Gyergyói Hírlap, 2018. április (9. évfolyam, 63-80. szám)

2018-04-20 / 75. szám

2 Gyergyói Hírlap ■ 2018. április 20-22., péntek-vasárnap _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ AKTUÁLIS FIZESSEN ELŐ MOST! 1 hónap 3 hónap 6 hónap 20 lej 55 lej 110 lej 12 hónap Gyergyói Hírlap Gyergyószék napilapja Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Príma Press Kft. ISSN: 2344-0163 BRAT Lapunk eladási sta­tisztikáit a Románi­ai Példányszám-auditáló Hivatal (BRAT) hitelesíti. Ügyvezető: Szőke László Projektvezető: Rédai Attila Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Tartalomigazgató: Szu­szer-Nagy Róbert Szerkesztőségi tagok: Baricz­ Tamás Imola Pethő Melánia Tamás Gyopár Korrektúra: Szőcs Levente Tördelőszerkesztés: Gál­a Zoltán, Haáz Vince Műsorm­elléklet: Gráf Botond Ügyfélfogadás: Pál Ramóna Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség tele­fonszámát, a 0266-361201-et tárcsázza, és be­mondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Ont otthonában,náluk megrendelheti lapunkat. 535 500, Gyergyószentmiklós, Szabadság tér 15.szám Telefon: 0266-361201 hirlapp gyergyoi-hirlap.ro marketing#gyergy­ii-hirlap.ro hirdetesi@gyergyoi-hirlap.ro Fax:0266-361513 Hirdetés­­felvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honfap. www.gyergyoi-hirlap.ro Telefonszolgálat: 0266-361201 . Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják naponta 8-18 óra között! Megkérdeztük olvasóinkat Lejárt a próbaérettségi. Ön szerint van értelme ezeknek a vizsgáknak? A gyergyószéki olvasóink nagy része röviden vá­laszolt a kérdésre, mint írják, nem látják értelmét a pró­bavizsgáknak. Azonban voltak, akik bővebben kifejtették, meg­indokolták, miért nem tartják jónak a tudásfelmérés e formá­ját. Pár szelvénybe küldőnk pe­dig úgy véli, talán van valami értelme. Semmi értelme Semmi értelme, hülyeség, a­­ próbavizsgáknak az égvilágon semmi értelme - sorolják azok, akik röviden fogalmazták meg véleményüket. Vannak azonban olyan olvasóink, akik bővebben kifejtették, mit is gondolnak a próbavizsgákról. „Aki tud a pró­bavizsgán, az a rendes vizsgán is tud, semmi értelmét nem lá­tom"; „Az egész bohóckodásnak csak egy értelme van, stressz­ben tartják a diákokat. Ennyi"; „A diákok jól nekifeszülnek, stresszelnek, s a tanárok úgy­szintén, az idő alatt nyugodtan kirándulhatnának a természet­ben, sokkal többet érne",- „Ér­telme semmi, a diákokat addig idegesítik a vizsgákkal, hogy csak arról szól az életük, s egy idő után már nem érdekli őket semmi, így lesznek iskolakerü­lők",- „Felesleges dolog, minek a gyermekeknek a félelem, sze­rintem nem hiányzik, hogy ide­gileg tönkremenjenek, mielőtt elvégeznék az iskolát",- „Egyál­talán nem a reális tudást mé­rik ezzel a próbavizsgával, de még a rendes érettségi vizsgá­val sem, úgyhogy teljesen fö­lösleges, kínozzák, stresszelik a gyermekeket" - olvasható a szelvényeken. FOTÓ: VERES NÁNDOR A próbaérettséginek nem látják értelmét olvasóink Félelemben tartják a gyerekeket A gyerekek kíváncsiságának hiányára, a nagy mennyiségű tananyagra is felhívja többek között a figyelmet egy olvasónk. „A közmondás úgy tartja, hogy ízlések és pofonok különböz­nek, így a vélemények is. Sze­rintem semmi értelme ezeknek a vizsgáknak, még bár jegyet sem kapnak a diákok, vagyis nem kerül be a naplóba. Akkor meg minek csinálják? Idővesz­teség, az az idő alatt esetleg lehetne felkészítőket tartani. Azt gondolom, nagy a tananyag mennyisége, és nincs is rende­sen leadva, mert nem is lehet. Ha a diáknak van éppen ked­ve hozzá, akkor az interneten utánanéz dolgoknak, de ennyi. Ha pedig éppen nem kíváncsi, mert nem keltette fel semmi a kíváncsiságát, mert ugye, ez lenne a tanulás alapja, s tulaj­donképpen a pedagógusok fel­adata is, akkor annyi, elmegy a kedve, s utálja a tantárgyat, utálja az iskolát, s persze a sokszor hajtogatott próba- és érettségi vizsgát." Egy másik olvasónk pedig ezt írta: „Fé­lelemben tartják a diákokat, sajnos ennek isszuk a levét, tel­jesen téves azt gondolni, hogy a próbaérettségivel, a sok ijeszt­getéssel a tanulmányi eredmé­nyeken lehet javítani. Aki ezt elhiszi és jónak tartja, az az életében nem nevelt gyermeket, s nincs is, amit keressen a pe­dagógiai pályán, vagy a tanügy közelében." Talán kiderül, mit nem tudnak .Annyiban van esetleg értelme, hogy segít a további­­elkészülés­ben, kiderül, hogy mit tudnak, és mit nem".