Gyergyói Hírlap, 2017. május (8. évfolyam, 82-103. szám)

2017-05-23 / 97. szám

Gyergyói Hírlap-2017. május 23., kdd . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . „AKTUÁLIS FIZESSEN ELŐ MOST! 1 hónap 20­­ej 3 hónap 55 lej 6 hónap 110 lej 12 hónap 220 lej Gyergyói Hírlap BRAT Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 2344-0163 Lapunk eladási sta­tisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal(BRAT) hitelesíti. Projektvezető: Rédai Attila Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Tartalomigazgató: Szüszer-Nagy Róbert Ügyvezető igazgató: Deák Sándor Szerkesztőségi tagok: Baricz­ Tamás Imola Pethő Melánia Tamás Gyopár Korrektúra: Szőcs Levente Tördelőszerkes­­ztés: Gál­a Zoltán, Haáz V­ince, Portik Csaba Műsormelléklet Gráf Bolond Ügyfélfogadás: Pál Ramona Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem érzünk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóinkna és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség tele­fonszámát, a 0266-361201-et tárcsázza, és be­mondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500. Gyergyószentmiklós Szabadság tér 15. szám Telefon: 0266-361201 hirlap@gyergyoi-hirlap.ro marketingi&'gyergyoi-hirlap.ro hirdetes@gyergyoi-birlap.ro fax:0266-361513 Hirdetés­­felvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra Telefonszolgálat: 0266-361201 I Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják naponta 8-18 óra között! Megkérdeztük olvasóinkat Ön mikor ismerkedett meg a számítógéppel? Mire használja? ILLUSZTRÁCIÓ: GECSE NOÉMI A gyergyószéki szelvény­be küldőink válaszaiból kiderül, leginkább kap­csolattartásra használják a szá­mítógépet. Több olvasónk már évek óta használja a „masinát", vannak, akik munkaeszköz­ként, mások szórakozás céljá­ból ülnek gép elé, és akadnak olyanok is, akik nem használ­nak számítógépet. Szórakozás, kapcsolattartás „Nagyon rég, hogy van szá­mítógépem, ahogy megjelent, már igyekeztem, hogy legyen a családnak, főleg a gyerekek vé­gett. Mi is használgatjuk a fele­ségemmel, főleg a rokonokkal tartjuk a kapcsolatot, közössé­gi oldalakon keresztül. A gyere­kek már kinőttek az asztali gép mellől, nekik laptopjuk van" - olvasható egy szelvényen. Olva­sóink nagy része szórakozásra, külföldön élő gyerekeikkel való kapcsolattartásra használják a számítógépet. „Egészen ponto­san 1994-ben kezdtem dolgoz­ni számítógépen, könyvelésre használtam", „Nagyon-nagyon rég, hogy barátságban vagyok a számítógéppel, CD-n lévő képeket szoktam nézegetni",­­„1997-től van számítógépem. Levelezésre, üzletelésre és ját­szani használom",- „Legalább tíz éve, hogy rendszeresen haszná­lom, de nem munkaeszközként, hanem csak szórakozásra",­­„2006-ban ismerkedtem meg a számítógéppel, ekkor kaptam ajándékba egy használt masi­nát, kép- és hangszerkesztés­re használtam",­ „Az 1996-os esztendőben tanfolyam kere­tében ismerkedtem meg a szá­mítógéppel, valójában 2007-től használom, leginkább testvé­reimmel és a rokonsággal való kapcsolattartásra"; „Nem is tu­dom, mióta használom, de na­gyon rég. A gyerekeimmel való kapcsolattartást segíti, minden nap tudok velük beszélni, és ami a legfontosabb számomra, hogy látom is őket". „Van vagy három éve, hogy használom, de nagyon hasznosnak tartom, sok mindent megtudok a nagy­világról",­ „Vásároltam a lánya­imnak, az unokámnak is, de másra nem használom, csak kapcsolattartásra. Budapesten van a lányom, és vele beszél­getünk a gépen keresztül",- „Ko­rábban csak filmben láttunk számítógépet, 2002-től van sa­játunk, és általában levelezés­re használjuk",- „Körülbelül 5 éve kaptam egy kis számítógé­pet a lányomtól, azóta haszná­lom, a kapcsolattartásban segít, különböző programok segítsé­gével beszélgetni szoktam a lá­nyaimmal, közösségi oldalam