Gyógyászat, 1861 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1861-09-21 / 38. szám
770 — következik. — A vérhasnak, a székelési inger alkalmával kiürült kértelmények szerint különböző elnevezést adtak a régibb orvosok, így van száraz vérhas (d. sicca), ha semmi váladék nem ürül ki; van savós véгhas (d. serosa), ha az ürülék savóforma hig nyák; van nyákos vérhas (d. mucosa), ha az ürülék kocsonyanemű, sűrűbb összeállású, nyúlós nyák; van epés vérhas (d. biliosa), ha az ürülék epével kevert, zöldes vagy sárgás nyák, mely leginkább maró természetű, úgy, hogy a végbél környékét fölmarja; és van végre fehér vérhas (d. alba), ha a belek genynyel kevert sűrű nyákot választanak el; és veres vérhas (d. rubra), ha az elfajult vér különböző váladékokkal, p. o. epével vagy rothadásnak indult anyagokkal ürül ki; de ezen fölosztás gyakorlati oldalát tekintve tökéletlen.Ujabbkori orvosirók a vérhasnak 4 fokozatát különböztetik meg. Legalsó és legszelídebb foka a hurutus (gr- catarrhalis), ekkor a belek lakhártyája tojás fehéréhez hasonló vékony nyákot vagy izzadmányt választanak el, keverve hurka-takarékhoz hasonló belhám-sejtekkel, néha kevés vérrel. A 2-ik fokban (gr. crouposus) már az izzadmány krupos, álhártyás, sűrűbb összeállású, mint a kocsonya, — keverve van véres, vagy genyes bélsárral. — 3-dik fok a fekélyedési (gr. ulcerosus), a vastagbélben már ekkor fekélyek képződnek, a nyákhártya lehámlik, és a székürülés is bűzös éves. — 4-ik fok az üszkösödési (gr. gangraenosus septicus), a belek lakhártyája bűzös foszlányokban ürül ki, ezen ürülék koromfekete, kávéaljszerű, kiállhatlan bűzü. A kór első fokán könnyen gyógyul, nem ritkán a természet gyógyereje elégséges a kór további kifejlődését meggátolni, nehezebben gyógyulható a 2. és 3-dik fokán, legritkábban pedig, sőt csaknem mindig gyógyíthatlan a 4-ik vagy üszkösödési fokon. E fokban a láz senyvesztő jelleget ölt magára, az érvelés sebes, gyönge, néha-néha kimaradó, a légzés akadályozott, az erőkimerülés legnagyobb fokát éri el, a beteg arca összeesik, szemei bágyadtak , üvegesek lesznek, s panaszkodik mintha szitán át nézne, a végtagok meghidegülnek, csak a nyak, szívtájon érezhetni csekély melegséget, hideg, enyvszerű izzadságot észlelünk a betegen, hasa dobásán fölpuffad, csuklás, s más ideges tünetek kíséretében halál következik. Kevéssel halál előtt a beteg fájdalmai megszűnnek, csak az öntudatlan, jobban mondva akarat elleni kiürülések tartanak, melyek mint fönnebb mondva volt, kiállhatlan, dögleletes bűzüek. A kór hevenyen foly le, rendesen 4 — 8 nap elegendő, s gyakran bő izzadással elmúlik, de vannak esetek, hogy 21 napig is tart, s a kórjelek lassan alább hagynak; a halál néha — ha a