Gyergyói Hírlap, 2017. szeptember (8. évfolyam, 167-187. szám)

2017-09-12 / 174. szám

AKTUÁLIS FIZESSEN ELŐ MOST! 1 hónap 3 hónap 6 hónap 20 lej 55 lej 110 lej 12 hónap 220 lej Gyergyói Hírlap Gyergyószék napilapja Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 2344-0163 Projektvezető: Rédai Attila Főszerkesztő: Gergely Imre Lapunk eladási sta­tisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal(BRAT) hitelesíti. Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Tartalomigazgató: Szüszer-Nagy Róbert Ügyvezető igazgató: Deák Sándor Szerkesztőségi tagok: Baricz­ Tamás Imola Pethő Melánia Tamás Gyopár Korrektúra: Szőcs Levente Tördelőszerkesztés: Gál­a Zoltán, Haáz Vince Műsormelléklet: Gráf Botond Ügyfélfogadás: Pál Ramona Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem érzünk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség tele­fonszámát, a 0266-361201-et tárcsázza, és be­mondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Ont otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500, Gyergyószentmiklós, Szabadság tér 15.szám Telefon: 0266-361201 E­n­hirlap@gyergyoi-hirlap.ro marketingr&gyergyoi-hirlap.ro hirdetesigyergyoi-hirlap.ro Fax:0266-361513 Hirdetés­­felvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra Honlap: www.gyergyoi-hlrfap.ro Telefonszolgálat: 0266-361201 i Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják naponta 8-18 óra között! BRAT : m Megkérdeztük olvasóinkat Ön szerint hogyan lehetne védekezni a vadkárokkal szemben? ILLUSZTRÁCIÓ: SÁNDOR CSILLA A gyergyószéki olvasóink a korrekt vadgazdálkodás­ban látják a vadkárokkal szembeni védekezést. Többen megjegyzik, hogy régebb tudták kezelni a helyzetet, az átgondo­latlan törvénykezés eredménye a mai állapot. Talán összefogással „Összefogással lehetne vala­mit tenni, de nagyon el vannak szaporodva a vadállatok, komoly hozzáállásra van szükség" - ír­ja egy olvasónk, és hozzá hason­lóan vélekednek még, szintén az összefogást emelve ki a prob­léma megoldására. „Sajnos, ha nem fogunk össze itt, Székely­földön, akkor minden nap arról olvashatunk, hogy valakit meg­támadott a medve vagy farkas. Az állatállományt megtizedelik a vadak, a gazdák egyre elke­seredettebbek lesznek". „Ha az emberek összefognának, és kér­nék, követelnék, hogy a túlsza­­porulatot valahogy kezelje az ál­lam, mert az a 150 medvére adott kilövési engedély szinte semmi". „Az erdők kezelése, a nagymér­tékű rongálás, fakivágás is befo­lyásolta, hogy ilyen nagy szám­ban bemerészkednek a faluszé­lekre, sőt már a lakott területe­ken is bátran garázdálkodnak a medvék. Én az összefogásban látom a megoldást". „Sajnálatos, hogy manapság egy emberi élet nem ér fel egy vadállatéval, ös­­­szefogással, észszerű vadgaz­dálkodással lehetne megoldani a fennálló problémát, fel kelle­ne számolni a túlszaporodást, a betelepítést" - olvasható a szel­vényeken. Egy olvasónk ezt írta: „össze­fogva kellene követelni a kilövé­si engedélyeket, amiről most szó van, az a 150 körüli engedély na­gyot nem fog segíteni. Tovább kell követelni a dolgok rendezé­sét, mert ha itt megállnak, abból jó nem születik, tovább is medve, farkas és más vad támadásáról olvashatunk. A hatóságok ész­szerű fellépése hiányzik." Régebb hogyan oldották meg? „A túlszaporodott vadakat ré­gebb is kilőtték, most is azt kel­lene tenni. A szarvasok, med­vék, vaddisznók felszaporodá­sa mellett említhetem a farka­sokat is" - olvasható egy szelvé­nyen. Egy szelvénybe küldőnk az át nem gondolt törvények meg­hozatalára világít rá: „Régebb hogy oldották meg? Ami jól mű­ködött a régi rendszerben, azt át kellett volna menteni, mert min­den a feje tetejére állt. Sok szak­ember vélekedett a fordulat után úgy, hogy nagyon kell vigyázni a hirtelen meghozott