Gyergyói Hírlap, 2014. szeptember (5. évfolyam, 165-186. szám)

2014-09-17 / 177. szám

Gvergvér Szerda 2014. szeptember 17. Euró Dollár 100 forint Molyainlertel 4.4180 3.4118 1,4055 in Gyergyóí Fizessen elő most! Hívja a 0266-36L201-at és lapkihordóink felkeresik Önt otthonában! 1 hónap 3 hónap 6 hónap 12 hónap 15 lej 40 lej Gyergyói Hírlap aG' Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 2344-0163 Ügyvezető igazgató: Székely Róbert Tartalomigazgató: Szüszer-Nagy Róbert Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Szerkesztők: Baricz Tamás Imola Pethő Melánia Munkatársak: Fodor Györgyi, dr. Garda Dezső, Török Zoltán Tördelőszerkesztő: Portik Csaba Korrektor: Szőcs Levente Ügyfélfogadás: Szentjobbi Mária Reklám: Pál Lóránt E-mail: marketing@gyergyoi-hirlap.ro ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. A megjelent írások nem feltétle­nül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ! Szerkesztőségünk fenntartja a jo­got, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesz­tőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361.201- et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat 535 500­­ Gyergyószentmiklós, Szabadság tér 15. szám. Telefon: 0266-361.201 hirlap@gyergyoi-hirlap.ro hirdetes@gyergyoi-hirlap.ro Fax: 0266-361.513 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honlap: vmnv.gyergyoi-h­irlap.ro 1 Telefonszolgálat: 0266-361.201 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztői fogadják naponta 8-18 óra között! h­rlap 80 lej 160 lej Megkérdeztük olvasóinkat Ön szerint milyen következményei lehetnek a motoros balesetnek és lincselésnek? Kérdésünket a múlt hónap kö­zepén, Kézdiszentléleken történt motoros baleset kapcsán tettük fel. Amint arról az eset kapcsán tájékoztattuk olvasóinkat, moto­ros gázolt el egy kislányt, majd nekiütközött egy lakóháznak. A baleset következtében a mo­toros életét vesztette. Az áldozat segítségére siető másik motorost a tragédia helyszínére összegyűl­tek bántalmazták, több késszú­rást is kapott, súlyos sérülésekkel szállították kórházba A sajnálatos eset „szereplőire" utalva, válaszadóink közül többen is általá­nosítva fogalmazzák meg a cigány­ságról kialakult véleményüket. Mint írják: „Továbbra is nőni fog a romák és más nem­zetiségűek közötti rossz viszony. Ideje lenne, hogy a romák is kicsit tanuljanak vi­selkedni. De mikor lesz ez vajon? Amikor minden romának bár az általános 8 osztá­lya meglesz. Ezt mi már nem érjük meg",­­„Az esetnek semmi esetre nem lesz jó következménye, mert a roma közösség­nek fel kell nőni, hogy tudjanak viselked­ni", „Semmi nagy következménye nem lesz, mert Romániában élünk, ahol a ci­gánynak és a románnak nem eshet baja. Csakis a magyar a hibás".­ „A hivatalos szervek részéről semmilyen következ­ménye nem lesz az esetnek. A többség részéről pedig a cigányok irányába még mélyebb gyűlölet. Érthető." Minden elsimul Vannak, akik elhatárolódnak a találga­tásoktól, bíznak az illetékes szervekben, az igazságszolgáltatásban, mások úgy vé­lik, büntetlenek maradnak a bántalma­zók. „Sajnos semmilyen következménye nem lesz",- „Minden elsimul, nem történik semmi",- „Romániában sok mindent szabad egyeseknek. Van pénz, van szabadság...", „Nem lesz semmi következménye, mert el­simítják. Az lesz a hibás, aki sajnos ártat­lanul meghalt" „Nem lesz következménye, lecsitulnak a dolgok",­ „A következmény at­tól függ, hogy mi lesz a kivizsgálás ered­ménye",­ „Beláthatatlan következményei lehetnek a jelenlegi törvények értelmében." A BOSSZÚ BOSSZÚT SZÜL Egyesek szerint bármi is lesz az ügy ki­menete, az áldozatok hozzátartozóinak semmi nem jelenthet teljes vigasztalást .Csak az érintettek számára lesz követ­kezménye az esetnek: gyász, szomorúság, emlék. A tömeg lassan elfelejti" - olvasha­tó az egyik szelvényen. Többen világítanak rá arra, hogy a bosszúvágy által tett lépések további sajnálatos eseményekhez vezethet­nek. „Az áldozat segítőjével szimpatizálók bosszút is forralhatnak akár, de ezt a másik fél sem fogja ölbe tett kézzel tűrni. Fékezni kellene mindenkinek a felindultságát"- „A bosszú bosszút szül",- „A bosszú mindig is bosszút forral, ezért nem érdemes meglin­cselni senkit. A törvény azért van, hogy ítél­kezzen" - vélekednek válaszadóink. Tartsák be a szabályokat! Az eset kapcsán