Gyergyói Hírlap, 2018. február (9. évfolyam, 21-40. szám)

2018-02-14 / 30. szám

........................... AKTUÁLIS ELŐFIZETÉSI ÁRAIM lapkihordóinknál 20 lej » 0266-361201« Gyergyói Hírlap Gyergyószék napilapja Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Príma Press Kft. ISSN: 2344-0163 BRAT Lapunk eladási sta­tisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal(BRAT) hitelesíti Projektvezető: Bedai Attila Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Tartalomigazgató: Szüszer-Nagy Róbert Szerkesztőségi tagok: Baricz­ Tamás Imola Pethő Melánia Tamás Gyopár Korrektúra: Szőcs Levente Tördelőszerkesztés: Gál­a Zoltán, Haáz Vince Műsormelléklet: Gróf Botond Ügyfélfogadás: Pál Ramona Lapterv: Elekes Zsolt Szabó Zsolt ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem érzünk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség tele­fonszámát, a 0266-361201-et tárcsázza, és be­mondja pontos címet, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500. Gyergyószentmiklós, Szabadság tér 15.szám Telefon: 0266-361201 Email hirlapíogyergyoi-hirlap.ro marketingiogyergyoi-hirlap.ro hirdetes­.ägyergyoi-hirlap.ro Fax:0266-361513 Hirdetés­­felvétel és terjesztés a fenti címen hótl­azban 8-16 óra kfÍ7ik­H Honla www.gyergyoi-hirfap.ro Telefonszolgálat: 0266-361201 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztői fogadják naponta 8-18 óra között! Megkérdeztük olvasóinkat Ön szerint jó-e, ha a gyerekeknél az iskolában is ott van az okostelefonjuk? V­álaszadóink zöme nem tartja jónak, ha a gyerme­keknél az iskolában is ott van az okostelefonjuk. Úgy vélik, az okostelefon csak elvonja a fi­gyelmüket. Néhányan pedig úgy gondolják, ha tanulásra hasz­nálják, akkor vigyék magukkal. A kérdés kapcsán akad, aki kitér arra is válaszában, hogy sokat veszítenek a fiatalok az­zal, hogy a kommunikáció­nak ezt a formáját választják a szemközti beszélgetés helyett. A szokásosnál bővebben ki­fejtették véleményüket a szel­vénybe küldők. „Nem tartom jónak, mert job­ban leköti a telefon, mint a lec­ke",- „Szerintem nem jó, mert nem figyel oda arra, amit a tanár magyaráz. Van, aki a telefonról írja a leckét",- „Az okostelefon nem tanórára való. A haszná­latának is meg kell legyenek a szabályai“,- „Nem, mert elvonja a figyelmüket a tanulásról",- „Nem jó dolog. A tanítók és tanárok azért vannak, hogy ők tanítsák és oktassák a diákokat, ne pe­dig az okostelefonokon keresz­tül kapjanak segítséget. Jobb lenne, ha használnák az agyu­kat",- „Szerintem nem jó, mert nem figyelnek oda a tanító elő­adására, ha játszanak rajta",­­„Nem, mert nem tudnak ural­kodni magukon, és egyfolytában azzal szórakoznak",­ „Én egy­általán nem tartom helyesnek, hogy a diákok telefont vigyenek magukkal az iskolába. Ez a tele­fonos világ annyit csinált, hogy legtöbb gyerek még a szorzó­táblát sem tudja. Tisztelet a ki­vételnek",­ „Szerintem nem jó. Tanuljon, és ne petyegtesse se az okostelefont, se a másikat. Ezelőtt sem volt telefon, tanul­tunk",­ „Nem jó, mert nem figyel az órán, csak a telefont büty­köli", „Nem jó, mert azzal ját­szanak még órák alatt is, és ez kihat a tanulásra",- „Szerintem az iskolában a gyerekek tanul­janak, ne telefonozzanak, hagy­ják a telefont máskorra",- „Nem, mert annak idején mi még az egyetem alatt is havonta csak egy levelet kaptunk a családtól, és egy választ küldtünk",- „Ti­ FOTÓ: TAMÁS ATTILA los! Sokszorosan ártalmas, nem kell",­ „Nem jó, mert nem figyel­nek" - olvasható. Akad olyan válaszadó, aki még egy szem­pontból rossznak tartja az isko­lai okostelefonozást. „Azért sem jó, mert nem minden gyereknek tudnak venni a szülök, és aki­nek nincs, az hátrányosnak érzi magát".­ „Nem, mert nincs min­denkinek, és rossz annak a gye­reknek, aki szeretné, hogy neki is legyen, mert elvonja a figyel­mét." Egyvalaki szerint jó meg­oldás, hogy leteszik, és csak a tanórák végén kapják vis­­­sza telefonjaikat a diákok. „Jó megoldás, ha beteszik egy szek­rénybe, és a tanítás végén, az utolsó órán kiadja a tanár. Az órán nem hasznos, ha náluk van a készülék, mert nem figyelnek a leadott anyagra" - írják. Kísértés, ha a közelben van Néhány olvasónk arra világít rá válaszában, hogy a gyerme­kek nem szabadna az iskolába magukkal vigyék az okos te­lefonokat, mert ha a közelben van, csak azon jár az eszük, mi­ként kaphatnák kézbe. „Nem, mert, ha ki is kell tenni, ott jár az eszük, nem a tanuláson"; „Szerintem egyáltalán nem jó. Fölösleges kísértés nekik"; „Szerintem nem jó, mert nem fi­gyelnek oda az órán, alig vár­ják, hogy újra kézbe