Gyergyói Hírlap, 2016. május (7. évfolyam, 84-103. szám)
2016-05-30 / 102. szám
2 Gyergyói Hírlap ■ hétfő, május 30. _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ AKTUÁLIS Időjárás Valutaárfolyam Euró 13 ° 4,5074 Dollár 4,0318 100 forint 1,4347 FIZESSEN ELŐ MOST! 1 hónap 3 hónap 6 hónap 12 hónap 20 lej 55 lej 110 lej 220 lej Gyergyói Hírlap Gyergyószék napilapja Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 2344-0163 BRAT Lapunk eladási statisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal(BRAT) hitelesíti. Ügyvezető: Székely Róbert Tartalomigazgató: Szászer-Nagy Róbert Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Szerkesztőségi tagok: Baricz Tamás Imola, Pethő Melánia Munkatárs: Tamás Gyopár Korrektúra: Szőcs Levente Tördelőszerkesztés: Portik Csaba Ügyfélfogadás: Pál Ramona Reklám: Pál Lóránt Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hirlapra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361.201-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500, Gyergyószentmiklós, Szabadság tér 15.szám Telefon: 0266-361.201 E-mail hirlapp gyergyoi-hirlap.ro marketing@gyergyoi-hirlap.ro hirdetes@gyergyoi-hirlap.ro Fax:0266-361.513 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra Honlap: www.gyergyoi-hirfap.ro Telefonszolgálat: 0266-36L201 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják naponta 8-18 óra között! A Szent István-szobor, Polgár Botond alkotásának méltatása Királyalak gyergyói kőben Mondhatatlan egyedülség! / Örökös lánggal lobogsz! / Úgy állasz ellent, hogy ismét / Gazdagodsz és meghajolsz! Székely János verssorai hűen ábrázolják Polgár Botond elmúlt tíz esztendejét is. Hogy mi minden van egy 120 mázsásból 3,6 tonnásra csinosított kőtömbben, azt csak az égiek tudják, és a velük kapcsolatban lévő alkotók sejtik. Tíz esztendeje egy 26 éves szobrászt az akkori polgármester, Pap József felkérte egy Szent István-szobor megalkotására. A fiatalság vakmerősége döntött: Polgár Botond vállalta a megbízatást. Ismerte szülővárosa pénzügyi lehetőségeit, ezért, hogy olcsóbb, és ne tájidegen anyagból legyen, az újfalvi andezitbányából választott ki egy hatalmas kőtömböt, ami eladdig békésen élte a felszínen az életét. Ki tudja, hány tízezer esztendő évszakjai, éjei és nappalai szívósították, edzették magányában? Emiatt aztán összehasonlíthatatlanul nehezebb a szobrásznak ráerőszakolni a vízióját, mint egy kivágott tömbre. Az első figyelmeztetés korán érkezett, amiből akár azt is megértette volna öregebb, tapasztaltabb fejjel, hogy jól fontolja meg, mibe vág bele. Eltörte ugyanis a kezét. A csont beforrott, kezdődhetett a küzdelem a kővel. Az első pont kijelölése után a művész látomásában máris körvonalazódott az arc. Visszavonhatatlan. A mű csodáló, de a kőhöz, annak törvényeihez mit sem értő számára örök titok marad, hogy a tíz év alatt mi mindenen ment át a fiatal szobrász. Aligha fontos az is a szemlélő számára, hogy a fejlődés lépcsőiről hányszor hajolt vissza e mű miatt a művész. Ma már kit érdekel, hogy miként cipelte konokul feladata nagyságának a terhét: az elsősorban magával szemben állított elvárást, ami majd a kínkeservet boldog felszabadultsággá, a csalódottság soksok óráját örömmé változtatja? Egy bátor és eltökélt uralkodót, majd szentet kőbe menteni csak hasonló eltökéltség birtokosaként, és a sikerbe vetett hasonló hittel lehet. Azzal is kell az alkotónak rendelkeznie, ami őrá, a nagy királyra is jellemző volt. Aztán Polgár Botondnak figyelembe kellett vennie, hogy Székelyföldön Szent László kultusz volt és maradt. Olyan alkotás kellett tehát szülessen, ami belopja majd a hiányzó érzéseket a feledni mintha ösztönösen nem akaró székely szívekbe. Ezt segítő mű, felénk nem lévén. Szent István emlékét, legendáját őrző templomi falfestmény, dűlő, hegynév nincs. Ráadásul itt a vértanú István nevét adják a fiúgyermeknek is! Az országépítő királyt, a magyarság európai jövőjét meghatározó uralkodó alakját úgy kell tehát megjelenítenie, hogy belopja a szívbe az Erdélyben csak az Aranyos folyóig óvatoskodó erőskezűt. Nem véletlen választotta formának a torzót, amiben véleménye szerint minden esetben van valami erőszakos. Ráadásul, a ki tudja hány tízezer éve az alvilágból a vulkán által