Gyergyói Hírlap, 2016. október (7. évfolyam, 191-211. szám)

2016-10-10 / 196. szám

2 Gyergyói Hírlap ■ 2016. október 10., hétfő AKTUÁLIS FIZESSEN ELŐ MOST! 1 hónap 20 lej 3 hónap 55 lej 6 hónap 110 lej 12 hónap 220 lej Gyergyói Hírlap Gyergyószék napilapja Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 2344-0163 Ügyvezető: Székely Róbert Lapunk eladási sta­tisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal(BRAT) hitelesíti. Tartalomigazgató: Szi­szer-Nagy Róbert Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Szerkesztőségi tagok: Baricz­ Tamás Imola Pethő Melánia Munkatárs: Tamás Gyopár Korrektúra: Szőcs Levente Tördelőszerkesztés: Portik Csaba Műsormelléklet: Gráf Bolond Ügyfélfogadás: Pál Ramona Reklám: Pál Lóránt Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóink­­nál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361201-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. E-mail Fax: 0266-s 535 500. Gyergyószentmiklós, Szabadság tér 15. szám r»i»w 0266-361201 nmappgyergyoi-hirlap.ro marketingigyergyoi-hirlap.ro hirU“t»'® m">ri>yoi-hirlap.ro 513 Hirdetés­felvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honlap: www.gyefgyoi-hlrlap.ro Telefonszolgálat: 0266-361201 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják naponta 8-18 óra között! BRAT m Megkérdeztük olvasóinkat Önnek milyen tapasztalatai vannak a motorosokkal kapcsolatban, értékeli-e a rendezvényeiket? N­em meglepő módon két nagy táborra oszlik az ol­vasóközönségünk a mo­toros-témával kapcsolatban. Vannak, akik kedvelik, és van­nak, akik borzasztónak tartják. És nagyjából azonos létszámú a két tábor, legalábbis a beérke­zett szelvényekből ez tűnik ki. „Száguldoznak, mint az őrültek” Korántsem hízelgő véleményt fogalmaznak meg többen is a motorosokkal kapcsolatosan, íme néhány közülük. „Szere­tem a motoros rendezvényeket, de olyankor úgy száguldoznak, mint az őrültek. A forgalomban is vigyázni kell. Úgy mennek, mintha csak ők lennének az úton, azért is van annyi baleset. Félek tőlük",­ „Nem szeretem őket. Borzasztóan hangosak". Irtózok tőlük, olyan gyorsa­sággal száguldanak", „Nagyon zajosak, és az erdőn, ahol jár­nak, tönkreteszik az utakat". „Ismerek néhányat közülük, igazán rendes emberek, sőt ba­rátaim is vannak közöttük. De az a tapasztalatom, hogy ami­kor motorra szállnak, egyszer­re elfelejtik, hogy otthon család várja őket, és még inkább azt is, hogy autósok és gyalogo­sok is vannak az utakon, akik életét szintén tisztelni kéne. Láttam olyant, hogy egy autó­pályán szórakozásból (?) ket­ten kétféléb­ől közrefogtak egy kocsit, mutogattak, bekiabáltak az ablakán, s zavarták a veze­tőt. Nem hagyták azt sem, hogy lehúzódjon. Aztán az autós úgy szabadult meg tőlük, hogy sa­­tuféket nyomott, és megállt. Én mögötte mentem az autómmal, és szerencsére felkészültem, hogy az előttem haladó valószí­nűleg hirtelen meg fog állni, így kerültük csak el az ütközést." „Szeretem a motorokat” A fentiektől ellentétes véle­mények is bőven vannak, akik csak a járdáról nézve csodál­ják a motorokat és a rajtuk ülő­ket, és írtak olyanok is, akik részesei voltak a motoros élet­formának. „Szeretem, a nagy, erős mo­torokat. A motorosok különle­ges emberek, tisztelem őket. És kedvelem a motoros ta­lálkozókat"; „Általában min­den rendezvénynek van pozitív oldala. Részt vettem egy al­kalommal motoros esküvőn. Nagyon érdekes volt"; „Szerin­tem félelmetesek. Az jó, hogy találkozókat szerveznek, és hogy időnként jótékonykod­nak is";­ „Kedvelem a motorke­rékpárokat, és szeretek részt venni a motoros találkozókon, ahol különbnél különb mutat­ványokat látok"; „Nagyon ér­dekesnek találom, amikor a motorok végigdübörögnek a vá­roson"; „Szeretem a motorokat, nekünk is volt. Szép életforma, de csak meggondoltan, és nem mindenképpen száguldozva";­„Tisztelem őket, amikor tehe­tem, részt is veszek a találko­zókon, tetszik az életformájuk, mindegy, hogy idősek vagy fia­talok"; „Tapasztalt motoros va­gyok, 50 éven át hajtottam a JAWA motoromat, emiatt per­sze kedvelem a motorozást és