törvények­kel, mert a fonákjára kerülhet az egész társadalom azáltal, hogy nem körültekintően döntenek. S itt vagyunk alig huszonöt évvel a nagy demokrácia kivívása után, s minden a visszájára fordult, s most a vadak esznek meg, tá­madnak folyamatosan"; „Lehet­ne az is egy megoldás, hogy vi­gyenek nekik elegendő élelmet, s akkor talán nem jönnének be a falu határába, nem lennének rá­kényszerülve, hogy a gazdasá­gokat megtámadják"; „Régebb a vadállatoknak etetőket csinál­tak, és az erdészek, vadászok etették a vadakat. Most is van ilyen, csak éppen nem az erdő­ben, hanem egyes hétvégi házak mellett, éppen ezért ne csodál­kozzon senki, hogy bejönnek a lakott területre, és támadnak az élelemért" - írják. Túlszaporodtak a medvék. Összefogásban, komoly vadgazdálkodásban látják a megoldást olvasóink A románok méltósága... Meggyőződésem, és én is vallom, hogy nem minden ember egyforma. Ter­metre, alakra, formára. Azt is tudom, hogy elméletileg senki nem áll a törvény fölött, életünket az alkotmány szabá­lyozza, viszont az is köztudott, hogy van­nak intelligens emberek, ahogy vannak olyanok is, akiknek a szellemi képessé­gük korlátozott, de azzal együtt is meg­állják a helyüket az életben, munkájuk­kal a társadalom hasznos tagjai lehet­nek. És persze lehetne sorolni tovább­ra is a különbségeket és a hasonlóságo­kat, a külső és belső tulajdonságokat. Az intelligens emberek között is lehetnek jók, udvariasak, szimpatikusak, illetve közutálatnak örvendők, arrogánsak, to­lakodók, önzők, ahogy a kevesebb szel­lemi képességgel bírók között is segí­tőkészek, önzetlenek. Nincs olyan nem­zet vagy etnikum, amely csak jó vagy rossz tulajdonságokkal bírna, viszont a nemzetek elméletileg különbözhetnek, és különböznek is iskoláztatásuk, mű­veltségük, gazdasági helyzetük, a szoká­saik, viselkedéskultúrájuk stb. alapján. Tény viszont, hogy alanyi jogon - mert valaki románnak vagy magyarnak szü­letett -, senkinek nem jár sem a tiszte­let, sem a­ méltóság. A méltóság egy kul­turált magatartásforma, amely az illető jó és bölcs döntéseinek, sorozatosan és különböző helyzetekben kipróbált visel­kedésének összességét jellemzi. A mél­tóság éppen ezért megszerzett és nem veleszületett jog, amihez természetesen az is hozzátartozik, hogy földön fekvő emberbe nem rúgunk bele, nem fitogtat­juk erőfölényünket a szenvedőkkel vagy a gyengébbekkel szemben, nem alázzuk vagy próbáljuk megalázni a kiszolgálta­tott embert. A románok közül néhányan - tisztelet a nagy többségnek - valami megmagyarázhatatlan okból a méltó­ságukat már-már egyfajta megveszeke­dett dühvel Székelyföldön keresik. Mint­ha azt csak mi tudnánk igazolni. Lehet ez éppen Dan Tanasa vagy a „Militianus” vlogger, bárki más, úgy tesznek, mintha az államhatalom a mi kezünkben lenne, mi testesítenénk meg a hatalom min­den formáját, rendjét, a törvényalkalma­zástól a rendőrségig. A szégyen és vis­­­szatetsző is az ebben, hogy ilyenkor vé­delmünkben sosem szólalnak meg az ál­lamhatalom helyi képviselői, nem tilta­koznak, nem adnak ki nyilatkozatot sem, ami ezáltal őket is minősíti. Tény, hogy Dan Tanasu és Militianul vlogger is kereshetne más helyet a jog és méltóság védelemre. Ki lehetne men­ni néhány országba, akár itt Európában, akár azon túl is, ahol nagy szükség volna a románok jogvédelmére. Netán kön­­­nyebb itthon és ellenünk védeni a jogot? A többségét? Ami pedig a kiszolgáló­lány romántudását illeti, mielőtt máskor provokálnának, felkészülésül megnéz­hetnének a Youtube-on néhány, Dragoș Pătraru által készített „Starea nației” fil­met. Üdvözlendő lenne. Az ott meg- vagy meg sem szólalok mind tudnak románul. Vagy esetleg az együttélés elfelejtett szabályairól hallgathatnák a kolozsvári adón néha Sabin Ghermant is. LŐRINCZ GYÖRGY CD £=3 CD

Next