Gyergyói Hírlap, 2017. március (8. évfolyam, 41-63. szám)
2017-03-16 / 52. szám
2 _______ AKTUÁLIS FIZESSEN ELŐ MOST! 1 hónap 20 lej 3 hónap 55 lej 6 hónap 110 lej 12 hónap 220 lej Gyergyói Hírlap Gyergyószék napilapja Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 2344-0163 BRAT 5 Lapunk eladási statisztikáit a Romániai Páldányszám-auditáló Hivatal(BRAT) hitelesíti. Projektvezető: Rédai Attila Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Tartalomigazgató: Szüszer-Nagy Róbert Ügyvezető igazgató: Deák Sándor Szerkesztőségi tagok: Baricz Tamás Imola Pethő Melánia Munkatárs: Tamás Gyopár Korrektúra: Szőcs Levente Tördelőszerkesztés: Portik Csaba Műsormelléklet: Gráf Botond Ügyfélfogadás: Pál Ramona Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361201-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500. Gyergyószentmiklós Szabadság tér 15.szám Telefon: 0266-361201 hirlap@gyergyoi-hirlap.ro marketing@gyergyoi-hirlap.ro hirdetes@gyergyoi-hirlap.ro Fax:0266-361513 Hirdetésfelvétel és terjesztés; fenti címen hétköznap 6-16 óra Honlap: www.gyergyoi-hirlap.ro Telefonszolgálat: 0266-3612011 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják naponta 8-18 óra között! ■ Megkérdeztük olvasóinkat Ön szerint milyen felnőttkor, milyen jövő vár egy most 18 éves székely fiatalra? ILLUSZTRÁCIÓ: BARICZ TI Nem vár fényes jövő itthon a székely fiatalokra - így gondolja a szelvénybe küldőink nagy része. Néhányan úgy vélik, a neveléstől, az ifjú talpraesettségétől, szerencséjétől függ a jövője. Akad, aki szerint azon múlik a szebb jövő, hogy mennyire ápoljuk a hagyományainkat. Borúlátó vélemények A jövőt igencsak szomorúnak látók így vélekednek: „Azt csak a Jóisten tudja, de, ha így folytatódik, semmi jóra nem számíthatnak". „Az elmúlt 28 év tapasztalata alapján nem remélhetünk jobb jövőt a mostani 18 éveseknek",- „Nem fényes itthon az élet, a munkaadók nagyon keveset fizetnek",- „Ha így marad a kivándorlás, akkor nem tudom",- „Kilátástalan, reménytelen jövő vár a most 18 éves fiatalokra",- „Ebben az országban nehéz jövőt remélnie a fiatalnak. Nincs munkahely, nincsenek gyárak. Ha külföldre megy, ott sem biztos, hogy megélhetést talál",- „Megjósolhatatlan a fiatalok jövője",„Kilátástalan helyzet vár a 18 évesekre" - olvashatók a borúlátók véleményei. Hiányzik a felelősség Néhányan azért nem bíznak a fiatalok jövőjében, mert nem tartják őket felelősségteljeseknek: „Sokkal nehezebb a dolguk, mert kevésbé kitartóak, mint a korábbiak, és nem is olyan felelősségteljesek, így nehezebben alkalmazzák őket", „Nincs meg bennük a felelősségérzet, a fiatalok közül manapság kevesen vállalják a döntéseik és tetteik utáni következményeket. Sokan ahogy esik, úgy suppan módon élnek." Neveléstől, szerencsétől függ „Amilyen nevelést kap a családban, azt viszi magával, aztán vagy fejlődik tovább, vagy nem, ez függ a körülményektől is",- „Ha otthon megtanulta, hogy kemény munkával meg lehet élni, nem fog visszariadni semmitől",- „Az a bizonyos otthoni hét év megmutatkozik felnőtt korban. Ha a gyeplő el volt engedve, a jövője is kétséges. Mindegy, hogy külföldön vagy itthon él, ha nem az életre nevelték szülei, nehezen boldogul",- „A jövőhöz szerencse is kell, s az, hogy jól döntsön, amikor szakmát választ",- „1? éves fiunk van, felneveltem két lányt, iskoláztattam őket, felsőfokú végzettségük is van, mind a kettő tanít, sajnos nem itthon. Nekik sem volt itthon jövőjük, el kellett menjenek, de a 17 éves fiunknak sem látom a jövőjét. Amíg