is van, de csak a legszükségesebb dolgokra használom" - olvasha­tó a szelvényeken Otthon is, munkában is Olvasóink között vannak, akik munkaeszközként használják a számítógépet, ők ekképp vé­lekednek: „Munkaeszköz, saj­nos munkaidőben csak azon dolgozom, néha már fárasztó a képernyőt nézni nyolc órán át" „Nagyon rég, hogy használom, otthon is és a munkahelyen is, már túl sokat is ülök a gép előtt",­­„Munkaeszközként használom, de otthon is szoktam ezt-azt ke­resgélni, vannak nagyon jó dol­gok, de nagyon ártalmasak is." Nem vagyok barát a géppel „Nem vagyok nagy számí­tógépguru, nem vagyok ba­rát a géppel, nem is érdekel, örvendek, ha nyáron a kert­ben lehetek, és télen pedig a jó melegben olvasgathatok". „Is­merni ismerem a számítógépe­ket, de nem használom"; „Nem használok számítógépet, és va­lószínű, már nem is fogok vá­sárolni, nincs aminek";­ „Nem szeretem, minimálisat hasz­náltam évekkel ezelőtt";­ „A te­lefonnal is alig boldogulok, nem kell számítógép nekem"; „Na­gyon ritkán kapcsolom be a számítógépet, nem szeretem",­­„Nincs, de nem is tudom hasz­nálni, s már nem is kell" - ol­vasható a szelvényeken. Szelvénybeküldőink többsége kapcsolattartásra, szórakozásra használja a számítógépet MOLNÁR JUDIT Az azonosság útvesztői Amikor a 90-es években vég­re rábólintottak a jogtalanul elvett ingatlanok visszaszolgáltatásának megkezdésére, akkor derült ki, hogy az államosításnak nevezett bosszúálló szabadrablás esetleges jóvátételének legnagyobb akadálya nem az időköz­ben meghamisított vagy egyszerűen eltüntetett telekkönyvek, hanem az ország aránylag nagyszámú lakosá­nak a tudatlansága: sokan azt sem tudják, valójában kicsodák, de szájalni és perrel fenyegetőzni tudnak! Felhá­borító - háborogtak az illetékesek. Aki nem ismeri a hazai intézkedéseket mozgató fejetlenség, rohamszerűség törvényeit, elcsodálkozna, honnan ennyi eredendő butaság?! Holott a szellemi képességek csökkentsége semmivel sem nagyobb, mint máshol, a történelem viszont a mi tájainkon mostohábban viselkedett. A főhatal­mi hullámzások egyik legszélesebb körben ható velejárója a hivatalos nyelv váltakozása volt: a családnevek hangzás szerinti „átírása”, a kereszt­nevek lefordítása és mindenekelőtt az ékezeteknek, mint fölösleges ékessé­geknek a szerénységre hivatkozó (!!) hanyagolása. És így történt meg, hogy tömegesen „változtak át” az embe­rek, anélkül, hogy módjuk lett volna a visszaváltozásra. A beindított vis­­­szaigénylésekkor pedig megkezdődött a zarándoklat a közjegyzőkhöz, ahol családtagok, barátok és ismerősök bizonyították, „saját felelősségükre”, hogy az idős szülők azonosak önma­gukkal, vagyis az igényléskor bemuta­tott személyi iratokon szereplő nevek ugyanazok, mint a más időkben kiál­lított tulajdonlapokon szereplők. Az eljárást nehezítette, hogy gyakran a szülők eredeti írásmódú neve helyett a leszármazottak irataiban már lefor­dított alakban szerepeltek és újabb bizonyításra volt szükség a kimagya­rázkodáshoz. Ez az egész labirintus­effektus természetesen nehezítette a tényleges visszaszolgáltatás folya­matát és sokkal inkább hasonlított a mesék és regék világában megszabott nehézségi próbákhoz, mintsem egy jogállam korrekciós gyakorlatához. Na de a kilencvenes évek óta eltelt húsz esztendő és még mindig nincs tisz­tázva mindenütt minden jogigénylés. Mert egy-egy személy önazonosságát valahogy mégis könnyebb igazolni, mint a nálunk felé annyira megszokott utcanév-változtatások miatti különb­séget. S ha egy-egy ingatlan nem is veszi gyakran nyakába a várost és költözik egyik utcából a másikba, a hatóság beleköt abba, hogy az elvé­telkor szereplő utcanév nem azonos a maival. Vissza az útvesztőbe! És segí­tő fonal nélkül éveken át tovább kóvá­lyogni. Mert az idő az könnyen telik! db

Next