Gyógyászat, 1863 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1863-09-12 / 37. szám
tűnt elő; tapintatra egész területén egyenletes, szívós, érméces, és semmi neszt vagy küldeményt el nem áruló, nem mozgó, nem lüktető, elszigetelt szervi részül mutatkozott. A rögtöni segély igénye már előleg alapos diagnosist igényelvén, tisztába kellett jönnöm a kicsuszamlott szervi rész misége fölött; mire nézve, az alább mondandók szerint, abban állapodtam meg, hogy az előttem levő bűntetem nem egyéb, mint az itt, bennfészkelő lépnek része. Másik kérdésül az merült föl: hogyan segíteni e bántalmas állapoton ? Mire első javalatul csak az merült föl, hogy a helyéből elmozdított szerv — mi minden esetben a vele köteles szervezetnek csak hátrányávaltörtént — a tehetséghez képest természetes helyére visszateendő. Ámde a kicsúszott rész a folytonos vérár benne rekedése által már annyira duzzadt, ellenben az erőszakilag átmetszett bőr és izmok nyílása, saját természeti megzsugorodás következtében annyira szűkült, hogy amannak emezen átjutása, újabb erőszaktétel nélkül immár lehetetlen. A seb mái tágítása, horderejének beláthatlanságán kívül, azáltal is akadályozva és ellenjavalva volt, hogy a beteg durva tudatlan környezete minden műszerelést — még kutaszolást is — erőszakkal ellenzett. Második javalatul tehát az merült föl: a folyton tartó vérzés megszüntetésével a fenyegető életveszélyt elhárítani. Mire nézve a fönnforgó körülményben megin csak egy mód kínálkozott: a lekötés. Erre nézve tekintetbe kellett venni a bántalmazott szerv életrendeltetési mivoltát, s azon következményeket, melyeket egy részének a szervezettőli elválasztása vonhat maga után. A lépnek életbeli fontosságáról alább. Itt e tekinteten kívül, és a kora- vagy későbbi életveszély figyelembe vételével, emez vezetett: múlhatlan két rossz közül a kisebbik választandó, így tehát inkább akarok időt nyerni, hogy a későbbi veszélylyel megküzdjek, mintsem a beteget elvérzeni hagyjam. E szerint a kifüggő részt lekötöttem, s a sebajkakat tépéssel födve, ragtapasz-csíkokkal öszszefoglaltam. Erre a betegnek hashajtót adtam, citromos vizitalon kivül nyugalmat és szigorú böjtöt rendeltem, a nélkül, hogy vérbocsátáshoz —mit ritka esetekben teszek, — folyamodtam volna. így állapotban is, a betegnek lakásomtoli távolsága miatt, célszerű orvosi gondozás lehetlen lévén, őt — antaut — lassú hajtatással másnapra feleségestöl a városba hozatni rendeltem, hol a török részvét annyira nyilatkozott iránta, hogy tanyát és némi költséget Isten nevében kapott; mig az ellátást s fölötte rendelkezést magamnak tartottam fönn.