Gyergyói Hírlap, 2017. október (8. évfolyam, 188-209. szám)

2017-10-18 / 200. szám

2 Gyergyói Hírlap ■ 2017 október 18., szerda AKTUÁLIS 8HMB 9ÜMNI «■■V M Á V ■ FIZESSEN ELŐ MOST! 1 hónap 20 lej 3 hónap 55 lej 6 hónap 110 lej 12 hónap 220 lej Gyergyói Hírlap Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 2344-0163 BRAT Projektvezető: Rédai Attila Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Tartalomigazgató: Szi­szer-Nagy Róbert Ügyvezető igazgató: Deák Sándor Szerkesztőségi tagok: Baricz­ Tamás Imola Pethő Melánia Tamás Gyopár Korrektúra: Szőcs Levente Tördelőszerkesztés: Gál­a Zoltán, Haáz Vince Műsormelléklet: Gráf Botond Ügyfélfogadás: Pál Ramona Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem érzünk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség tele­­fonszámot, a 0266-361201-et tárcsázza, és be­mondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500. Gyergyószentn Szabadság tér 15.szám Telefon: 0266-361201 Email: siklas. iiihdpiffgyergyoi-hirlap.ro marketingffgyergyoi-hirlap.ro hirdetes@gyergyoi-hirlap.ro Fax:0266-361513 Hirdetés­­felvételes terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honlap: www.gyergyoi-hirlap.ro Telefonszolgálat: 0266-361201 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkes, fogadják naponta 8-18 óra között! Lapunk eladási sza­bVlIKdit d­f­ U­­ldiMdI Példányszám-auditáló Hivatal (BRAT) hitelesíti. Megkérdeztük olvasóinkat Ha ön emlékek nélkül maradna, milyen módon próbálná pótolni azokat? A gyergyószéki szelvény­­be küldőink egy része ar­ra nem is mer gondolni, hogy mi lenne, ha emlékek nél­kül maradna. Az emlékek póto­lására olvasóink több utat is jár­hatónak tartanak. Erre nem is merek gondolni Több olvasónk jegyezte le, hogy belegondolni sem mer, hogy mi lenne, ha emlékek nél­kül maradna, és azt sem tud­ná, kicsoda. Szelvénybekül­dőink válaszaiból idézünk az alábbiakban: „Bármikor meg­történhet bármi az emberrel, de erre még gondolni sem me­rek",­ „Nem gondolkodtam ilyes­min, de mentsen meg mindenkit az Isten az ilyentől, mert ször­nyű lehet. Az érintett számára ez nagyon szomorú dolog, de a hozzátartozóknak is szörnyű érzés lehet",­ „Fogalmam nincs, de erre gondolni sem merek",­­„Emlékek nélkül élni..., hát ta­lán újra kell kezdeni mindent. Emlékek nélkül, nem is tudom, milyen lehet az élet. Feladták a kérdést, immár van, amin gon­dolkozzak. Félre ne értsék, nem magukra neheztelek, hanem tényleg el kell gondolkodjon az ember, hogy mit is tudna elkö­vetni, ha­ az emlékei valamilyen úton-módon kitörlődnének" - ol­vasható a szelvényeken. Egy hűséges olvasónk tapasz­talatát is megosztotta, ugyan­is a családjában van olyan sze­mély, aki emlékek nélkül ma­radt: „Bele sem merek gondolni, sajnos a családunkban van egy nagynéni, aki emlékek nélkül van, olyan, mint egy nagyon pici FOTÓ: BARICZ TAMÁS IMOLA gyerek, s úgy is viselkedik sze­gény. A saját gyermekeit sem is­meri meg, s mindig megkérde­zi, hogy őt hogy is hívják." Egy olvasónk ezt írta: „Nagyon szép emlékeim vannak, és hála, hogy még nem volt olyan betegségem, hogy megzavarta volna azokat. Ha eltűnnének az emlékeim, nem is én volnék, hanem vala­ki más... Na ebbe nem is jó be­legondolni." Egy szelvényen pe­dig ez áll: „akinek emléke nincs, az nem is az valójában, aki előt­te volt. Újra kell kezdje az életet, mint egy csecsemő." Mindenkitől érdeklődnél. Néhány olvasónk felsorolta, hogy mit tenne, hogyan pótol­ná emlékeit, ha egyszer kitör­lődnének: „Érdeklődnék min­denkitől, hogy ki is vagyok va­lójában, és valahogy csak ös­­­szeraknám magamat. Kirán­dulnék, az utcát járnám, hogy ismerkedjek meg a régi isme­rőseimmel".­ „Kutatnék, kér­dezősködnék, hogy megtalál­jam magamat, újra az legyek, aki voltam a betegség előtt, de csak az engem körülvevőkre tudnék hagyatkozni",- „Tükör és fényképek segítségével nézném magamat, nézném a fényképe­ket, ismerkednék önmagam­mal",- „Azoktól érdeklődnék, akiket magam körül látnék, tárgyakat, fényképeket, video­felvételeket néznék meg, hogy újra tanuljam meg, ki vagyok, ismerjem meg magamat".