élünk, lesz valahogy, szerintem, még nagyon sokat kell egyengetni az útját, hogy valaki és valami legyen belőle" - írják a válaszadók. A hagyományok ápolásán múlik A jó mesterség, a kitartó munka a szebb jövő záloga, állítják azok, akiknek szintén idézünk válaszaikból. „Attól függ, milyen mesterséget választ, és szeret-e tanulni, dolgozni",- „Szerintem tőlük függ, mert ha valaki valamit nagyon szeretne elérni, addig küzd, amíg sikerül",- „Elsősorban tőle függ. Nehéz, de tanulni, dolgozni kell, majd világot látni és hazajönni, itthon maradni". „Ha ügyes, talpraesett, akkor van jövője, de azért sokat kell tennie és dolgoznia." Néhányan úgy vélik, itthon, a hagyományainkat újraélesztve, ápolva jobb jövő vár az ifjakra. „A legfontosabb, hogy a hagyományokat vigyék tovább, s akkor jó lesz".„Ha ismerik a hagyományokat, belőlük építkezhetnek, s szebb jövő várhat rájuk" - olvasható. AS IMOLA Neveléstől, tanulástól, de az otthoni hét évtől is függ a boldogulás - vélik olvasóink TS 1848, te csillag! „Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag, Te a népek hajnalcsillagai... Megviradt, fölébredett a föld, fut A hajnaltól a nagy éjszaka." 7. Legnagyobb magyar költőnk csillagos versét nem hiába idézem. Petőfi nem fölöslegesen halt hősi halált Fehéregyháza mellett. Hitt abban, hogy a szabad magyar nemzet le tudja rázni láncait, és titáni erővel újraéled. Mártírhalált halt hős költőnk - mindmáig a magyar nemzet legnagyobb költője - a magyarság erejébe vetett hitével újabb távlatokat nyitott a magyar nemzetnek. Kortársai tarthatták rossz politikusnak, eszetlen idealista fiatalnak, szellemi öröksége úgyis legdrágább kincsünk marad. Nem véletlenül fogalmazta meg nonkonformista utódja, a későbbi korban uralkodó kordivattal szembeszegülő Ady: Petőfi nem alkuszik! 1848-ra emlékezve az sem mindegy, hogy szégyenpír vagy dicsőségre való emlékezés lepi el arcunkat. Ünnepi beszédek meghallgatása előtt lázas sebességgel kikeressük a március 15-ei fiatalok nevét: Ágai Adolf, Báró Nyáry Albert, Bérczy Károly, Birányi Ákos, Bozzai Pál, Bulyovszky Gyula, Degré Alajos, Dobsa Lajos, Egressy Béni, Egressy Gábor - vélhetően ő szavalta a Nemzeti dalt a Múzeumnál, a Nemzeti Színházban bizonyosan Emődy Dániel, Gaal Ernő, Garay János, Hamary Dániel, Hatala Péter, Hermann Rosenfeld, Irinyi Dániel, Irinyi János, Irinyi József - a 12 pont javaslata -, Jókai Mór, Kléh István, Korányi Frigyes, Koplánszki Károly, Lauka Gusztáv, Lehotzky Pál, Lisznyai (Damó) Kálmán, Oroszhegyi (Szabó) Józsa (József), Pállfy Albert, Petőfi (Petrovics) Sándor a harcokban esett el, Sebő Antal, Sükei Károly, Szathmáry Pál, Szegfi Mór, Szikra Ferenc, Telepy Károly, Vajda János, Vas Gereben, Vasvári Pál a harcokban esett el, Vidacs (Vidats) János. Ne szégyenkezz, mai, magadat magyarnak valló honfi, ha e nevek többsége nem mond neked semmit, pedig ezek a magyarok érted éltek és haltak néhányan hősi halált. Miközben a székely autonómia megvalósítását várod - anélkül, hogy halvány gőzöd lenne a híres autonómia megvalósulási alapjairól - politikusaidtól Székelyföldön, gondolj bele, kisebbségi magyar, mit teszel te naponta eme elkoptatott autonómia megvalósításáért? És egyáltalán mit jelent számodra a hírhedt autonómia a süket kampányszövegeken kívül? Egyáltalán kell neked az ismeretlen autonómia? 1848-1849- ben a fent nevezettek közül páran a te autonómiádért is elvéreztek. Ők hősei voltak a szabadságeszméknek. Te - esetleg rájuk emlékező - ki és mi vagy hozzájuk képest?