­ „Gondolom, csak jó vala­mire, mert különben nem szervez­nék meg. S ha kiderül, hogy nem elég felkészültek, akkor még van idő arra, hogy bepótolják a lemara­dást".­ „Szerintem valami értelme csak van, a diákok szembesülhet­nek, hogy milyen is a vizsga lefo­lyása, és a rendes vizsgára jobban felkészülhetnek",- „Kiderül a pró­bán, hogy kinek nem elég a tudása, az a hátrelévő időben még készül­het",- „Felmérik a tudást, s még van idő a felkészülésre, kiderül, hogy mit nem tudnak még. Azt mond­ják a tanárok, hogy jó" - olvasható a szelvényeken. OLÁH ISTVÁN Művésznő, tetőtől talpig kultúrban Bevallom, nem tudtam segíteni rajta. Ez van. Egy kisközség polgármestereként most az a gondja, hogy sem a közelben, sem távolban, és egészen a városig nem született senki híresség. Pedig mi minde­nük van, és sorolja: iskola, kultúrotthon, aztán meg a falu fő utcája, amit csak Főutcának mond a postástól a legutolsó falupolgárig mindenki. Milyen szép lenne, ha egy költőről, íróról, Afrika-kutatóról nevezhetnének el mindet, még akkor is, ha utóbbit netán megették a bennszü­löttek még 1890-ben. De nincs, uram, még egy legény sincs talpon a vidéken, mint Arany Toldijában éjszaka. A gyufát, golyóstollat már feltalálták, mi mindent még, és tudjuk jól, magyarok. De nem falubelijeink, mondja erre ő, minden to­vábbit lezárva. A fene enné meg, hogy nálunk mindenki a maga kicsi, névtelen életét éli, megszületik, felnő, katonának viszik (most már azt se), megházasodik, gyereket csinál, aki ugyanebben a kötött rendben éli le életét. Traktoristáról vagy a városba bejáró konfekciósról nem lehet utcát, középületet elnevezni. Már arra is gondoltunk, hogy jó pénzért veszünk egy költőt. A nemrég leépített iskolai takarí­tónő helyére vesszük fel, de nyilván nem takarítani, neki az lenne a dolga, hogy mindennap írjon egy verset, nehogy for­máját veszítse. Aztán erről is letettünk, több megfontolásból is: mi történik, ha az illető hirtelen elhalálozik, még mielőtt nagy költő lenne? És mi a garancia, hogy az újságban közzétett hirdetés ellené­re nem jó költő, hanem fűzfapoéta, és mi évekig fizetjük? Manapság annyian vannak, hogy verik le egymást. Valaki olyan kellene, mint Petőfi Sándor: nem hosszú életű, de annál többet dolgozik, még a csatában is verset ír. Nekünk még a Befordultam a konyhára című pajzán versike is elég lenne... Már ne haragudj, kedves barátom, hogy így kiöntöttem neked a lelkemet, de nagyon szorít az idő, még néhány nap és majálisozhatunk, és erősen jó lenne, ha a zsákban futás, lepényevés meg az erős emberek verse­nye után bejelenthetném a falunak, hogy emberek, most egy perc néma csenddel adózzunk falunk nagy szülöttjének, akiről ezt vagy azt elneveztük. Pajtás, válaszol­tam, nagyon jó az ötleted, bár eddig már sokan megelőztek, és Rigófütty Jánosról, Pitypang Pálról meg Nagyokos Mariská­ról nevezték el a kultúrt vagy a faluházát, sőt Szatyor Juliskáról a piacot! A polgár­­mester ebben a pillanatban megvilágo­­sult, s arcára is kiült a ragyogás: megvan! Hogy a csudába nem jutott eszembe, hogy nekünk egy igazi filmszínésznőnk van? Nocsak, válaszoltam, ami ilyen s hasonló esetekben az érdeklődés jele. Valóban? Hát hogyne, jó múltkor a legé­nyek vették észre a neten egy roppant különös oldalon, ahol mindegyik film lényegében egyvalamiről szól. Kettes­ben, hármasban, négyesben azt művelik, amihez foghatót őseink csak lámpaol­tás után, de akkor sem olyan összevis­­­sza, mint ezek a maiak. Na mit szólsz hozzá? Föl kell pártolni a művészetet, és persze a művészeket, válaszoltam erre, amivel nem mondtam valami nagyot. És szép is a művésznő? Már agyonlájkolták, válaszolta erre, magánműsora is van az előfizetők számára, szóval menő. Ha rá akarsz keresni, a művésznevét üsd be, Sweet Mary, és te is gyönyörködhetsz benne. Ettől függetlenül mi úgy írjuk a névadáskor, ahogyan itthon hívták, mert te is tudod, roppant hagyománytisztelők vagyunk.

Next