Gyermekgyógyászat, 2002 (53. évfolyam, 1-6. szám)

2002 / 1. szám - IN MEMORIAM - Flesch Ármin (1878-1953)

IN MEMORIAM Flesch Ármin (1878-1953) 1878. május 17-én született a magyar gyermekgyógyászat egyik kiemelkedő egyénisége, Flesch Ármin dr. Életének 75 éve történelmünk ellentmondásokkal teli, viharos időszaka, 50 éves orvosi működése alatt a világháború gyötörte meg az országot. Tudományos munkásságát a betegágynál nyert inspiratio irányította. Foglalkozott a gyermekek minden időszerű és fontos egészségügyi kérdésével. Érdeklődése rendkívül sokoldalú volt. Felfigyelt az új vizsgáló- és gyógyító eljárásokra és saját tapasztalatai tükrében foglalt róluk állást. Szé­les körű tudása és tehetsége az említett élénk érdeklődésével, fáradhatatlan szorgal­mával és józan ítélőképességével párosulva korának elismert orvos vezetői közé emel­ték őt. Tanulmányait a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karán kezdte. Ugyanazzal a hivatástudattal folytatta tanulmányait, mint amivel később sok éven át orvosi munkáját végezte. Oklevelét 1902-ben nyerte el. Ugyanebben az évben a Stefá­nia Gyermekkórházban indult el gyermekorvosi pályafutása. A korszak nagyhírű ma­gyar gyermekorvosának, ifj. Bókay Jánosnak egyik legközvetlenebb munkatársaként dolgozott a Gyermekklinikán és a vele kapcsolatos Gyermekkórházban. Ismereteinek teljesebbé tétele érdekében igyekezett megismerni kora legnevesebb gyermekgyó­gyászati intézményeit. 1907-ben külföldi tanulmányutat tett, a csecsemőtáplálás és a táplálkozási zavarok kutatásának területén úttörő munkát végző Czerny és Finkelstein intézetében. Hazatérése után folytatta klinikai munkáját és 1912-ben I. tanársegédi be­osztást nyert. 1913-ban egyetemi magántanárrá habitálták a Csecsemők betegségeinek kór- és gyógytanából. 1916-ban az Állami Gyermekmenhely budapesti intézetében fő­orvossá nevezték ki. 1926-ig maradt itt, míg a fővárosban létesítendő önálló gyermek­­kórház főorvosaként megbízták a felszerelési és berendezési munkák ellenőrzésével. Az új kórház (Madarász utcai Csecsemő és Gyermekkórház) megnyitására pénzügyi nehézségek miatt csak 1929 végén került sor. Ettől az időtől kezdve 1943­ december 31-ig volt a kórház igazgatója és a csecsemő- és gyermek-belgyógyászati osztály főorvo­sa. Nyugdíjazása a népellenes faji törvények következménye volt. Kivételesen nagy szakmai és emberi tekintélye azonban megóvta a mellőzöttségtől. A koalíciós időkben a köztársasági elnök az egyetem előterjesztésére egyetemi rendkí­vüli tanári címmel ismerte el „a tudományos irodalom művelése és az egyetemi okta­tás terén szerzett érdemeit.”. 1947-ben ő vezette a new yorki nemzetközi gyermek­­gyógyász kongresszuson részt vevő magyar orvos küldöttséget. 1945-től 1953-ban bekövetkezett haláláig eltelt években államunk egyetemi rk. taná­ri és kandidátusi címmel, majd „Érdemes orvos” kitüntetéssel méltatta kiváló érdeme­it. Elnöke is volt a Gyermekgyógyász Szakcsoportnak. A kapcsolat, ami közte és a klinikát vezető ifj. Bókay János között fennállott, mindvé­gig meghatározó volt számára. Ennek a viszonynak kölcsönösségét mutatja az a fontos feladat, ami az első átfogó magyar nyelvű gyermekgyógyászati tankönyv, a Bókay-Flesch-

Next