejlett szocializmust megtartva lebontó kínaiak kitalálják hogy helyettünk fizessenek maguknak a szolgáltatásokért