a találkozókat is"; „Tisztelem őket, amikor nemes célra gyűj­tenek, mint például legutóbb Böjte atya gyermekeinek". Van, aki leírja, szereti a mo­torversenyeket, egy másik vé­lemény pedig így szól: „Régen nagyon jók voltak a motoros ta­lálkozók. Kár, hogy ma már nem olyanok." FOTÓ: BODAL­ GERGELY Sokan szeretik a motoros találkozókat ATTILA Csődöt mondott bölcsesség Igazából nem tudom, hogy sír­­jak-e vagy nevessek, amikor látom, hogy a Föld bölcsessége (Cumintenia pământului) nevű Brâncuși-szobor megvásárlására szervezett romániai kampány mennyire csődöt mondott. Persze a káröröm az első, őszinte reak­ció lehet, amit azonban rögtön elhomá­lyosít az, hogy mivel a sok román hazafi egyáltalán nem igyekezett legalább egy csomag szűrő nélküli Carpați árát a gyűjtésre szánni, így most mindannyi­unk ki fogjuk fizetni az árát, ha akarjuk, ha nem. A szobor számunkra most releváns története az, hogy eredeti tulajdonosa, Gheorghe Romascu mérnök örökösei 2012-ben visszanyerték tulajdonjo­gukat a műalkotásra, s el szeretnék adni. A román állam felajánlotta, hogy megvásárolja, és 11 millió euróban megegyezett a tulajdonosokkal. Az ös­­­szeg több mint felét, mintegy 6 millió eurót közadakozásból szerették volna összegyűjteni, 5 milliót állt volna az ország költségvetéséből az állam. A vártnál azonban sokkal, de sokkal keve­sebb pénz gyűlt be, így közel 10 millió eurójába fog ez a vásár kerülni jelen állás szerint az adófizetőknek, azaz mindannyiunknak, miután a fél éven át tartó kampány dacára alig több mint egymillió euró gyűlt össze az adako­zóktól. Nem csak az összeg alacsony, az adakozók száma sem veri a csillagos eget: mintegy százezer romániai pol­gárt érintett meg az ügy annyira, hogy legalább egy kéteurós sms-t elküldött a kampány telefonszámára. Közadakozási akciót ennyire csú­fosan elbukni még nem láttam. Úgy vélem, ha egy ilyen társadalmi kohéziót erősíteni kívánó kezdeményezést bár­melyik „mocsokliberális’­, „individualis­ta” nyugat-európai országban elindítot­tak volna, fergeteges lett volna a siker, s nem tudtak volna mit kezdeni a kitűzött cél fölött, többletként beérkező adomá­nyokkal. De Románia, mint mindig és mindenben, ebben is más. Ebben az országban ilyen közada­kozási akciót elindítani csak annak a kockázatával lehet, hogy jön például a felmérésekben két hónappal a válasz­tások előtt a legjobban álló politikai párt elnöke, s kijelenti, hogy ő márpe­dig nem hisz a közadakozásban, szerin­te az állam ki kéne fizesse a szobor árát oszt annyi. S lám, neki lett igaza. Felmerül a kérdés: vajon cinikus volt-e Liviu Dragnea vagy csak őszinte? Felfogta-e igazából, hogy mi célból ta­lálták ki ezt az adakozási akciót? Hisz igen, 11 millió euró nem olyan eszeve­szetten nagy összeg az államkassza számára, három kilométer autópálya sem jön ki belőle. De közadakozást meghirdetni érte sokkal többet érhe­tett volna: társadalmi összefogást, pozitív energiák megmozgatását, siker esetén optimizmust, reményt - olyan eszméket, amelyekre nem lehet árcím­két ragasztani. Román publicisták sora nemzeti­ ön­­ostorozó, csalódott írásokban adott hangot véleményének. Olyan vélemé­nyek ezek, amelyek elolvasása nyomán nem lehet túl jó érzés a román nemzet tagjának lenni. A „román” kudarc láttán azonban nekünk, romániai magyaroknak sincs amiért túlságosan örvendezzünk. S nem csak azért, mert a mi nagy kö­zös zsebünk bánja a sikertelenséget. Lehet, hogy ha hazafias akcióként hirdetik meg a közadakozást, s be­lengik a kampányt a piros-sárga-kék színek, jobb lett volna az eredmény. A Föld bölcsességét azonban olyan társadalmi értékek létezésének re­ményében akarta megvásároltatni a néppel a kormány, amelyeket aztán végül Románia-szerte hiába keresett. A miniszterelnök szerint a cél az állam és a társadalom közötti szolidaritás és a romániai kulturális identitás erő­sítése lett volna. Maia Morgenstern színésznő a kampány kapcsán azt hangsúlyozta, Brâncuși „az embersé­get szimbolizálja, azokat az értékeket, amelyekre törekszünk”. Hogy töreked­nénk rá? Na ebben tévedett. RÉDAI

Next