Gyergyói Hírlap, 2017. október (8. évfolyam, 188-209. szám)
2017-10-19 / 201. szám
_ AKTUÁLIS FIZESSEN ELŐ MOST! 1 hónap 20 lej 3 hónap 55 lej 6 hónap 110 lej 12 hónap 220 lej Gyergyói Hírlap Gyergyószék napilapja Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 2344-0163 Lapunk eladási statisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal(BRAT) hitelesíti. Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Tartalomigazgató: Szüszer-Nagy Róbert Ügyvezető igazgató: Deák Sándor Szerkesztőségi tagok: Baricz Tamás Imola Pethő Melánia Tamás Gyopár Korrektúra: Szőcs Levente Tördelőszerkesztés: Gála Zoltán, Haáz Vince Műsormelléklet: Gráf Botond Ügyfélfogadás: Pál Ramona Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361201-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500. Gyergyószentmiklós, Szabadság tér 15.szám Telefon: 0266-361201 E-mail: hirlap@gyergyoi-hirlap.ro marketing@gyergyoi-hirlap.ri hirdetes@gyergyoi-hirlap.ro Fax:0266-361513 Hirdetésfelvétel és terjesztési fenti címen hétköznap 8-16 óra Honlap: www.gyergyoi-hirlap.ro Telefonszolgálat: 0266-361201 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják naponta 8-18 óra között! BRAT =5 Projektvezető: Rédai Attila Megkérdeztük olvasóinkat Ön szerint az oktatás milyen módon járulhat hozzá, hogy békésebb együttélés legyen a térségben? Történelmi igazság tanításával, illemtan oktatásával, konfliktuskezelési technikák átadásával is hozzájárulhatna a tanügyi rendszer ahhoz, hogy békésebb együttélés legyen a térségben - fogalmaznak olvasóink. Akad, aki szerint iskoláskorban még nincs gond, később jön a baj. Abban egyetértenek a szelvénybe küldők, hogy az oktatás segíthet abban, hogy a gyermekek felnőtté válva toleránsak legyenek, ám nem elegendő, a szülők is hozzá kell tegyék a részüket. Szerepe van az oktatásnak „Úgy kell tanítani a fiatalokat", „Nagyon sok múlik rajta",„Nagymértékben hozzájárulhatna", „Nagyon fontos az oktatás, mert a buta embereket könnyebben lehet manipulálni, félrevezetni, befolyásolni, becsapni", „Az oktatás hozzásegít a különböző emberek jó kapcsolataihoz"; „Tisztelettel, béketűréssel, összefogással legyenek mind a tanárok, mind a diákok egymás iránt nemzetiségtől függetlenül"; „Az ábécé tanításával együtt kellene a toleranciájukat is fejleszteni" - írják. A történelem tanítása a kulcs A válaszadók közül többen is konkrétan megfogalmazzák, hogy mit kellene oktatni azért, hogy békés együttélés legyen a térségben: „Ha rendesen tanítanák az illemtant, és a gyermekeket felvilágosítanák, hogy csak egy Isten van, tehát nem vagyunk különbözőek, akkor más nem kellene a békés együttéléshez",- „Amennyiben komolyan veszik, és tanítják a konfliktuskezelést." Többen is a történelemoktatás szerepét emelték ki: „Nagyobb mértékben elmélyülni a múltban",- „Ha az igazságot tanítják, akkor az hozzájárulhat a békés együttéléshez"; „Kulcsfontosságú a történelem megfelelő oktatása"; „Mindkét nép valós történelmének tanítása"; „Az igazi történelem leadásával. Már az oktatásban nem az uszításokkal és a félrevezetésekkel kellene foglalkozni" - olvasható a szelvényeken. Egyvalaki szerint pedig: „szigorúbbak kellene legyenek a tanítók, tanárok, de sajnos, nem lehet manapság, csak szépen." A szülőknek is szerepük van Hűséges olvasóink egyike megjegyzi, a békés együttélést békénhagyással kell kezdeni. „Jó lenne, ha a román honatyák nem kötekednének a magyar anyanyelvű székelyekkel, és engednék, hogy mindent magyarul tanuljanak a gyermekek. Minket nem zavar a román tagozat, de ők minket ki akarnak semmizni". „Ha békén hagynak, engedik, hogy a gyermekek az iskolákban minden tantárgyat anyanyelvükön tanuljanak, a román nyelv oktatására valamilyen más módszert vezetnek be, békésebb együttélés várható". „Ha az iskolában az elemista hallja a pedagógustól, hogy hogyan kell viselkedni a társakkal, környezetében lévőkkel, és otthon is a szülőktől hasonlókat hall, akkor valamit csak tanul, amit végül alkalmazhat embertársaival szemben. De