Gyergyói Hírlap, 2017. május (8. évfolyam, 82-103. szám)
2017-05-23 / 97. szám
Gyergyói Hírlap-2017. május 23., kdd . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . „AKTUÁLIS FIZESSEN ELŐ MOST! 1 hónap 20ej 3 hónap 55 lej 6 hónap 110 lej 12 hónap 220 lej Gyergyói Hírlap BRAT Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 2344-0163 Lapunk eladási statisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal(BRAT) hitelesíti. Projektvezető: Rédai Attila Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Tartalomigazgató: Szüszer-Nagy Róbert Ügyvezető igazgató: Deák Sándor Szerkesztőségi tagok: Baricz Tamás Imola Pethő Melánia Tamás Gyopár Korrektúra: Szőcs Levente Tördelőszerkesztés: Gála Zoltán, Haáz Vince, Portik Csaba Műsormelléklet Gráf Bolond Ügyfélfogadás: Pál Ramona Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem érzünk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóinkna és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361201-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500. Gyergyószentmiklós Szabadság tér 15. szám Telefon: 0266-361201 hirlap@gyergyoi-hirlap.ro marketingi&'gyergyoi-hirlap.ro hirdetes@gyergyoi-birlap.ro fax:0266-361513 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra Telefonszolgálat: 0266-361201 I Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják naponta 8-18 óra között! Megkérdeztük olvasóinkat Ön mikor ismerkedett meg a számítógéppel? Mire használja? ILLUSZTRÁCIÓ: GECSE NOÉMI A gyergyószéki szelvénybe küldőink válaszaiból kiderül, leginkább kapcsolattartásra használják a számítógépet. Több olvasónk már évek óta használja a „masinát", vannak, akik munkaeszközként, mások szórakozás céljából ülnek gép elé, és akadnak olyanok is, akik nem használnak számítógépet. Szórakozás, kapcsolattartás „Nagyon rég, hogy van számítógépem, ahogy megjelent, már igyekeztem, hogy legyen a családnak, főleg a gyerekek végett. Mi is használgatjuk a feleségemmel, főleg a rokonokkal tartjuk a kapcsolatot, közösségi oldalakon keresztül. A gyerekek már kinőttek az asztali gép mellől, nekik laptopjuk van" - olvasható egy szelvényen. Olvasóink nagy része szórakozásra, külföldön élő gyerekeikkel való kapcsolattartásra használják a számítógépet. „Egészen pontosan 1994-ben kezdtem dolgozni számítógépen, könyvelésre használtam", „Nagyon-nagyon rég, hogy barátságban vagyok a számítógéppel, CD-n lévő képeket szoktam nézegetni",„1997-től van számítógépem. Levelezésre, üzletelésre és játszani használom",- „Legalább tíz éve, hogy rendszeresen használom, de nem munkaeszközként, hanem csak szórakozásra",„2006-ban ismerkedtem meg a számítógéppel, ekkor kaptam ajándékba egy használt masinát, kép- és hangszerkesztésre használtam", „Az 1996-os esztendőben tanfolyam keretében ismerkedtem meg a számítógéppel, valójában 2007-től használom, leginkább testvéreimmel és a rokonsággal való kapcsolattartásra"; „Nem is tudom, mióta használom, de nagyon rég. A gyerekeimmel való kapcsolattartást segíti, minden nap tudok velük beszélni, és ami a legfontosabb számomra, hogy látom is őket". „Van vagy három éve, hogy használom, de nagyon hasznosnak tartom, sok mindent megtudok a nagyvilágról", „Vásároltam a lányaimnak, az unokámnak is, de másra nem használom, csak kapcsolattartásra. Budapesten van a lányom, és vele beszélgetünk a gépen keresztül",- „Korábban csak filmben láttunk számítógépet, 2002-től van sajátunk, és általában levelezésre használjuk",- „Körülbelül 5 éve kaptam egy kis számítógépet a lányomtól, azóta használom, a kapcsolattartásban segít, különböző programok segítségével beszélgetni szoktam a lányaimmal, közösségi oldalam is van, de csak a legszükségesebb