­ „Se­gítséget kérnék. De kitől is?" - teszi fel kérdését egy olvasónk, és a szelvény aljára még ráír­ta: „Érdeklődnék mindenkitől, mint akinek az esze elment, az emlékezete kihagyott." Olvasóink az emlékek pótolására járható utakat is felsoroltak ELVIRA Az önrendelkezés szelleme A 20. század történetét az önrendel­kezés elvén létrehozott államok törté­nete határozta meg Európában. Most mégis annak vagyunk tanúi, hogy a né­pek önrendelkezési jogát elvitatják, az­az, van akinek jár, másoknak meg nem. Száz évvel ezelőtt, a wilsoni elvek alap­ján létrehozott új nemzetállamok az ön­­rendelkezés alapján kiáltották ki füg­getlenségüket, az igazságot osztó nagy­hatalmakkal a hátuk mögött, akik az­óta a fennálló helyzetnek a védelmezői, akik szerint elvitathatatlan a ma fenn­álló állapot (status quo). Pedig ott pa­rázslik az igazságtalan békekötések hamuja alatt az önrendelkezés szelle­me, ami időközönként megkísérti Eu­rópa népeit, és amit folyton visszatusz­kolnak a palackba. Ahol nagyon kel­lett - mert hatalmi érdekek álltak mö­götte, vagy mert nem ütközött a több­ség akaratával ott sikerült kiegyez­ni a kis népekkel az önrendelkezés for­máiról. így alakultak ki azok a műkö­dő autonómiaformák, amelyeket példa­ként szoktunk felhozni. Ez történt vol­na Katalóniában is, ha nem visszakozik a spanyol kormány, és nem azon dolgo­zik, hogy hogyan is nyirbálhatná meg az autonóm közösség jogait. Katalónia története más, mint ahogy az európai közvélemény előtt a spanyol kormány és az európai államok vezetői ezt láttat­ni kívánják, és elintézik a spanyol alkot­mány előírásaival, mintha az valamifé­le kőbe írt törvény lenne. Egyetlen al­kotmányt sem véstek kőbe, a románt sem! Katalónia államiságában, önálló­sági törekvéseiben, kulturális fejlődésé­ben Spanyolország más tartományaitól eltér, egész történetén végigvonul az ál­lamiság eszméje. A mostanihoz hason­ló népszavazás sem előzmény nélküli. Volt már egy felmérés (nemzeti konzul­táció) négy évvel ezelőtt, ahol szintén a függetlenségpártiak voltak többségben. Mindezt a spanyol kormány nem vet­te figyelembe, úgy tett, mintha mi sem történt volna, mint néhány szélsőséges, szakadár jelentéktelen mozgolódását tüntette fel Európa előtt. Ezt az állás­pontot fenntartja ma is, karhatalmi erő­vel próbálja elfojtani, miközben Európa államai mély hallgatásba burkolóznak, mintha csak belügye lenne Spanyolor­szágnak az egész katalán kérdés. Ro­mánia, Szlovákia, Szerbia, Görögország mélyen elítélik a „szakadár" törekvése­ket, de a nyugat-európai országok sem akarnak megbolydult Európát, mert vi­lágos, hogy sok, igen sok a kis nép. Mi lesz, ha eszébe jut az okcitánoknak, baszkoknak, frízeknek, flamandoknak és uram bocsá’ magyaroknak, hogy az önrendelkezésre hivatkozzanak. Euró­pában 300 őshonos kisebbség él, és számuk 60 millió. Nem arról van szó, hogy államocskákat akarnának, csak nemzeti öntudatuk alapján követel­nék a többség és kisebbség viszonyá­nak rendezését. Nem értem a mi (erdé­lyi magyar) politikusaink elhatárolódá­sát, amikor hangoztatják, hogy az erdé­lyi magyarok és katalánok között nem vonható párhuzam. Szerintem igenis lé­tezik párhuzam az önrendelkezés tör­ténelmi gyökereiben, amelynek alap­ján végre rendezni kellene a többség és kisebbség viszonyát párbeszéddel, az egyenlő jog és partneri viszony alapján, és nem a hódító, területfoglaló, hatal­mát örökké fitogtató többségi hatalom cinizmusával. Mert hiába próbálja Eu­rópa Katalónia helyzetét mint valamifé­le félrebicsaklott kivételt kezelni. A lavi­na veszélye Koszovóval indult, ahol ma már a nagy albán állam és muzulmán szövetség (Albánia és Bosznia-Herce­govina) réme sem elképzelhetetlen. Ro­mánia nyíltan beszél a Moldovával való egyesülésről, pedig Gagauzia az egye­düli autonóm tartomány, amelynek sta­tútumában bennefoglaltatik: ha meg­változik Moldova állami berendezkedé­se, akkor a tartomány kinyilvánítja füg­getlenségét. A népek önrendelkezési tö­rekvését szőnyeg alá söprik Európában, a mai állapotot meghatározó wilsoni el­veket elfelejtették, az őshonos kisebb­ségek kérdését összemossák az egyéb kisebbségekkel (nemi és szexuális, faji vagy vallási), pedig izzik a parázs a fel­szín alatt, és ezeket a kérdéseket előbb vagy utóbb kénytelenek lesznek kezel­ni az érintett többségi társadalmak. Az önrendelkezés elve nem évült el a nagy francia forradalom óta, jog, ami megil­let kis és nagy népeket, politikai nem­zeteket és nemzeti közösséget, mert ne feledjük, a világon van legalább 200 ál­lam és alig tizenöt a száma azoknak, amelynek politikai és kulturális határai egybeesnek. Van, ahol az önálló állami­ságnak van létjogosultsága, máshol ál­lamon belül kell beszélni az önrendel­kezésről. De ideje belátni a párbeszéd szükségességét! OLÁH-GÁL CD CD­­—-I

Next