Gyergyói Hírlap, 2017. augusztus (8. évfolyam, 145-166. szám)

2017-08-02 / 146. szám

Gyergyói Hírlap ■ 2017 augusztus 2., szerda AKTUÁLIS FIZESSEN ELŐ MOST! 1 hónap 20 lej 3 hónap 55 lej 6 hónap 110 lej 12 hónap 220 lej Gyergyói Hírlap Gyergyószék napilapja Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 2344-0163 Projektvezető: Rédai Attila Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Tartalomigazgató: Szüszer-Nagy Róbert Ügyvezető igazgató: Deák Sándor Szerkesztőségi tagok: Baricz­ Tamás Imola Pethő Melánia nas Gyopár Korrektúra: Szőcs Levente Tördelőszerkesztés: Portik Csaba ■ m­űsormelléklet: Gráf Bolond Ügyfélfogadás: Pál Ramona Reklám: Both Róbert: 0741-105100 Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóink­­nál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361201-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500, Gyergyószentmiklós, Szabadság tér 15.szám Telefon: 0266-361201 t-in­dii. Fax:0266-361513 hirlap@igyergyoi-hirlap.ro marketing@gyergyoi-hirlap.ro hirdetes@gyergyoi-hirlap.ro tnrveres­­felvétel és terjesztés a fenti címen ncir vacn­ap 8-16 óra Honlap: www.gyergyoi-hirlap.ro Telefonszolgálat: 0266-361201­1 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják naponta 8-18 óra között! BRAT :­­ Lapunk eladási sta­tisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal (BRAT) hitelesíti. Megkérdeztük olvasóinkat Önnek melyik a kedvenc évszaka? Miért éppen az? FOTÓ: BARABÁS ÁKOS O­lvasóink nagy részének a tavasz a kedvenc évsza­ka, mert a természet új köntösbe bújik, véget érnek a hidegek, és egyesek számára ez egy új kezdetet jelent. Néhá­­nyan a nyarat, az őszt és a telet is megemlítik mint kedvencet, és van olyan is, aki mind a négy évszakban megtalálja a szépet, a neki tetszőt. Kedvencem a tavasz „Tavasszal minden szép zöld, virágba borulnak a fák. Minden illatos, pezsdül az élet" - ír­­­ja egyik olvasónk. „A tavasz a kedvencem. A megújulást, az újrakezdést jelenti számomra",­­„A tavasz a kedvenc évszakom, mert szeretem, mikor ébred a természet." Egy másik olva­sónk így ír a tavaszról: „A ter­mészet virul, zöldül. A hidegek csökkennek, nyílnak a korai vi­rágok. Nekem ez tetszik, mert szép." Van, aki mind a négy évszakot kedveli, de mégis a tavaszt emeli ki: „Minden év­szakot szeretek, mert minden­nek megvan a maga szépsége, de a legjobb a tavasz. Szép is, és vége van a hideg télnek." Nyár, ősz, tél „Nekem a nyár a kedvencem, mert reggeltől estig kint lehet ülni" — írja olvasónk. Van, aki­nek már nem ugyanazt adja ez az évszak, mint régen: „A nyár, sajnos, már varázsát veszítet­te, mert se szabadsága nincs az embernek, se ideje, se pén­ze nyaralni, kirándulni, és az időjárás sem olyan, mint rég"; „Kedvencem a nyár és tél kö­zötti időszak, tehát az ősz",­ „Az őszt szeretem, mert akkor szép, színes a természet" - vélekedik egy másik szelvénybeküldő. A hideg évszaknak is akadnak kedvelői: „A tél a kedvencem, sokat járok sízni, mert nyugdí­jasként belefér az időmbe",­ „Sze­retem a tiszta, friss levegőt, a csikorgó havat, és persze a hó eltakarja a sok szemetet, feltöl­ti a gödröket." Van, akinek több kedvence is van: „A tavasz a leg­szebb és a legjobb, a nyár az gyönyörű, mert lehet menni ki­rándulni az erdőre, gyűjtögetni, az ősz az már szomorú, mert jön a hideg és a nagy számlák." Egy olvasónk szerint pedig: „Mind­egyiknek megvan a maga szép­sége - nem tudok választani." Sokaknak a tavasz a legszebb, de a gyerekek a nyarat kedvelik leginkább a vakáció és a fürdőzés miatt PÁVA ADORJÁN Örömforrások jó és rossz gazdái Világraszóló sikerektől volt hangos az elmúlt időszakban Magyarország, ahol hétvégén zárult a vizes világbajnokság, az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál, no meg Forma-1-es futamot is