Gyergyói Hírlap, 2016. október (7. évfolyam, 191-211. szám)

2016-10-19 / 203. szám

2 Gyergyói Hírlap ■ 2016. október 19., szerda AKTUÁLIS FIZESSEN ELŐ MOST! 1 hónap 20 lej 3 hónap 55 lej 6 hónap 110 lej 12 hónap 220 lej Gyergyói Hírlap Gyergyó Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 2344-0163 < napilapja ■ Az (X)­szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizettet lapkihordóink­­nál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361201-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500, Gyergyószentmiklós, Szabadság tér 15.szám Telefon: 0266-361201 r-mail­hirlapigyergyoi-hirlap.ra marketing@gyergyoi-hirlap.ro hirdetes@gyergyoi-hi­rlap.ro fax:0266-361513 Hirdetés­­felvétel és terjesztés a fenti lsmer hétköznap 8-16 óra Honlap, www.gyergyoi-hiriap.ro Telefonszolgálat: 0266-361201 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják naponta 8-18 óra között! BRAT ___Lapunk eladási sta­tisztikáit a Romániai felfSfől Példányszám-auditáló Hivatal(BRAT) hitelesíti. Szerkesztőségi tagok: Baricz­ Tamás Imola Pethő Melánia Munkatárs: Tamás Gyopár Korrektúra: Szőcs Levente Tördelőszerkesztés: Portik Csaba Műsormelléklet: Gráf Botond Ügyfélfogadás: Pál Ramona Reklám: Pál Lóránt Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt ramig Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Megkérdeztük olvasóinkat Ön szerint mi a jobb, előre tervezni vagy hirtelen hozni meg a fontos döntéseket? Indokolja meg válaszát. E­mber tervez, Isten végez - írták válaszul többen is, kifejtve, hogy bizonyos esetekben nem sok értelme van a latolgatásnak, amúgy sem úgy történik minden, ahogyan azt az ember eltervezi. Mintegy cá­folva ezt, mások úgy gondolják, érdemes mérlegelni, átgondolni a dolgokat, mielőtt fontos dön­tést hoz az ember. Nem kell elsietni jó, ha többször átrágjuk ma­gunkban a lehetséges megol­dásokat, és eszerint döntünk, mintsem később a hirtelen elha­tározásunk miatt bánkódjunk ,vélik egyesek. „A fontos dönté­seket jó, ha többször átgondoljuk, mert a hirtelen döntés nem min­dig szokott jó lenni. Át kell gon­dolni, nem kell elsietni" „A fontos döntéseket jobb előre tervezni és jól átgondolni",­ „Jobb előre tervez­ni, mint később megbánni",­ „Előre tervezni, mert több időnk van ja­vítani, hozzátenni vagy elvenni", „Jó, ha latolgatunk, mielőtt dön­tést hozunk fontos kérdésekben",­­„A meglepetések elkerüléséért jobb előre tervezni"- olvasható a válaszokban. A hirtelen döntés jobb - jelen­tik ki néhányan. Magyarázataik szerint: „Hirtelen kell meghozni a döntést, mert az előre elterve­zett sosem sikerül"; „Nem kell annyit rágódni mindenen, az embernek, ha már idősebb, kell legyen annyi élettapasztalata, hogy jól és hamar tudjon dönte­ni minden helyzetben." Ember tervez. „Én előre tervezek, de nem mindig válik be" - írja egyik vá­laszadónk. Hozzá hasonlóan többen is kifejtik, sok esetben elpocsékolt energia, idő az elő­re tervezés. „Előre szabad és kell is tervezni, de vannak gyors megoldások is. A közmondás is úgy tartja: ember tervez, Is­ten végez",- „Eltervezek valamit, álmodozok, mint macska a hold­világnál, aztán úgy sem lesz be­lőle semmi. Sokszor megesett már, és általában rajtam kí­vül álló okok miatt hiúsult meg egy-egy tervem",- „Sokszor nem szabad előre tervezni, mert az ember nem tudhatja, hogy mit hoz a holnap".­ „Hosszú távra ter­vezni lehet, de nem tudhatjuk, hogy mi jön közbe, és akkor min­den elképzelésünk meghiúsul" - írják olvasóink. Kérdésfüggő Bizonyos kérdésekben a hir­telen döntés, máskor a latol­gatás vezet jó eredményre - mutatnak rá többen is. Vá­laszaik szerint: „Igazán fon­tos döntéseket általában előre szoktam meghozni a komple­xebb kérdésekben. A részlete­ken nem sokat gondolkodom",­­„Előre is lehet tervezni, de a fontos döntéseket néha hirtelen kell meghozni az előre láthatat­lan problémák miatt", „Szere­tek előre tervezni, de van, hogy valami közbejön, és akkor hir­telen kell meghozni a döntést",­­„Ez problémafüggő. Van, hogy a hirtelen döntés hoz jó ered­ményt", „Is-is. Vannak dolgok, amikbe előre nem lehet belelát­ni",­ „Van, amikor gyorsan kell dönteni, de van, amikor jobb, ha alszom egyet, és azután döntök, ahogy a közmondás is mond­ja. Ez attól függ, hogy milyen döntésre váró probléma van ép­pen előttem",­ „Mikor hogy hoz­za a sors." Más