Gyergyói Hírlap, 2016. október (7. évfolyam, 191-211. szám)
2016-10-10 / 196. szám
2 Gyergyói Hírlap ■ 2016. október 10., hétfő AKTUÁLIS FIZESSEN ELŐ MOST! 1 hónap 20 lej 3 hónap 55 lej 6 hónap 110 lej 12 hónap 220 lej Gyergyói Hírlap Gyergyószék napilapja Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 2344-0163 Ügyvezető: Székely Róbert Lapunk eladási statisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal(BRAT) hitelesíti. Tartalomigazgató: Sziszer-Nagy Róbert Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Szerkesztőségi tagok: Baricz Tamás Imola Pethő Melánia Munkatárs: Tamás Gyopár Korrektúra: Szőcs Levente Tördelőszerkesztés: Portik Csaba Műsormelléklet: Gráf Bolond Ügyfélfogadás: Pál Ramona Reklám: Pál Lóránt Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361201-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. E-mail Fax: 0266-s 535 500. Gyergyószentmiklós, Szabadság tér 15. szám r»i»w 0266-361201 nmappgyergyoi-hirlap.ro marketingigyergyoi-hirlap.ro hirU“t»'® m">ri>yoi-hirlap.ro 513 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honlap: www.gyefgyoi-hlrlap.ro Telefonszolgálat: 0266-361201 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják naponta 8-18 óra között! BRAT m Megkérdeztük olvasóinkat Önnek milyen tapasztalatai vannak a motorosokkal kapcsolatban, értékeli-e a rendezvényeiket? Nem meglepő módon két nagy táborra oszlik az olvasóközönségünk a motoros-témával kapcsolatban. Vannak, akik kedvelik, és vannak, akik borzasztónak tartják. És nagyjából azonos létszámú a két tábor, legalábbis a beérkezett szelvényekből ez tűnik ki. „Száguldoznak, mint az őrültek” Korántsem hízelgő véleményt fogalmaznak meg többen is a motorosokkal kapcsolatosan, íme néhány közülük. „Szeretem a motoros rendezvényeket, de olyankor úgy száguldoznak, mint az őrültek. A forgalomban is vigyázni kell. Úgy mennek, mintha csak ők lennének az úton, azért is van annyi baleset. Félek tőlük", „Nem szeretem őket. Borzasztóan hangosak". Irtózok tőlük, olyan gyorsasággal száguldanak", „Nagyon zajosak, és az erdőn, ahol járnak, tönkreteszik az utakat". „Ismerek néhányat közülük, igazán rendes emberek, sőt barátaim is vannak közöttük. De az a tapasztalatom, hogy amikor motorra szállnak, egyszerre elfelejtik, hogy otthon család várja őket, és még inkább azt is, hogy autósok és gyalogosok is vannak az utakon, akik életét szintén tisztelni kéne. Láttam olyant, hogy egy autópályán szórakozásból (?) ketten kétféléből közrefogtak egy kocsit, mutogattak, bekiabáltak az ablakán, s zavarták a vezetőt. Nem hagyták azt sem, hogy lehúzódjon. Aztán az autós úgy szabadult meg tőlük, hogy satuféket nyomott, és megállt. Én mögötte mentem az autómmal, és szerencsére felkészültem, hogy az előttem haladó valószínűleg hirtelen meg fog állni, így kerültük csak el az ütközést." „Szeretem a motorokat” A fentiektől ellentétes vélemények is bőven vannak, akik csak a járdáról nézve csodálják a motorokat és a rajtuk ülőket, és írtak olyanok is, akik részesei voltak a motoros életformának. „Szeretem, a nagy, erős motorokat. A motorosok különleges emberek, tisztelem őket. És kedvelem a motoros találkozókat"; „Általában minden rendezvénynek van pozitív oldala. Részt vettem egy alkalommal motoros esküvőn. Nagyon érdekes volt"; „Szerintem félelmetesek. Az jó, hogy találkozókat szerveznek, és hogy időnként jótékonykodnak is"; „Kedvelem a motorkerékpárokat, és szeretek részt venni a motoros találkozókon, ahol különbnél különb mutatványokat látok"; „Nagyon érdekesnek találom, amikor a motorok végigdübörögnek a városon"; „Szeretem a motorokat, nekünk is volt. Szép életforma, de csak meggondoltan, és nem mindenképpen száguldozva";„Tisztelem őket, amikor tehetem, részt is veszek a találkozókon, tetszik az életformájuk, mindegy, hogy idősek vagy fiatalok"; „Tapasztalt motoros vagyok, 50 éven át hajtottam a JAWA motoromat, emiatt persze kedvelem a motorozást és a találkozókat is"; „Tisztelem őket, amikor