Gyógyászat, 1863 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1863-09-12 / 37. szám

tűnt elő; tapintatra egész területén egyenletes, szívós, érméces, és semmi neszt vagy küldeményt el nem áruló, nem mozgó, nem lüktető, elszigetelt szervi részül mutatkozott. A rögtöni segély igénye már előleg alapos diagnosist igényel­vén, tisztába kellett jönnöm a kicsuszamlott szervi rész misége fölött; mire nézve, az alább mondandók szerint, abban állapod­tam meg, hogy az előttem levő bűntetem nem egyéb, mint az itt, bennfészkelő lépnek része. Másik kérdésül az merült föl: hogyan segíteni e bántalmas állapoton ? Mire első javalatul csak az merült föl, hogy a helyéből elmozdított szerv — mi minden esetben a vele köteles szervezet­nek csak hátrányával­­történt — a tehetséghez képest természetes helyére visszateendő. Ámde a kicsúszott rész a folytonos vérár ben­ne rekedése által már annyira duzzadt, ellenben az erőszakilag átmetszett bőr és izmok nyílása, saját természeti megzsugorodás következtében annyira szűkült, hogy amannak emezen átjutása, újabb erőszaktétel nélkül immár lehetetlen. A seb mái tágítása, horderejének beláthatlanságán kívül, azáltal is akadályozva és el­­lenjavalva volt, hogy a beteg durva tudatlan környezete minden műszerelést — még kutaszolást is — erőszakkal ellenzett. Második javalatul tehát az merült föl: a folyton tartó vérzés megszüntetésével a fenyegető életveszélyt elhárítani. Mire nézve a fönnforgó körülményben megin csak egy mód kínálkozott: a lekötés. Erre nézve tekintetbe kellett venni a bántalmazott szerv életrendeltetési mivoltát, s azon következményeket, melyeket egy részének a szervezettőli elválasztása vonhat maga után. A lépnek életbeli fontosságáról alább. Itt e tekinteten kívül, és a kora- vagy későbbi életveszély figyelembe vételével, emez vezetett: múlhat­­lan két rossz közül a kisebbik választandó, így tehát inkább aka­rok időt nyerni, hogy a későbbi veszélylyel megküzdjek, mint­sem a beteget elvérzeni hagyjam. E szerint a kifüggő részt lekö­töttem, s a sebajkakat tépéssel födve, ragtapasz-csíkokkal ösz­­szefoglaltam. Erre a betegnek hashajtót adtam, citromos viz­italon kivül nyugalmat és szigorú böjtöt rendeltem, a nélkül, hogy vérbocsátáshoz —­­mit ritka esetekben teszek, —­ folyamod­tam volna.­­ így állapotban is, a betegnek lakásomtoli távolsága miatt, célszerű orvosi gondozás lehetlen lévén, őt — ant­aut — lassú hajtatással másnapra feleségestöl a városba hozatni rendeltem, hol a török részvét annyira nyilatkozott iránta, hogy tanyát és némi költséget Isten nevében kapott; mig az ellátást s fölötte rendelke­zést magamnak tartottam fönn.

Next