Gyógyászat, 1864 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1864-03-26 / 13. szám
na le, és még nagyobb kárt okozhatnak, azt feleljük, hogy többnyire sokkal jobban be vannak avatva ezen eszközök tudományába a bűnösök, mint azon egyének, kiknek feladata a bűnt fölfedezni, és ellene büntetést szabni. És ha meggondoljuk, hogy igen gyakran ezen bűntény eszközlei az orvosi karhoz tartoznak, és a tudományt magát használják föl mentegetésükre, arról győződünk meg, hogy fölötte szükséges mindazon módokat és eszközöket ismerni, mikhez nyúlni szoktak, hogy céljukat elérjék; csak így hozhatunk világot oly eljárásokba, melyeket az erkölcsös e részbeni avatatlansága sokkal jobban támogat, mintsem azok közzététele e nembeli gonosztevők hasznára válhatnak. Sokkal többször sikerülne a bűnt fölfedezni, ha a bíró és a vizsgáló orvos, ki a tény megbírálására fölszólíttatik, jobban be van avatva a magzatvetélés minden viszonyaiba. Először is meg kell különböztetni a magzatvetélést ennek halálos vagy nem halálos következményeire nézve. Első esetben a vizsgáló orvos szemben találja magát a magzatvesztett nő hullájával, és gyakran a fogamzás eredményével, melyeken föl kell fedeznie a bűn anyagi nyomait, melyek azonban igen gyakran nagyon hiányosak. A nem halálos esetben, hol a nő túlélte a magzatvetélést, a bíróság csak feladás útján nyer tudomást a végbe vitt bűnről. Ily esetben a vizsgáló orvosnak feladata sokszor a legkülönfélébb és legbonyolódottabb kérdéseket megfejteni. Neki nemcsak a tényt megállapítni, hanem még azok vallomását is elemezni kell, kik a bűnre téríttettek. Ily esetben szükséges azután mindazon eljárásokat és körülményeket ismerni, miket a bűnösök fölhasználnak, megítélni, mi való vagy nem való a bűntársak állításaiban, kik nem ritkán egymás legnagyobb vádlóivá válnak. A magzatvesztett nők leginkább 20—25 éves lányok voltak, kik szégyenből vezettettek a bűnre, de találtattak férjes nők is, kiket részint férjek erkölcstelensége, részint saját félelmök a szüléskor bekövetkezendő fájdalmak miatt bírták a bűnre. A bűntény leginkább 3-ik és 5-ik hónapban követtetik el. Ezen tapasztalás megegyez az élettan nézeteivel: kétségkívül bevárja a nő a terhességrőli bizonyos meggyőződést, mielőtt a bűnre tér át; ez csak a 3-ik hónapban történhetik. Az 5-ik hónapban beálló gyermekmozgás mintegy lelkiismereti intésül szolgál a bünteti visszariasztásra. A büntetőtörvény büntetést szab mindenkire, ki terhes nőnél a magzatvetélést tápszerek, italok, gyógyszerek vagy bármely más módon, vagy eszközök által elősegíti, és ezen büntetések súlyosbíttatnak, ha a bűnös orvos, sebész, bába vagy gyógyszerész. A törvény azonkívül a magzatvetélési kísérleteket — kivévén, ha