Gyergyói Hírlap, 2018. április (9. évfolyam, 63-80. szám)
2018-04-20 / 75. szám
2 Gyergyói Hírlap ■ 2018. április 20-22., péntek-vasárnap _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ AKTUÁLIS FIZESSEN ELŐ MOST! 1 hónap 3 hónap 6 hónap 20 lej 55 lej 110 lej 12 hónap Gyergyói Hírlap Gyergyószék napilapja Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Príma Press Kft. ISSN: 2344-0163 BRAT Lapunk eladási statisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal (BRAT) hitelesíti. Ügyvezető: Szőke László Projektvezető: Rédai Attila Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Tartalomigazgató: Szuszer-Nagy Róbert Szerkesztőségi tagok: Baricz Tamás Imola Pethő Melánia Tamás Gyopár Korrektúra: Szőcs Levente Tördelőszerkesztés: Gála Zoltán, Haáz Vince Műsormelléklet: Gráf Botond Ügyfélfogadás: Pál Ramóna Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361201-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Ont otthonában,náluk megrendelheti lapunkat. 535 500, Gyergyószentmiklós, Szabadság tér 15.szám Telefon: 0266-361201 hirlapp gyergyoi-hirlap.ro marketing#gyergyii-hirlap.ro hirdetesi@gyergyoi-hirlap.ro Fax:0266-361513 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honfap. www.gyergyoi-hirlap.ro Telefonszolgálat: 0266-361201 . Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják naponta 8-18 óra között! Megkérdeztük olvasóinkat Lejárt a próbaérettségi. Ön szerint van értelme ezeknek a vizsgáknak? A gyergyószéki olvasóink nagy része röviden válaszolt a kérdésre, mint írják, nem látják értelmét a próbavizsgáknak. Azonban voltak, akik bővebben kifejtették, megindokolták, miért nem tartják jónak a tudásfelmérés e formáját. Pár szelvénybe küldőnk pedig úgy véli, talán van valami értelme. Semmi értelme Semmi értelme, hülyeség, a próbavizsgáknak az égvilágon semmi értelme - sorolják azok, akik röviden fogalmazták meg véleményüket. Vannak azonban olyan olvasóink, akik bővebben kifejtették, mit is gondolnak a próbavizsgákról. „Aki tud a próbavizsgán, az a rendes vizsgán is tud, semmi értelmét nem látom"; „Az egész bohóckodásnak csak egy értelme van, stresszben tartják a diákokat. Ennyi"; „A diákok jól nekifeszülnek, stresszelnek, s a tanárok úgyszintén, az idő alatt nyugodtan kirándulhatnának a természetben, sokkal többet érne",- „Értelme semmi, a diákokat addig idegesítik a vizsgákkal, hogy csak arról szól az életük, s egy idő után már nem érdekli őket semmi, így lesznek iskolakerülők",- „Felesleges dolog, minek a gyermekeknek a félelem, szerintem nem hiányzik, hogy idegileg tönkremenjenek, mielőtt elvégeznék az iskolát",- „Egyáltalán nem a reális tudást mérik ezzel a próbavizsgával, de még a rendes érettségi vizsgával sem, úgyhogy teljesen fölösleges, kínozzák, stresszelik a gyermekeket" - olvasható a szelvényeken. FOTÓ: VERES NÁNDOR A próbaérettséginek nem látják értelmét olvasóink Félelemben tartják a gyerekeket A gyerekek kíváncsiságának hiányára, a nagy mennyiségű tananyagra is felhívja többek között a figyelmet egy olvasónk. „A közmondás úgy tartja, hogy ízlések és pofonok különböznek, így a vélemények is. Szerintem semmi értelme ezeknek a vizsgáknak, még bár jegyet sem kapnak a diákok, vagyis nem kerül be a naplóba. Akkor meg minek csinálják? Időveszteség, az az idő alatt esetleg lehetne felkészítőket tartani. Azt gondolom, nagy a tananyag mennyisége, és nincs is rendesen leadva, mert nem is lehet. Ha a diáknak van éppen kedve hozzá, akkor az interneten utánanéz dolgoknak, de ennyi. Ha pedig éppen nem kíváncsi, mert nem keltette fel semmi a kíváncsiságát, mert ugye, ez lenne a tanulás alapja, s tulajdonképpen a pedagógusok feladata is, akkor annyi, elmegy a kedve, s utálja a tantárgyat, utálja az iskolát, s persze a sokszor hajtogatott próba- és érettségi vizsgát." Egy másik olvasónk pedig ezt írta: „Félelemben tartják a diákokat, sajnos ennek isszuk a levét, teljesen téves azt gondolni, hogy a próbaérettségivel, a sok ijesztgetéssel a tanulmányi eredményeken lehet javítani. Aki ezt elhiszi és jónak tartja, az az életében nem nevelt gyermeket, s