sajnos, amint a példák naponta mutatják, lepereg, így egyik napról a másikra nem lehet, hogy eredményt is hozzon." Csatlakoznak az előbbi véleményhez még olvasók, akik így fogalmaznak: „Az oktatás önmagában nem elegendő. Óvodában, iskolában béke van, később jön a baj". „Az oktatásnak is szerepe van, de felelősek a szülők is azért, hogy gyermekük felnőve hogyan viszonyul a más nemzetiségűekhez." FOTÓ: GECSE NOÉMI Az oktatásnak nagy szerepe van abban, hogy békés együttélés legyen VERES RÉKA ,én is Én is - jelezte a napokban egyre több nőismerősöm Facebook-oldalán. Kutatók, színésznők, orvosok, grafikusok, irodai dolgozók és újságírók. Hogy mire is utaltak? Az elmúlt napokban több színésznő nemi erőszak elkövetésével vádolta Harvey Weinstein amerikai producert, ezután pedig igazi áradat következett a közösségi médiában, ahol a nem annyira ismert nők a #metoo - magyarul én is - jelszóval jelezték, hogy őket is érte már szexuális zaklatás vagy nemi erőszak. Megdöbbentem, hogy hány ismerősömnél jelent ez meg. Aztán eszembe jutott:én is. Én is megijedtem, én is elhallgattam. Azt kiabálta, hogy csak kedveskedni akart, amikor ellöktem magamtól. Egy központi sétálóutcán haladtam haza, amikor utánam jött, megfogta a karomat, majd rángatni kezdett. Közben barátai biztatták a kedveskedésre, de senki sem figyelt fel a jelenetre. Amikor hallotta, hogy a rendőrséget hívnám, csak röhögött egyet. Majd még egy utolsót rántott a csuklómon, és megütött. Távozás közben még néhány szalonképtelen „kedveskedést" visszakiabált. Gondoltam, megúsztam nagyobb cirkusz nélkül és kivédtem egy részeges támadását. Aztán félni kezdtem. Felgyorsítottam lépteimet, ám egy forgalmas főúton lehúzott mellettem egy autó, és újból előkerült a „kedveskedő”. Ezúttal sem értett szót. Nem? Nem. Olyan nincs, hogy nem. Nem, a nem, az nem. Ám ezúttal szerencsére közbe is léptek, még mielőtt a kocsiba cibált volna. A csendőrség is megérkezett, akkor szerencsésnek vélt, utólag gyanús egybeesésként. Az autós társaság nem torpant meg, sőt tovább fenyegetőzött. A három csendőr pedig engem és a segítségemre sietőket vette elő. A gyors helyzetleírás után a csendőr úgy összegzett, hogy nem történt semmi. Lassan én is ugyanazt mondhattam, hiszen a három csendőr sem tett semmit a támadók ellen, mint kiderült, jól ismerik őket. Követik őket - mondták. De ha veszélyes a város, akkor miért nem ment taxival haza? - kérdezték tőlem, miközben a fenyegetőzők beültek az autóba és elhúztak. A csendőrök is távoztak, hiszen „nem történt semmi”. Mondhatnám, hogy #énis, de azt is, hogy #énsem. Megijedtem #énis, mert azt mondták, ha feljelentem őket, akár a címemet is megszerezhetik. És #énsem tettem semmit, mert féltem, hogy mi lesz tovább, mégis kiket védhetnek a csendőrök. Féltem, hogy bajba kerülhetnek segítőim, hogy édesanyám megtudja, mi történt velem. #énis hallottam azt, hogy ez nem olyan nagy dolog, örvendjek, hogy nem erőszakoltak meg. #énis hallgattam, és most #énis újból megijedtem, hogy ennyi nő, ennyi barátnőm hallgatott hozzám hasonlóan. Elég! Elegem van abból, hogy azt mondják, nem történt semmi. Nem volt rövid a szoknyájuk, nem flörtöltek, amikor azt mondták, hogy nem. Nem kérték maguknak, és nem ők voltak a hibásak, hanem a társadalom, amely azt fogja rájuk, hogy ne öltözzenek úgy, hogy a huszonegyedik században ne járjanak egyedül az utcán, hogy fogadják el a tanár, a főnök „kedveskedését”, ha akarják, hogy akkora jegyük, fizetésük legyen, mint a férfiaknak. Elegem van abból, hogy felgyorsítom a lépteimet a sötétebb utcákon, hogy aggódom, ha hirtelen megjelenik egy férfi, és mindig közel tartom a telefonom arra az esetre, ha esetleg hívnom kellene a 112-t. Szeretném, ha a férfiak nem sajnálkoznának a helyzet miatt, mert édesanyjuk, nővérük, húguk, leányuk van, hanem inkább épp azért változtassanak a helyzeten, mert öccsük, bátyjuk, apjuk, fiuk van, akik jobbat is tudnak, akik azt akarják, hogy többet sose mondja egy lány, egy nő sem, hogy énis.