dolgokra használom" - olvasható a szelvényeken Otthon is, munkában is Olvasóink között vannak, akik munkaeszközként használják a számítógépet, ők ekképp vélekednek: „Munkaeszköz, sajnos munkaidőben csak azon dolgozom, néha már fárasztó a képernyőt nézni nyolc órán át" „Nagyon rég, hogy használom, otthon is és a munkahelyen is, már túl sokat is ülök a gép előtt",„Munkaeszközként használom, de otthon is szoktam ezt-azt keresgélni, vannak nagyon jó dolgok, de nagyon ártalmasak is." Nem vagyok barát a géppel „Nem vagyok nagy számítógépguru, nem vagyok barát a géppel, nem is érdekel, örvendek, ha nyáron a kertben lehetek, és télen pedig a jó melegben olvasgathatok". „Ismerni ismerem a számítógépeket, de nem használom"; „Nem használok számítógépet, és valószínű, már nem is fogok vásárolni, nincs aminek"; „Nem szeretem, minimálisat használtam évekkel ezelőtt"; „A telefonnal is alig boldogulok, nem kell számítógép nekem"; „Nagyon ritkán kapcsolom be a számítógépet, nem szeretem",„Nincs, de nem is tudom használni, s már nem is kell" - olvasható a szelvényeken. Szelvénybeküldőink többsége kapcsolattartásra, szórakozásra használja a számítógépet MOLNÁR JUDIT Az azonosság útvesztői Amikor a 90-es években végre rábólintottak a jogtalanul elvett ingatlanok visszaszolgáltatásának megkezdésére, akkor derült ki, hogy az államosításnak nevezett bosszúálló szabadrablás esetleges jóvátételének legnagyobb akadálya nem az időközben meghamisított vagy egyszerűen eltüntetett telekkönyvek, hanem az ország aránylag nagyszámú lakosának a tudatlansága: sokan azt sem tudják, valójában kicsodák, de szájalni és perrel fenyegetőzni tudnak! Felháborító - háborogtak az illetékesek. Aki nem ismeri a hazai intézkedéseket mozgató fejetlenség, rohamszerűség törvényeit, elcsodálkozna, honnan ennyi eredendő butaság?! Holott a szellemi képességek csökkentsége semmivel sem nagyobb, mint máshol, a történelem viszont a mi tájainkon mostohábban viselkedett. A főhatalmi hullámzások egyik legszélesebb körben ható velejárója a hivatalos nyelv váltakozása volt: a családnevek hangzás szerinti „átírása”, a keresztnevek lefordítása és mindenekelőtt az ékezeteknek, mint fölösleges ékességeknek a szerénységre hivatkozó (!!) hanyagolása. És így történt meg, hogy tömegesen „változtak át” az emberek, anélkül, hogy módjuk lett volna a visszaváltozásra. A beindított visszaigénylésekkor pedig megkezdődött a zarándoklat a közjegyzőkhöz, ahol családtagok, barátok és ismerősök bizonyították, „saját felelősségükre”, hogy az idős szülők azonosak önmagukkal, vagyis az igényléskor bemutatott személyi iratokon szereplő nevek ugyanazok, mint a más időkben kiállított tulajdonlapokon szereplők. Az eljárást nehezítette, hogy gyakran a szülők eredeti írásmódú neve helyett a leszármazottak irataiban már lefordított alakban szerepeltek és újabb bizonyításra volt szükség a kimagyarázkodáshoz. Ez az egész labirintuseffektus természetesen nehezítette a tényleges visszaszolgáltatás folyamatát és sokkal inkább hasonlított a mesék és regék világában megszabott nehézségi próbákhoz, mintsem egy jogállam korrekciós gyakorlatához. Na de a kilencvenes évek óta eltelt húsz esztendő és még mindig nincs tisztázva mindenütt minden jogigénylés. Mert egy-egy személy önazonosságát valahogy mégis könnyebb igazolni, mint a nálunk felé annyira megszokott utcanév-változtatások miatti különbséget. S ha egy-egy ingatlan nem is veszi gyakran nyakába a várost és költözik egyik utcából a másikba, a hatóság beleköt abba, hogy az elvételkor szereplő utcanév nem azonos a maival. Vissza az útvesztőbe! És segítő fonal nélkül éveken át tovább kóvályogni. Mert az idő az könnyen telik! db