Gyergyói Hírlap, 2017. szeptember (8. évfolyam, 167-187. szám)
2017-09-12 / 174. szám
AKTUÁLIS FIZESSEN ELŐ MOST! 1 hónap 3 hónap 6 hónap 20 lej 55 lej 110 lej 12 hónap 220 lej Gyergyói Hírlap Gyergyószék napilapja Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 2344-0163 Projektvezető: Rédai Attila Főszerkesztő: Gergely Imre Lapunk eladási statisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal(BRAT) hitelesíti. Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Tartalomigazgató: Szüszer-Nagy Róbert Ügyvezető igazgató: Deák Sándor Szerkesztőségi tagok: Baricz Tamás Imola Pethő Melánia Tamás Gyopár Korrektúra: Szőcs Levente Tördelőszerkesztés: Gála Zoltán, Haáz Vince Műsormelléklet: Gráf Botond Ügyfélfogadás: Pál Ramona Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem érzünk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361201-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Ont otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500, Gyergyószentmiklós, Szabadság tér 15.szám Telefon: 0266-361201 Enhirlap@gyergyoi-hirlap.ro marketingr&gyergyoi-hirlap.ro hirdetesigyergyoi-hirlap.ro Fax:0266-361513 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra Honlap: www.gyergyoi-hlrfap.ro Telefonszolgálat: 0266-361201 i Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják naponta 8-18 óra között! BRAT : m Megkérdeztük olvasóinkat Ön szerint hogyan lehetne védekezni a vadkárokkal szemben? ILLUSZTRÁCIÓ: SÁNDOR CSILLA A gyergyószéki olvasóink a korrekt vadgazdálkodásban látják a vadkárokkal szembeni védekezést. Többen megjegyzik, hogy régebb tudták kezelni a helyzetet, az átgondolatlan törvénykezés eredménye a mai állapot. Talán összefogással „Összefogással lehetne valamit tenni, de nagyon el vannak szaporodva a vadállatok, komoly hozzáállásra van szükség" - írja egy olvasónk, és hozzá hasonlóan vélekednek még, szintén az összefogást emelve ki a probléma megoldására. „Sajnos, ha nem fogunk össze itt, Székelyföldön, akkor minden nap arról olvashatunk, hogy valakit megtámadott a medve vagy farkas. Az állatállományt megtizedelik a vadak, a gazdák egyre elkeseredettebbek lesznek". „Ha az emberek összefognának, és kérnék, követelnék, hogy a túlszaporulatot valahogy kezelje az állam, mert az a 150 medvére adott kilövési engedély szinte semmi". „Az erdők kezelése, a nagymértékű rongálás, fakivágás is befolyásolta, hogy ilyen nagy számban bemerészkednek a faluszélekre, sőt már a lakott területeken is bátran garázdálkodnak a medvék. Én az összefogásban látom a megoldást". „Sajnálatos, hogy manapság egy emberi élet nem ér fel egy vadállatéval, összefogással, észszerű vadgazdálkodással lehetne megoldani a fennálló problémát, fel kellene számolni a túlszaporodást, a betelepítést" - olvasható a szelvényeken. Egy olvasónk ezt írta: „összefogva kellene követelni a kilövési engedélyeket, amiről most szó van, az a 150 körüli engedély nagyot nem fog segíteni. Tovább kell követelni a dolgok rendezését, mert ha itt megállnak, abból jó nem születik, tovább is medve, farkas és más vad támadásáról olvashatunk. A hatóságok észszerű fellépése hiányzik." Régebb hogyan oldották meg? „A túlszaporodott vadakat régebb is kilőtték, most is azt kellene tenni. A szarvasok, medvék, vaddisznók felszaporodása mellett említhetem a farkasokat is" - olvasható egy szelvényen. Egy szelvénybe küldőnk az át nem gondolt törvények meghozatalára világít rá: „Régebb hogy oldották meg? Ami jól működött a régi rendszerben, azt át kellett volna menteni, mert minden a feje tetejére állt. Sok szakember vélekedett a fordulat után úgy, hogy nagyon kell vigyázni a hirtelen meghozott törvényekkel, mert a fonákjára