felköpött kő is ügyelt arra, hogy meg-megviccelje a művészt, aki szemet mert vetni rá, megzavarva titkait, nyugalmát. Láthatatlan erek mentén néha váratlanul le-lepattintott magáról egy-egy jókora darabot, hogy például véletlenül se lehessen a koronázási palást úgy a királyon, ahogy a művész elképzelte. Ezekkel a kis andezit-tréfákkal pedig szinte kikövetelte a torzó-formát. Hogy aztán mégis a művész keze alá simult engedelmesen? Meglehet, hogy felső parancsra tette... Valószínű, leszóltak neki az angyalok, hogy hagyja már békén a szobrászt, mert egyik fontos szent, a magyarok nagy királyának alakját akarja kibontani - emlékeztetőül a földieknek az idők végezetéig -, közelebb hozni székelyeit ahhoz, aki nélkül talán a hazájuk sem a Kárpát-medencében lenne ma már. A kép adott: István a magyarok égi királynéjának ajánlja fel koronáját, a későbbi Szent Koronát. Mi fér ki e jelenethez a kőből? A művész pontosan tudja, hogy a két összetevő, a kő és az idea együttesen alkothatja csak az üzenetet. Egy klasszicizáló szobor (az európai kultúrára utaló) és az időjárás hatására hol elsötétülő, hol kivilágosodó andezit-tömb közös nevezőre hozása az ő feladata. A hiányt pedig még a koronát pihentető párna esetében sem lehet faragni. A többi már magától jöhet. Gyermekek öröme dombon mintha a földből nőne ki a mű. Égtájilag is úgy, hogy a majdani mohos oldal, mintha egy őskorból ittfeledt megalité lenne. Az, kereszténység előtti múltunk jelképe. A napsütött oldal pedig a pallérozott dolgokat örökíti meg. Minden üzenetet hordoz. A korona például méretével a szakrális erő fontosságát. Keresztje se véletlenszerűen készült más anyagból, mint a szobor maga. Az archaikus és a kiművelt találkozására utal. Arra, hogy István találtatta össze az ősi hitet a nyugati kereszténység hitével, ám arra is, hogy a szobor elveszít valamit, ami nincs benne a kőben. Ha megsérül a tömb, megsérül a koncepció is. De hát István nem szelídséggel gyúrta össze a két világot! Talán ezért sem tudta a szobrász elképzelni a szentistváni harmóniát egészként. Véleménye szerint ez az utópia már akkor is csonka volt és aránytalan. A szobor ennek a letérképezése. Polgár Botond romantikus lélekkel akart kezdeni valamit azokkal a talentumokkal, amiket kapott. Ez volt az első kacsolódási pont. Aztán teltek az évek, és lelkében a romantika átsimult valami mássá. Ma már lehet, hogy bronzba öntene egy kicsit másabb Szent István királyt úgy, hogy ezt az elsőt sem tagadná meg. Most, harmincas évei derekán úgy tekinthet első nagy munkájára, mint arra az alapra, amelyről alkotói útján biztonságosan lehetett indulni a csúcsok felé. 2003-ban Kő Pál Botondért találta ki a Samu Géza-díjat. Nem véletlen. Az egyik legnevesebb kortárs magyar szobrászművész nagy reményeket fűz Polgár Botondhoz, akit hajszálfinomságú, de széttéphetetlen kötelékek kapcsolnak továbbra is a gyökerekhez, szülőföldjéhez. Olyan delejes rögzítők, mint például a nagymamája varródobozából előszivárgó sajátos illat. E gyökerek tovább táplálják azt a gyergyói szívet, ami akkor is nyújt szülőföldjének, ha azt nem látványos csinnadrattával, nem itthon, távolabb teszi. Ő pedig pontosan tudja: aki felnőtt, az ne a babusgatást várja édes szülőanyjától. Polgár Botond kimagasló tehetségű szobrász. Tisztelt költője, Székely János Biztatás c. verse akár támasza is lehetne, amikor kételyek szorításába kerül a menni vagy maradni, az itt, vagy ott döntés okán: Most légy erős, én törhetetlen lelkem./ Most merj magadból vigaszt, én szerelmem!// Most merj magadból igaz ifjúságot,/ Szép fényességet, méltó tisztaságot. //Most perlőkel a perlőkkel bírókra./ Ne ártsd magad belé se pro, se kontra.// Tanulj meg, lélek, egymagad maradni,/ Híven figyelni, híven számot adni. Első számadása épp ez a szobor? Botondot nyár végén valószínű újabb öröm éri. Újabb tervek ringatásába kezdhet, miután művésztársaival teljesen elkészülnek a Zala György által alkotott Andrássy-szobor hasonmásával, ami által Budapest kicsit jobban a miénk, gyergyóiaké is lett. Arra látogatásakor ezt már ki-ki megtapasztalhatja. Szent István király személyisége bizonyára mást fog jelenteni egy idő után Gyergyóban is, mint eddig. Főleg, ha megbarátkozunk e szoborral és üzeneteivel! BAJNA GYÖRGY