egyesek saját „moto­ros élményeiket" osztották meg, vélemé­nyeikben főként a járművezetőket okolják a balesetekért. „Elég sok bajt okoznak a mo­torosok" „Őrült gyorsasággal hajtanak, így nem is csoda, ha gyakran baleseteznek" „Ha ügyesen vezetnének, élmény lehetne a motorozás, különben végzetes is lehet",- „A motorosok tartsák ha­ a szabályokat! Sen­ki nem szabhat törvényt magának" „Sokan úgy hajtanak, mint az őrültek",- „Nem kell messze menjek, hogy láthassam, mennyire gyorsan vezetnek a motorosok. Az utcánk­ban is szoktak »gyakorolni«, félelmetes, amikor az ember mellett elszáguldanak" „Vadul hajtanak. Azt hiszik, az egész út az övék. Fülsiketítően, erős hanggal közleked­nek. Felháborító" - írják. Ili Éjszakai kerékpározás Lassan hűl ki a szeptember, mint a jó csempekályha. Pes­ten hullhat eső, itt nálunk jó meleg van, huszonöt fok leg­alább. Hét közben, és hétvé­gén is. Mert nem mindegy... A reggelek kissé már dider­gések, de még nem kell túlöl­tözni, különben délben cipel­hetjük a mellényeket, puló­vereket, szvettereket. Izzadni lehet még, és ez azért jó, mert érnie kell szilvának, almá­nak, már ahol van, és sárgul a kukorica szára, ahol a vadak meg nem ették. Estefelé laza sétálgatások bizonyítják, hogy a déli me­leg nem tűnik tova nyomtala­nul. Szandált, rövid ujjú inge­ket nem kell a szekrények al­jára elpakolni. Lehet sörözni, mintha a mediterrán meleg sütné a hátunkat. Itt is jobb, mint ott. Mert kedvesebb itt a társaság, hiszen ismerősök mellett töltjük az alkonyokat. Aszfalt, épületek fala sugároz­za a langyosságot. Nagy kár, hogy hamar es­teledik. A júniusi időpontok megzavarnak ugyan, ha ös­­­szehasonlítjuk a nyolcórai al­­konyattal, de hát tudjuk, fecs­kék szárnyán suhan a nyár, a fecskék pedig már augusztus végén gyülekezni kezdtek a villanydrótokon. Éjfélbe hajlanak az esték, különösen hétvégeken. Észre sem vesszük, és már rég ágy­ban lenne a helyünk, hogy reg­gel frissen ébredhessünk. A félhold narancssárgába hajlik, csillagok fedik be az eget, mi­re hazaindulnak a társaságok. A kerékpárosok vagy elhagy­ják a társaságot szürkületkor, vagy pedig hazatolják a jár­művet, mert biztonságosabb. Már akinek. Mert éjfél felé csöndesek az utcák, messzi­ről látni a közeledő járműve­ket. Egy kanyarból valami sur­rog, két kerékpáros bukkan fel az utcai lámpa fénye alatt. Hajtanak, mert üres az utca, sehol egy autó, sehol egy gya­logos, különben is húzódjanak a gyalogjáróra. Egy ablakban, felkönyökölve, egy nő bámul ki a csöndes éjszakába. Talán mert elcsöndesedtek a zene­kedvelő szomszédok, talán csak az egyedüllét csábos za­vartalanságát élvezi. Ő is a ke­rékpárosokra figyel. Tibi, elfelejtettem megenni a csokoládémat, hallom a nőt. Vagy a lányt. A férfi melléje húz, ketten haladnak jó ütem­ben az úttest közepén. Bizton­ságosan. Ahogy hazaérünk, eszünk, ugye? - kérdezi a nő. Gyorsítanak, amennyire tőlük telik. A nő próbál elöl kerülni, a férfi, nem éppen lovagiasan, lekerüli. Hangjuk belevész a csöndbe. Versenyeznek. Nem drukkolunk egyiknek sem, játék ez, jól tudjuk. A hosszú utca nem elég ahhoz, hogy valamelyikük egyértel­műen győzzön a versenyben. A kerékpársáv amúgy sem lenne elég nekik. Surrognak a kerekek, szót­lanul tekernek mindketten. Él­vezik talán a hatalmas terepet, ami nappal foglalt. Mert nincs nekik kijelölve. Most csak az övék. Kettejüké. Elsuhannak, mintha ott sem lettek volna. A következő villanyoszlop alatt látni őket. Aztán a következő alatt, az utcai lámpa fényében. A férfi még őrzi előnyét, aztán már nem, egymás mellett ha­ladnak. Mint az életben. Ket­ten, egymás mellett. Szavuk nincs, talán a verseny, ennek az éjszakai hajtásnak a vará­zsa némította el őket. Sehol egy lélek, üres az ut­ca, üres a gyalogátkelő is. Még egy kóbor kutya sem néz utá­nuk. Csend van a csillagszi­­porkázásban. Fénytelen a régi polgárházak szeme, kirakatok üvege sem csillog. Aki láthatta volna még őket, alszik, vagy az udvari asztalnál üldögél elmerengve, talán épp az utolsó korty sör, az utolsó cigaretta mellett. Későre jár, vastagodik a csend. Macska oson a kerítés tövében, a jelző­lámpa vörös fénye végigfolyik az aszfalton, ablakpárkányok fényes bádogján csillan. Verseny volt, még ha játék­ból is. És nem a győzelemért, hanem szinte önzetlenül. Talán az együtt haladás jelképéért.

Next