kerülhet az egész társadalom azáltal, hogy nem körültekintően döntenek. S itt vagyunk alig huszonöt évvel a nagy demokrácia kivívása után, s minden a visszájára fordult, s most a vadak esznek meg, támadnak folyamatosan"; „Lehetne az is egy megoldás, hogy vigyenek nekik elegendő élelmet, s akkor talán nem jönnének be a falu határába, nem lennének rákényszerülve, hogy a gazdaságokat megtámadják"; „Régebb a vadállatoknak etetőket csináltak, és az erdészek, vadászok etették a vadakat. Most is van ilyen, csak éppen nem az erdőben, hanem egyes hétvégi házak mellett, éppen ezért ne csodálkozzon senki, hogy bejönnek a lakott területre, és támadnak az élelemért" - írják. Túlszaporodtak a medvék. Összefogásban, komoly vadgazdálkodásban látják a megoldást olvasóink A románok méltósága... Meggyőződésem, és én is vallom, hogy nem minden ember egyforma. Termetre, alakra, formára. Azt is tudom, hogy elméletileg senki nem áll a törvény fölött, életünket az alkotmány szabályozza, viszont az is köztudott, hogy vannak intelligens emberek, ahogy vannak olyanok is, akiknek a szellemi képességük korlátozott, de azzal együtt is megállják a helyüket az életben, munkájukkal a társadalom hasznos tagjai lehetnek. És persze lehetne sorolni továbbra is a különbségeket és a hasonlóságokat, a külső és belső tulajdonságokat. Az intelligens emberek között is lehetnek jók, udvariasak, szimpatikusak, illetve közutálatnak örvendők, arrogánsak, tolakodók, önzők, ahogy a kevesebb szellemi képességgel bírók között is segítőkészek, önzetlenek. Nincs olyan nemzet vagy etnikum, amely csak jó vagy rossz tulajdonságokkal bírna, viszont a nemzetek elméletileg különbözhetnek, és különböznek is iskoláztatásuk, műveltségük, gazdasági helyzetük, a szokásaik, viselkedéskultúrájuk stb. alapján. Tény viszont, hogy alanyi jogon - mert valaki románnak vagy magyarnak született -, senkinek nem jár sem a tisztelet, sem a méltóság. A méltóság egy kulturált magatartásforma, amely az illető jó és bölcs döntéseinek, sorozatosan és különböző helyzetekben kipróbált viselkedésének összességét jellemzi. A méltóság éppen ezért megszerzett és nem veleszületett jog, amihez természetesen az is hozzátartozik, hogy földön fekvő emberbe nem rúgunk bele, nem fitogtatjuk erőfölényünket a szenvedőkkel vagy a gyengébbekkel szemben, nem alázzuk vagy próbáljuk megalázni a kiszolgáltatott embert. A románok közül néhányan - tisztelet a nagy többségnek - valami megmagyarázhatatlan okból a méltóságukat már-már egyfajta megveszekedett dühvel Székelyföldön keresik. Mintha azt csak mi tudnánk igazolni. Lehet ez éppen Dan Tanasa vagy a „Militianus” vlogger, bárki más, úgy tesznek, mintha az államhatalom a mi kezünkben lenne, mi testesítenénk meg a hatalom minden formáját, rendjét, a törvényalkalmazástól a rendőrségig. A szégyen és visszatetsző is az ebben, hogy ilyenkor védelmünkben sosem szólalnak meg az államhatalom helyi képviselői, nem tiltakoznak, nem adnak ki nyilatkozatot sem, ami ezáltal őket is minősíti. Tény, hogy Dan Tanasu és Militianul vlogger is kereshetne más helyet a jog és méltóság védelemre. Ki lehetne menni néhány országba, akár itt Európában, akár azon túl is, ahol nagy szükség volna a románok jogvédelmére. Netán könnyebb itthon és ellenünk védeni a jogot? A többségét? Ami pedig a kiszolgálólány romántudását illeti, mielőtt máskor provokálnának, felkészülésül megnézhetnének a Youtube-on néhány, Dragoș Pătraru által készített „Starea nației” filmet. Üdvözlendő lenne. Az ott meg- vagy meg sem szólalok mind tudnak románul. Vagy esetleg az együttélés elfelejtett szabályairól hallgathatnák a kolozsvári adón néha Sabin Ghermant is. LŐRINCZ GYÖRGY CD £=3 CD