Gyergyói Hírlap, 2017. október (8. évfolyam, 188-209. szám)
2017-10-18 / 200. szám
2 Gyergyói Hírlap ■ 2017 október 18., szerda AKTUÁLIS 8HMB 9ÜMNI «■■V M Á V ■ FIZESSEN ELŐ MOST! 1 hónap 20 lej 3 hónap 55 lej 6 hónap 110 lej 12 hónap 220 lej Gyergyói Hírlap Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 2344-0163 BRAT Projektvezető: Rédai Attila Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Tartalomigazgató: Sziszer-Nagy Róbert Ügyvezető igazgató: Deák Sándor Szerkesztőségi tagok: Baricz Tamás Imola Pethő Melánia Tamás Gyopár Korrektúra: Szőcs Levente Tördelőszerkesztés: Gála Zoltán, Haáz Vince Műsormelléklet: Gráf Botond Ügyfélfogadás: Pál Ramona Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem érzünk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámot, a 0266-361201-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500. Gyergyószentn Szabadság tér 15.szám Telefon: 0266-361201 Email: siklas. iiihdpiffgyergyoi-hirlap.ro marketingffgyergyoi-hirlap.ro hirdetes@gyergyoi-hirlap.ro Fax:0266-361513 Hirdetésfelvételes terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honlap: www.gyergyoi-hirlap.ro Telefonszolgálat: 0266-361201 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkes, fogadják naponta 8-18 óra között! Lapunk eladási szabVlIKdit df UldiMdI Példányszám-auditáló Hivatal (BRAT) hitelesíti. Megkérdeztük olvasóinkat Ha ön emlékek nélkül maradna, milyen módon próbálná pótolni azokat? A gyergyószéki szelvénybe küldőink egy része arra nem is mer gondolni, hogy mi lenne, ha emlékek nélkül maradna. Az emlékek pótolására olvasóink több utat is járhatónak tartanak. Erre nem is merek gondolni Több olvasónk jegyezte le, hogy belegondolni sem mer, hogy mi lenne, ha emlékek nélkül maradna, és azt sem tudná, kicsoda. Szelvénybeküldőink válaszaiból idézünk az alábbiakban: „Bármikor megtörténhet bármi az emberrel, de erre még gondolni sem merek", „Nem gondolkodtam ilyesmin, de mentsen meg mindenkit az Isten az ilyentől, mert szörnyű lehet. Az érintett számára ez nagyon szomorú dolog, de a hozzátartozóknak is szörnyű érzés lehet", „Fogalmam nincs, de erre gondolni sem merek",„Emlékek nélkül élni..., hát talán újra kell kezdeni mindent. Emlékek nélkül, nem is tudom, milyen lehet az élet. Feladták a kérdést, immár van, amin gondolkozzak. Félre ne értsék, nem magukra neheztelek, hanem tényleg el kell gondolkodjon az ember, hogy mit is tudna elkövetni, ha az emlékei valamilyen úton-módon kitörlődnének" - olvasható a szelvényeken. Egy hűséges olvasónk tapasztalatát is megosztotta, ugyanis a családjában van olyan személy, aki emlékek nélkül maradt: „Bele sem merek gondolni, sajnos a családunkban van egy nagynéni, aki emlékek nélkül van, olyan, mint egy nagyon pici FOTÓ: BARICZ TAMÁS IMOLA gyerek, s úgy is viselkedik szegény. A saját gyermekeit sem ismeri meg, s mindig megkérdezi, hogy őt hogy is hívják." Egy olvasónk ezt írta: „Nagyon szép emlékeim vannak, és hála, hogy még nem volt olyan betegségem, hogy megzavarta volna azokat. Ha eltűnnének az emlékeim, nem is én volnék, hanem valaki más... Na ebbe nem is jó belegondolni." Egy szelvényen pedig ez áll: „akinek emléke nincs, az nem is az valójában, aki előtte volt. Újra kell kezdje az életet, mint egy csecsemő." Mindenkitől érdeklődnél. Néhány olvasónk felsorolta, hogy mit tenne, hogyan pótolná emlékeit, ha egyszer kitörlődnének: „Érdeklődnék mindenkitől, hogy ki is vagyok valójában, és valahogy csak összeraknám magamat. Kirándulnék, az utcát járnám, hogy ismerkedjek meg a régi ismerőseimmel". „Kutatnék, kérdezősködnék, hogy megtaláljam magamat, újra az legyek, aki voltam a betegség előtt, de csak az engem körülvevőkre tudnék hagyatkozni",- „Tükör és fényképek segítségével nézném magamat, nézném a fényképeket, ismerkednék önmagammal",- „Azoktól érdeklődnék, akiket magam körül látnék, tárgyakat, fényképeket, videofelvételeket néznék meg, hogy újra tanuljam meg, ki vagyok, ismerjem meg magamat". „Segítséget kérnék. De kitől is?" - teszi fel kérdését egy olvasónk, és a szelvény aljára még ráírta: „Érdeklődnék mindenkitől, mint akinek az esze elment, az emlékezete kihagyott." Olvasóink az emlékek pótolására járható utakat is felsoroltak ELVIRA Az önrendelkezés szelleme A 20. század történetét az önrendelkezés elvén létrehozott államok története határozta