rendeztek. A nemzetközi sporteseménydömping­­ről szóló helyszíni tudósítások, illetve a versenyekre kilátogató nézők és a kép­ernyők mögött szurkolók élménybeszá­molói egyaránt arról tanúskodnak, hogy valami csodálatosnak lehetett részese sok ezer sportoló és sok-sok millió szur­koló. Magyarország ismét bebizonyí­totta, hogy alaposan megéri a sportba fektetni: miközben az érmeket gyűj­tő világkalsszisok a gyerekek, fiatalok példaképévé válnak, úgy az anyaország a szomszéd államok, Kelet-Közép-Euró­­pa számára mutat példát abból, hogyan lehet - rövid és hosszú távon egyaránt - „termelővé" alakítani az emberi és anyagi erőforrásokat. A prímet természetesen a vizes spor­tok csúcseseménye vitte - amelyet csak a helyszíneken összesen majdnem félmillió ember követetett -, de a ma­gyar „sportnemzet” jövőképét tekint­ve fantasztikus eredmények születtek Győrben is, ahol a 14-18 évesek nyári sportfesztiválján (EYOF) a házigazdák nem kevesebb, mint 13 arany-, 14 ezüst­és 14 bronzérmet gyűjtöttek, és ezzel a résztvevő 50 nemzet közül harmadik­ként zártak az éremtáblázaton az oro­szok és az olaszok mögött. Ez az a gene­ráció, amely majd a 2020-as tokiói nyári olimpián robbanhat be a világelitbe, és teljes erőbedobással a 2024-es ötkari­kás játékokon arathatja le a babérokat. Utóbbi megmérettetés esetében az már biztos, hogy nem hazai környezetben, hiszen azok, akik most behúzott függö­nyökkel, füldugóval lapították végig a világraszóló piros-fehér-zöld diadalokat, korábban sikeresen elgáncsolták a bu­dapesti olimpiai mozgalmat. Miközben Magyarország immár arra is képes lenne, hogy nyári olimpiát ren­dezzen, Romániában haldoklik a sport: már a tavalyi riói játékokon is csúfosan kiütközött az egészséges életmódra és versenyszellemre nevelő, egyéni és kö­zösségi sikerekkel elhalmozó sport totális elhanyagolása. És persze ez csak a jég­hegy csúcsa: az infrastrukturális beruhá­zások elmaradása, az utánpótlásnevelés elsorvasztása és az élversenyzők maguk­ra hagyása évtizedek óta nem látott vál­ságot idézett elő, amelynek hatása már az alapoknál, a kisgyerekek teszverési óráin is érezteti leépítő hatását. Minden dicséret azoknak a romániai fiataloknak, akik a nehézségek ellenére összesen 5 ezüstöt és 3 bronzot gyűjtöttek a győri EYOF-on, de nagyon kétséges, hogy többségük három vagy hét év múlva a fel­nőttek legjobbjai között is kamatoztatni tudja tehetségét. Szomorú példa a téli sportok hazai világa: Románia négy évvel ezelőtt joggal tartotta nagy megvalósításnak, hogy Brassóban és környékén rendez­ték az EYOF téli „kiadását", ám azóta messze nem beszélhetünk a hazai szakágak megerősödéséről: a verseny­zők legjobbjait továbbra is külföldre, országváltásba taszítják a helyi viszo­nyok, a jégkorong-válogatotton pedig inkább hét, harminc év feletti légiós „tehetség” honosításával segítenek. Szintén sokatmondóan elrettentő pél­da, hogy amikor egy - a lesújtó orszá­gos összkép ellenére - virágzó sport­élettel büszkélkedő város, Sepsiszent­­györgy önkormányzata saját kezébe venné egy létesítmény felújítását, az állam képviselői minden áron keresztbe tennének, csak mert a „magasztosabb” ne­met államérdekek azt diktálják. Miközben a fejlesztésképtelen buka­resti oktatási minisztérium tornatan­könyv bevezetésével terhelné a lassan mozgásképtelenné váló diáktársadal­mat, Magyarországon tini sportcsil­lagok születnek: a 17 éves úszó, Milák Kristóf vb-ezüstérme feledhetetlen élmény, és ez még csak a kezdet. A román sport azonban a végét járja, miközben ezzel semmit nem spóroltat ■ meg - a magyarországi sportberuhá­zások, az olimpiai álmok ellenzőinek üzenjük, ettől nincsenek jobb iskolák, kórházak, autópályák, politikai pártok Romániában, pusztán csak a kiapadt örömforrások száma nő. ez: ezz

Next