Gyermekgyógyászat, 2002 (53. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 1. szám - IN MEMORIAM - Flesch Ármin (1878-1953)
IN MEMORIAM Flesch Ármin (1878-1953) 1878. május 17-én született a magyar gyermekgyógyászat egyik kiemelkedő egyénisége, Flesch Ármin dr. Életének 75 éve történelmünk ellentmondásokkal teli, viharos időszaka, 50 éves orvosi működése alatt a világháború gyötörte meg az országot. Tudományos munkásságát a betegágynál nyert inspiratio irányította. Foglalkozott a gyermekek minden időszerű és fontos egészségügyi kérdésével. Érdeklődése rendkívül sokoldalú volt. Felfigyelt az új vizsgáló- és gyógyító eljárásokra és saját tapasztalatai tükrében foglalt róluk állást. Széles körű tudása és tehetsége az említett élénk érdeklődésével, fáradhatatlan szorgalmával és józan ítélőképességével párosulva korának elismert orvos vezetői közé emelték őt. Tanulmányait a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karán kezdte. Ugyanazzal a hivatástudattal folytatta tanulmányait, mint amivel később sok éven át orvosi munkáját végezte. Oklevelét 1902-ben nyerte el. Ugyanebben az évben a Stefánia Gyermekkórházban indult el gyermekorvosi pályafutása. A korszak nagyhírű magyar gyermekorvosának, ifj. Bókay Jánosnak egyik legközvetlenebb munkatársaként dolgozott a Gyermekklinikán és a vele kapcsolatos Gyermekkórházban. Ismereteinek teljesebbé tétele érdekében igyekezett megismerni kora legnevesebb gyermekgyógyászati intézményeit. 1907-ben külföldi tanulmányutat tett, a csecsemőtáplálás és a táplálkozási zavarok kutatásának területén úttörő munkát végző Czerny és Finkelstein intézetében. Hazatérése után folytatta klinikai munkáját és 1912-ben I. tanársegédi beosztást nyert. 1913-ban egyetemi magántanárrá habitálták a Csecsemők betegségeinek kór- és gyógytanából. 1916-ban az Állami Gyermekmenhely budapesti intézetében főorvossá nevezték ki. 1926-ig maradt itt, míg a fővárosban létesítendő önálló gyermekkórház főorvosaként megbízták a felszerelési és berendezési munkák ellenőrzésével. Az új kórház (Madarász utcai Csecsemő és Gyermekkórház) megnyitására pénzügyi nehézségek miatt csak 1929 végén került sor. Ettől az időtől kezdve 1943 december 31-ig volt a kórház igazgatója és a csecsemő- és gyermek-belgyógyászati osztály főorvosa. Nyugdíjazása a népellenes faji törvények következménye volt. Kivételesen nagy szakmai és emberi tekintélye azonban megóvta a mellőzöttségtől. A koalíciós időkben a köztársasági elnök az egyetem előterjesztésére egyetemi rendkívüli tanári címmel ismerte el „a tudományos irodalom művelése és az egyetemi oktatás terén szerzett érdemeit.”. 1947-ben ő vezette a new yorki nemzetközi gyermekgyógyász kongresszuson részt vevő magyar orvos küldöttséget. 1945-től 1953-ban bekövetkezett haláláig eltelt években államunk egyetemi rk. tanári és kandidátusi címmel, majd „Érdemes orvos” kitüntetéssel méltatta kiváló érdemeit. Elnöke is volt a Gyermekgyógyász Szakcsoportnak. A kapcsolat, ami közte és a klinikát vezető ifj. Bókay János között fennállott, mindvégig meghatározó volt számára. Ennek a viszonynak kölcsönösségét mutatja az a fontos feladat, ami az első átfogó magyar nyelvű gyermekgyógyászati tankönyv, a Bókay-Flesch-