Gyermekgyógyászat, 1977 (28. évfolyam, 1-4. szám)
1977 / 4. szám - Gerlóczy Ferenc: Dr. Reichard József (1903-1977)
Dr. Reichard József (1903-1977) Dr. Reichard József a Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. sz. Gyermekklinikájának 27 éven át ortopéd docense 1977. VIII. 27-én elhunyt. Reichard József orvosi diplomájának megszerzése (1928) után először az akkori „Zsidókórház”-ban (mai Orvostovábbképző Intézet), majd az európai hírű Nyomorék Gyermekek Kórházában dolgozott Zinner Nándor professzor asszisztenseként. Ez az intézet nyújtott menedéket a munkaszolgálat és üldöztetés éveiben, és ebben az intézetben élte meg a felszabadulást. Már fiatal korában tagja volt a haladó Galilei-körnek, a felszabadulás után pedig lelkesedéssel vette ki a részét az újjáépítés, illetve az egészségügy újjászervezésének munkájából. 1946-tól 1973-ig működött az I. sz. Gyermekklinikán; kezdetben mint tanársegéd, 1949-től klinikai főorvos, 1960-tól pedig mint egyetemi docens. Emellett 1951—1971-ig a Nyomorék Gyermekek Állami Kórháza és Otthona igazgató főorvosa, attól kezdve pedig, hogy az önálló intézetet megszüntették (1964), az Apáthy Gyermekkórház osztályvezető főorvosa. 1956 után Reichard József óriási ambícióval fogott hozzá az osztály újjáépítéséhez, és valóban korszerűnek mondható gyermek ortopéd osztály alapjait rakta le a régi falak között. Az I. sz. Gyermekklinikán Reichard tevékenysége a betegellátás mellett elsősorban az orvosképzésre, a szakorvosképzésre és a már szakorvosok továbbképzésére irányult. A gyermekgyógyászatot hallgató orvosnövendékeket ő tanította meg a gyemekortopédia alapjaira gyakorlatban (betegeken) és elméletben (egyetemi tantermi előadásokon). A két Intézet szervesen egészítette ki egymást. Nemcsak Reichard József a vezető, de helyettese, munkatársai, orvosai is önfeláldozóan segítették a klinika betegellátását (a szükséges ortopédiai műtéteket a 70, illetve 100 ágyas kórház műtőjében végezték el), és oktatásátbiztosították a gyakorlati oktatáshoz szükséges tanulságos eseteket). A két intézet együttműködése alapján Reichard docens vezetésével a gyermekortopédia elméleti (tudományos) és gyakorlati (gyógyító-megelőző) vonatkozásban magas szakmai színvonalra emelkedett. Reichard tudományos munkássága a klasszikus gyermek-ortopédia terén (vele született csípőficam, dongaláb) oly lehetőségeket tárt fel a korai kezelés, és korai műtétek tekintetében, amelyek csak most kerülnek általános felismerésre és felhasználásra. Hatalmas tudást és tapasztalatot halmozott fel magában, de annak csak elenyészően kis részét tette közzé. Nemcsak a jövő orvosgenerációit, medikusok ezreit oktatta, tanította, de logikus, szabatos, mindenkor szigorú objektivitásra törekvő, az áltudományt élesen elítélő előadásaiból, beteg consulumaiból, bírálataiból mind fiatalabb, mind idősebb munkatársai, kollégái is nagyon sokat tanultak tőle. Szigorú, az igazságtalanságba soha bele nem törődő ember volt; mindig a jó ügyért, mindig a közösség érdekeiért harcolt. Talán saját magához volt a legszigorúbb. Anyagiakra vagy más előnyökre nem törekedett. Szerény körülmények között nevelkedett kora ifjúságában, és szerény, nagyon szerény körülmények között fejezte be életét. Kiemelkedő, értékes munkássága elismerést nyert, az Orthopaed Szakosztály főtitkára, majd elnöke lett, de pályáján meg nem értéssel is találkozott, csalódások érték. Utóbbi éveiben teljesen visszavonult, magányában egészsége is felőrlődött. A magyar gyermekortopédia sokat köszönhet Reichard Józsefnek. Emlékét őrizni fogjuk. Gerlóczy Ferenc dr.