meg Európában. Most mégis annak vagyunk tanúi, hogy a népek önrendelkezési jogát elvitatják, azaz, van akinek jár, másoknak meg nem. Száz évvel ezelőtt, a wilsoni elvek alapján létrehozott új nemzetállamok az önrendelkezés alapján kiáltották ki függetlenségüket, az igazságot osztó nagyhatalmakkal a hátuk mögött, akik azóta a fennálló helyzetnek a védelmezői, akik szerint elvitathatatlan a ma fennálló állapot (status quo). Pedig ott parázslik az igazságtalan békekötések hamuja alatt az önrendelkezés szelleme, ami időközönként megkísérti Európa népeit, és amit folyton visszatuszkolnak a palackba. Ahol nagyon kellett - mert hatalmi érdekek álltak mögötte, vagy mert nem ütközött a többség akaratával ott sikerült kiegyezni a kis népekkel az önrendelkezés formáiról. így alakultak ki azok a működő autonómiaformák, amelyeket példaként szoktunk felhozni. Ez történt volna Katalóniában is, ha nem visszakozik a spanyol kormány, és nem azon dolgozik, hogy hogyan is nyirbálhatná meg az autonóm közösség jogait. Katalónia története más, mint ahogy az európai közvélemény előtt a spanyol kormány és az európai államok vezetői ezt láttatni kívánják, és elintézik a spanyol alkotmány előírásaival, mintha az valamiféle kőbe írt törvény lenne. Egyetlen alkotmányt sem véstek kőbe, a románt sem! Katalónia államiságában, önállósági törekvéseiben, kulturális fejlődésében Spanyolország más tartományaitól eltér, egész történetén végigvonul az államiság eszméje. A mostanihoz hasonló népszavazás sem előzmény nélküli. Volt már egy felmérés (nemzeti konzultáció) négy évvel ezelőtt, ahol szintén a függetlenségpártiak voltak többségben. Mindezt a spanyol kormány nem vette figyelembe, úgy tett, mintha mi sem történt volna, mint néhány szélsőséges, szakadár jelentéktelen mozgolódását tüntette fel Európa előtt. Ezt az álláspontot fenntartja ma is, karhatalmi erővel próbálja elfojtani, miközben Európa államai mély hallgatásba burkolóznak, mintha csak belügye lenne Spanyolországnak az egész katalán kérdés. Románia, Szlovákia, Szerbia, Görögország mélyen elítélik a „szakadár" törekvéseket, de a nyugat-európai országok sem akarnak megbolydult Európát, mert világos, hogy sok, igen sok a kis nép. Mi lesz, ha eszébe jut az okcitánoknak, baszkoknak, frízeknek, flamandoknak és uram bocsá’ magyaroknak, hogy az önrendelkezésre hivatkozzanak. Európában 300 őshonos kisebbség él, és számuk 60 millió. Nem arról van szó, hogy államocskákat akarnának, csak nemzeti öntudatuk alapján követelnék a többség és kisebbség viszonyának rendezését. Nem értem a mi (erdélyi magyar) politikusaink elhatárolódását, amikor hangoztatják, hogy az erdélyi magyarok és katalánok között nem vonható párhuzam. Szerintem igenis létezik párhuzam az önrendelkezés történelmi gyökereiben, amelynek alapján végre rendezni kellene a többség és kisebbség viszonyát párbeszéddel, az egyenlő jog és partneri viszony alapján, és nem a hódító, területfoglaló, hatalmát örökké fitogtató többségi hatalom cinizmusával. Mert hiába próbálja Európa Katalónia helyzetét mint valamiféle félrebicsaklott kivételt kezelni. A lavina veszélye Koszovóval indult, ahol ma már a nagy albán állam és muzulmán szövetség (Albánia és Bosznia-Hercegovina) réme sem elképzelhetetlen. Románia nyíltan beszél a Moldovával való egyesülésről, pedig Gagauzia az egyedüli autonóm tartomány, amelynek statútumában bennefoglaltatik: ha megváltozik Moldova állami berendezkedése, akkor a tartomány kinyilvánítja függetlenségét. A népek önrendelkezési törekvését szőnyeg alá söprik Európában, a mai állapotot meghatározó wilsoni elveket elfelejtették, az őshonos kisebbségek kérdését összemossák az egyéb kisebbségekkel (nemi és szexuális, faji vagy vallási), pedig izzik a parázs a felszín alatt, és ezeket a kérdéseket előbb vagy utóbb kénytelenek lesznek kezelni az érintett többségi társadalmak. Az önrendelkezés elve nem évült el a nagy francia forradalom óta, jog, ami megillet kis és nagy népeket, politikai nemzeteket és nemzeti közösséget, mert ne feledjük, a világon van legalább 200 állam és alig tizenöt a száma azoknak, amelynek politikai és kulturális határai egybeesnek. Van, ahol az önálló államiságnak van létjogosultsága, máshol államon belül kell beszélni az önrendelkezésről. De ideje belátni a párbeszéd szükségességét! OLÁH-GÁL CD CD—-I