vehessék, és matatgassák“,­ „Nem helyes, ha az iskolában is ott van a gye­reknél az okostelefonja, mert gyakran előfordulhat, hogy a kísértések nyomására nem a rendeltetése szerint használ­ja, hanem haszontalanságokra, és ezáltal idegesíti a tanárokat",­­„Szerintem nem jó, mert akkor nem tudnak az órán figyelni, mert legszívesebben nyomkod­nák, mert azt szeretik" - írják. Jó is, meg nem is Akad szelvénybeküldő, aki nem tartja rossznak az iskolá­ban az okostelefon használa­tát bizonyos keretek között. „Ha be tudnák tartani, hogy csak a leadott anyag érdekében, a ta­nár utasítására használják, ak­kor igen",- „Igen is, meg nem is, a tananyag érdekében",- „Jó, ha van, csak ne zavarják a taní­tást, társaikat, a tanárt, és ne puskázni használják",- „Jó is, meg rossz is, döntse el ki-ki ma­ga. Ha nem zavaró, és nem tere­li el a figyelmet, akkor jó. Meg kell tanulni telefonul is, és ak­kor lesz jó" „Csak szükség ese­tén jó".­ „Ha biztosan tudnám, hogy csak akkor használja, ami­kor kell, amikor a tanár kéri, hogy órán nézzenek meg vala­mit, akkor jó lenne. Arra is jó, hogy ellenőrizni tudjam, nehogy elcsavarogjon. De sajna, nem lehet bízni, egymást rákénysze­rítik, és órán sms-eznek. Akkor ez milyen tanulás?" - fogalmaz­nak. Egy olvasónk ezt írta: „Sze­rintem nem jó, már így is csak a telefonjaikkal foglalkoznak, nem beszélnek egymással, min­dent leírnak, nem néznek egy­más szemébe, szókincsük is nagyon gyenge." Hasonló a vé­leménye annak, aki így fogal­mazott: „Nem kellene engedni a sok mobilozást. Sajnálom a mai diákokat, ők ebbe beleszülettek, csak ezt a kommunikációs for­mát ismerik. Pedig a szemközti beszélgetések az igaziak." A diákok az iskolában ne használják az okostelefonokat - vélik olvasóink Kürtőskalács-diplomácia Bár Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke szerint telje­sen politikamentesen zajlott a hétvégi csíkszentsimoni farsangbúcsúzta­tó rendezvény, azért az a tény, hogy négy ország nagykövete is jelen volt a mulatságon, jócskán a megszokott farsangi mulatozások szintje fölé emeli az eseményt. Hiszen nem akármilyen országok dip­lomatái voltak ott jelen: Zátonyi Botond részvétele ugyan „alapértelmezettnek” tekinthető egy magyar rendezvényen, de az, hogy Hans Klemm, az Egyesült Álla­mok, Paul Brummel, Nagy-Britannia és Thomas Baekelandt, Belgium nagyköve­te is elfogadta a magyar elöljárók meg­hívását a többségében magyarok lakta régióba, kiemelt fontosságúvá avatja a székely télbúcsúztatást. Persze nem kell a valósnál nagyobb jelentőséget tulajdonítani a diplomaták jelenlétének, azonban azt is érdemes figyelembe venni, hogy egy nagykövet még akkor is országa hivatalos képvise­lőjeként jár el, ha éppen kürtőskalápsót készít vagy farsangi fánkot kóstol. És ha ezt történetesen egy olyan régióban teszi, amelyben a többséget egy nemzeti kisebbség alkotja, és amelynek létezését a hivatalos román kommunikáció követ­kezetesen kétségbe vonja - lásd román politikusok és média által előszeretettel használt „az úgynevezett Székelyföld” fordulatot akkor ennek mindenkép­pen üzenetértéke van. Persze nem kell arra számítani, hogy mostantól Washington vagy London az erdélyi magyar autonómiatörekvések lelkes támogatójává válik - a két ország geopolitikai, stratégiai játszmáiban Ro­mániának szánt szerep miatt ez jelenleg a legkevésbé sem számít valós, komo­lyan vehető forgatókönyvnek. Ugyanakkor a NATO­ és az EU vezető erőinek is az az érdeke, hogy a keleti vé­geken stabilitás legyen, ehhez pedig el­engedhetetlen, hogy a körülményekhez képest rendezett legyen a többségi és az őshonos kisebbségi lakosság viszonya. Az amerikai, a brit és a belga nagykövet látogatása így üzenetértékkel bírhat, hiszen jelzi: tudomásul vették, hogy Ro­mánia nem annyira az a homogén nem­zetállam, amilyennek azt egyes román politikusok az alkotmányban rögzített hamis kép alapján szeretnék elhitetni, és ezt a mindenkori bukaresti kormányok sem hagyhatják figyelmen kívül. Ezért is jó ötlet, ha a magyar közösség nem csupán Bukarestben lobbizik az őt megillető jogokért, hanem a külföldi diplomáciai képviseleteken és kancel­láriákon is. Ha kell, a kisebbségek valós helyzetének, illetve jogköveteléseinek ismertetésével, de ha indokolt, akkor kürtőskaláccsal, gulyással, borral és pá­linkával is, ezek ugyanis maradandóbb és kellemesebb emléket hagyhatnak, mint egy rakás, mégoly jogos követelé­sekkel is teleírt papír. Vagyis a kürtőskalács-diplomácia néha hatékonyabbnak, de legalábbis ugyanolyan hatékonynak bizonyulhat, mint a hagyományos. BALOGH LEVENTE

Next