megközelítéseit Hitében erős olvasónk úgy válaszolt: „Én először Assziszi Szent Ferenc imádsága szerint fohászkodom: Uram, adj türel­met, hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni; adj bátor­ságot, hogy megváltoztassam, amit lehet, és adj bölcsességet, hogy a kettő között különbsé­get tudjak tenni." A szeretetet helyezve középpontba, egy má­sik válaszadónk úgy fogalma­zott: „Ha arra gondolok, hogy mi is igazán fontos számom­ra, akkor azt mondom, hogy azzal kapcsolatosan hirtelen hozom meg a döntést. A szeret­teimért például az életemet is odaadnám gondolkodás nélkül. Ha vacillálnék, latolgatnék, azt jelentené, hogy nem igazi a sze­retetem irányukba." FOTÓ: NAPKELEPCE.m Döntés előtt érdemes mérlegelni a lehetséges következményeket - tanácsolják a válaszadói Egy falusi úrról Pál úr akkor lett úrrá, amikor falura költözött. Haja rövid, bajsza csinos, arca frissen borotvált. Vékony nyakken­dőt köt és zakót vesz akkor is, amikor az üzletbe indul. Cipője mindig tiszta, akár szél fúj, akár eső esik. Vasalt nad­rágot hord és kis kalapot. Igaz, úgy áll a fején, mintha minduntalan le akarna re­pülni. Ám tulajdonosa olyan szálfaegye­nesen tartja magát, hogy a csinos kalap eddig még soha nem került veszélybe. A szomszédok kezdetben annyit tud­tak róla, hogy pontos ember. Sosem marad nyitva a kapuja, a ház előtti kis nyírfa szélfújta leveleit mindegyre összesepri, és tyúkjai nem repülnek át a szomszédba. Mert Pál az első naptól kezdve gazdálkodik. Mérnöki pontos­sággal kimért ágyásai vannak, az első udvart rendszeresen megkaszálja, a tornác korhadtabb deszkáit is kicserél­gette. A patakig nyúló kertbe sok-sok gyümölcsfát ültetett. Családja is van Pál úrnak, feleségét csak hétvégén lehet látni, mert a város­ban dolgozik. Kis, piros autóval érkezik péntek délután, és hétfőn kora reggel szatyrokba csomagolt ezt-azt visz ma­gával. A két legény ritkán látható, nekik hétvégén külön programjuk van, mint Pál úr elmondta a szomszédoknak. Na és Pál úr nem szomszédot Pedig jó beszédű ember. Valami hivatalban dolgozott, amíg falura nem költözhe­tett. Mert Pál úr falun nőtt fel, és világé­letében unta magát városon. De hát ott nem lehet veteményest művelni, tyúkot etetni, kertet kaszálni. Mondják is az utcában, kár volt neki fél életét máshol töltenie, ha már ennyire szereti falun. Az életében olyan rend van, mint egy vasútállomáson. A teafüvet meg mindenféle növényi árnyékban szárítja, azt a két fő szőlőt pedig úgy felfuttat­ta lugasnak, hogy még az újságba is ki lehetne tenni. Ha reggel számlát hoz a postás, mire hazaér, Pál úr ott is van fi­zetni. Három újságot is járat, azokat es­tefelé böngészi, a tornácra kiülve. Más férfiember olyankor egy sörre ül be a teraszos kocsmába, ám ő még estefelé is folyton dolgozik. Talán munkamániás. Vagy rendmániás, rossz nyelvek szerint. Ő ezekről a megjegyzésekről nyilván nem tud, de ez nem is baj. Mert Pál úr nem igazodik senki véleményéhez, neki minden úgy jó, ahogyan ő eltervezi. Nyár végére azonban Pál úr lebe­tegedett. Pontosabban nem is beteg lett, hanem a térde ficamodott ki. Elég, hogy a legnagyobb dologidőben történt az eset. Mert nem csupán a veteményesben kell tenni-venni, ha­nem annál fontosabb dolog is akad ilyenkor. A szomszédok azonban úgy felpártolták Pál urat, hogy abban hi­ba nem volt. Leszedték a paradicso­mot és segítettek befőzni, eltették mészlébe őszire a sok tojást, még egy szekér száraz fát is hoztak az udvar­ra. Amikor már felkelhetett az ágy­ból és mankóval kicsoszoghatott a tornácra, még a falu másik feléből is jöttek látogatói. Mert Pál úrral igazán kellemesen el lehet beszélgetni. Igazi úriember. Minden érdekli az égadta világon, és olyan, mintha minden­hez értene. Asszonyi munkákhoz is: eltevéshez, receptekhez. Marhához, kutyához, majorsághoz. Arany ember ő, nem sajnálja a szót, ha valakinek tanáccsal segíthet. Talán ilyen egy falusi úr, mint ez a Pál úr. Udvarias, készséges, aztán meg mindene van, fúrótól drótkeféig. Ezért is szeretik, tisztelik őt. Mert megbecsü­li, amije van. Pedig azt sem tudják, hon­nan jött, ki és mi volt korábban. A faluhoz már annyira hozzátartozik Pál úr, mint a köd az őszi reggelekhez. Anélkül is jó, de úgy azonban már má­­sabb. Még abba is beletörődött, hogy Pál úrnak szólítják. P. BUZOGÁNY ÁRPÁD -I

Next