nemes célra gyűjtenek, mint például legutóbb Böjte atya gyermekeinek". Van, aki leírja, szereti a motorversenyeket, egy másik vélemény pedig így szól: „Régen nagyon jók voltak a motoros találkozók. Kár, hogy ma már nem olyanok." FOTÓ: BODAL GERGELY Sokan szeretik a motoros találkozókat ATTILA Csődöt mondott bölcsesség Igazából nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek, amikor látom, hogy a Föld bölcsessége (Cumintenia pământului) nevű Brâncuși-szobor megvásárlására szervezett romániai kampány mennyire csődöt mondott. Persze a káröröm az első, őszinte reakció lehet, amit azonban rögtön elhomályosít az, hogy mivel a sok román hazafi egyáltalán nem igyekezett legalább egy csomag szűrő nélküli Carpați árát a gyűjtésre szánni, így most mindannyiunk ki fogjuk fizetni az árát, ha akarjuk, ha nem. A szobor számunkra most releváns története az, hogy eredeti tulajdonosa, Gheorghe Romascu mérnök örökösei 2012-ben visszanyerték tulajdonjogukat a műalkotásra, s el szeretnék adni. A román állam felajánlotta, hogy megvásárolja, és 11 millió euróban megegyezett a tulajdonosokkal. Az összeg több mint felét, mintegy 6 millió eurót közadakozásból szerették volna összegyűjteni, 5 milliót állt volna az ország költségvetéséből az állam. A vártnál azonban sokkal, de sokkal kevesebb pénz gyűlt be, így közel 10 millió eurójába fog ez a vásár kerülni jelen állás szerint az adófizetőknek, azaz mindannyiunknak, miután a fél éven át tartó kampány dacára alig több mint egymillió euró gyűlt össze az adakozóktól. Nem csak az összeg alacsony, az adakozók száma sem veri a csillagos eget: mintegy százezer romániai polgárt érintett meg az ügy annyira, hogy legalább egy kéteurós sms-t elküldött a kampány telefonszámára. Közadakozási akciót ennyire csúfosan elbukni még nem láttam. Úgy vélem, ha egy ilyen társadalmi kohéziót erősíteni kívánó kezdeményezést bármelyik „mocsokliberális’, „individualista” nyugat-európai országban elindítottak volna, fergeteges lett volna a siker, s nem tudtak volna mit kezdeni a kitűzött cél fölött, többletként beérkező adományokkal. De Románia, mint mindig és mindenben, ebben is más. Ebben az országban ilyen közadakozási akciót elindítani csak annak a kockázatával lehet, hogy jön például a felmérésekben két hónappal a választások előtt a legjobban álló politikai párt elnöke, s kijelenti, hogy ő márpedig nem hisz a közadakozásban, szerinte az állam ki kéne fizesse a szobor árát oszt annyi. S lám, neki lett igaza. Felmerül a kérdés: vajon cinikus volt-e Liviu Dragnea vagy csak őszinte? Felfogta-e igazából, hogy mi célból találták ki ezt az adakozási akciót? Hisz igen, 11 millió euró nem olyan eszeveszetten nagy összeg az államkassza számára, három kilométer autópálya sem jön ki belőle. De közadakozást meghirdetni érte sokkal többet érhetett volna: társadalmi összefogást, pozitív energiák megmozgatását, siker esetén optimizmust, reményt - olyan eszméket, amelyekre nem lehet árcímkét ragasztani. Román publicisták sora nemzeti önostorozó, csalódott írásokban adott hangot véleményének. Olyan vélemények ezek, amelyek elolvasása nyomán nem lehet túl jó érzés a román nemzet tagjának lenni. A „román” kudarc láttán azonban nekünk, romániai magyaroknak sincs amiért túlságosan örvendezzünk. S nem csak azért, mert a mi nagy közös zsebünk bánja a sikertelenséget. Lehet, hogy ha hazafias akcióként hirdetik meg a közadakozást, s belengik a kampányt a piros-sárga-kék színek, jobb lett volna az eredmény. A Föld bölcsességét azonban olyan társadalmi értékek létezésének reményében akarta megvásároltatni a néppel a kormány, amelyeket aztán végül Románia-szerte hiába keresett. A miniszterelnök szerint a cél az állam és a társadalom közötti szolidaritás és a romániai kulturális identitás erősítése lett volna. Maia Morgenstern színésznő a kampány kapcsán azt hangsúlyozta, Brâncuși „az emberséget szimbolizálja, azokat az értékeket, amelyekre törekszünk”. Hogy törekednénk rá? Na ebben tévedett. RÉDAI