nincs is, amit keressen a pedagógiai pályán, vagy a tanügy közelében." Talán kiderül, mit nem tudnak .Annyiban van esetleg értelme, hogy segít a továbbielkészülésben, kiderül, hogy mit tudnak, és mit nem". „Gondolom, csak jó valamire, mert különben nem szerveznék meg. S ha kiderül, hogy nem elég felkészültek, akkor még van idő arra, hogy bepótolják a lemaradást". „Szerintem valami értelme csak van, a diákok szembesülhetnek, hogy milyen is a vizsga lefolyása, és a rendes vizsgára jobban felkészülhetnek",- „Kiderül a próbán, hogy kinek nem elég a tudása, az a hátrelévő időben még készülhet",- „Felmérik a tudást, s még van idő a felkészülésre, kiderül, hogy mit nem tudnak még. Azt mondják a tanárok, hogy jó" - olvasható a szelvényeken. OLÁH ISTVÁN Művésznő, tetőtől talpig kultúrban Bevallom, nem tudtam segíteni rajta. Ez van. Egy kisközség polgármestereként most az a gondja, hogy sem a közelben, sem távolban, és egészen a városig nem született senki híresség. Pedig mi mindenük van, és sorolja: iskola, kultúrotthon, aztán meg a falu fő utcája, amit csak Főutcának mond a postástól a legutolsó falupolgárig mindenki. Milyen szép lenne, ha egy költőről, íróról, Afrika-kutatóról nevezhetnének el mindet, még akkor is, ha utóbbit netán megették a bennszülöttek még 1890-ben. De nincs, uram, még egy legény sincs talpon a vidéken, mint Arany Toldijában éjszaka. A gyufát, golyóstollat már feltalálták, mi mindent még, és tudjuk jól, magyarok. De nem falubelijeink, mondja erre ő, minden továbbit lezárva. A fene enné meg, hogy nálunk mindenki a maga kicsi, névtelen életét éli, megszületik, felnő, katonának viszik (most már azt se), megházasodik, gyereket csinál, aki ugyanebben a kötött rendben éli le életét. Traktoristáról vagy a városba bejáró konfekciósról nem lehet utcát, középületet elnevezni. Már arra is gondoltunk, hogy jó pénzért veszünk egy költőt. A nemrég leépített iskolai takarítónő helyére vesszük fel, de nyilván nem takarítani, neki az lenne a dolga, hogy mindennap írjon egy verset, nehogy formáját veszítse. Aztán erről is letettünk, több megfontolásból is: mi történik, ha az illető hirtelen elhalálozik, még mielőtt nagy költő lenne? És mi a garancia, hogy az újságban közzétett hirdetés ellenére nem jó költő, hanem fűzfapoéta, és mi évekig fizetjük? Manapság annyian vannak, hogy verik le egymást. Valaki olyan kellene, mint Petőfi Sándor: nem hosszú életű, de annál többet dolgozik, még a csatában is verset ír. Nekünk még a Befordultam a konyhára című pajzán versike is elég lenne... Már ne haragudj, kedves barátom, hogy így kiöntöttem neked a lelkemet, de nagyon szorít az idő, még néhány nap és majálisozhatunk, és erősen jó lenne, ha a zsákban futás, lepényevés meg az erős emberek versenye után bejelenthetném a falunak, hogy emberek, most egy perc néma csenddel adózzunk falunk nagy szülöttjének, akiről ezt vagy azt elneveztük. Pajtás, válaszoltam, nagyon jó az ötleted, bár eddig már sokan megelőztek, és Rigófütty Jánosról, Pitypang Pálról meg Nagyokos Mariskáról nevezték el a kultúrt vagy a faluházát, sőt Szatyor Juliskáról a piacot! A polgármester ebben a pillanatban megvilágosult, s arcára is kiült a ragyogás: megvan! Hogy a csudába nem jutott eszembe, hogy nekünk egy igazi filmszínésznőnk van? Nocsak, válaszoltam, ami ilyen s hasonló esetekben az érdeklődés jele. Valóban? Hát hogyne, jó múltkor a legények vették észre a neten egy roppant különös oldalon, ahol mindegyik film lényegében egyvalamiről szól. Kettesben, hármasban, négyesben azt művelik, amihez foghatót őseink csak lámpaoltás után, de akkor sem olyan összevissza, mint ezek a maiak. Na mit szólsz hozzá? Föl kell pártolni a művészetet, és persze a művészeket, válaszoltam erre, amivel nem mondtam valami nagyot. És szép is a művésznő? Már agyonlájkolták, válaszolta erre, magánműsora is van az előfizetők számára, szóval menő. Ha rá akarsz keresni, a művésznevét üsd be, Sweet Mary, és te is gyönyörködhetsz benne. Ettől függetlenül mi úgy írjuk a névadáskor, ahogyan itthon hívták, mert te is tudod, roppant hagyománytisztelők vagyunk.