Gyógyászat, 1864 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1864-12-03 / 49. szám
—1971 b— mérgezési gyomor béllábnak (gastroenteritis toxica) nevezték , de amelyet helyesebben illet meg az izgatási mérgezés (intoxicatio irritativa) elnevezés, mert sok esetben, különösen olyanokban, melyek gyors halállal végződnek, a bélhuzam lobos állapotát nem találjuk eléggé kifejezettnek, sőt gyakran az illető méreg távolabbi hatásai — nevezetesen a vérkeringési zavarok s az idegrendszer bántalmai — azok, melyek a kór halálos kimenetelére a legnagyobb befolyást gyakorolják. A vilany (phosphor) általi mérgezéseknél például néha teljesen hiányzanak a gyomor-bélláb tünetei, és pedig a mérgezési kór ezen alakjánál, mely phosphorismus cerebro-spinalis név alatt ismeretes, s mely az idegélet lehangoltságában (reszketés, álomkór, tévengés, karszúny és hüdés) nyilvánul, a tünetek sokkal gyorsabban fejlődnek, s a jóslat sokkal kedvezőtlenebb, mint a vilany mérgezés másik alakjánál, mely gyomorbéllábbal veszi kezdetét, s melyhez csak később szegődnek a távolabbi hatás okozta tünetek. Némelyek ezen izgatok közül vegyi szétbomlást (roncsolást) okoznak a velük érintkező szövetekben, azaz fölmarják ezeket; az ilyen ártalmas hatányokat maró mérgeknek (corrosiva)nevezzük , megkülönböztetésül a tisztán izgató mérgektől (irritantia pura), melyek a velük érintkező szöveteket nem vegybontják, hanem csupán izgatják és lobosítják (mirenyessav, súlyánykészítmények, szénsavas óloméreg stb.). Gyakorlati szempontból igen fontos tudni, hogy azon egyén, ki orvosi segélyt keres, maró vagy csupán izgató mérget vett-e be. Erre nézve mindenek előtt azon idő hossza nyújt tájékozást, mely valamely gyanús anyag bevételétől az első mérgezési tünetek bekövetkeztéig lefolyt. A maró mérgeknél a tünetek rendesen azonnal föllépnek azok bevétele után, miután ezen anyagoknak már csupán érintkezése az illető szervekkel ezeknek részletes fölmaratását idézi elő, míg a tisztán izgatóknál azok bevétele után ritkán jelentkeznek fél óra lefolyta előtt a kórtünetek. Továbbá a maró mérgek már a szájürben és garatban kezdik meg a maró hatást, s így ezen űrök vizsgálatából azonnal képesek leendünk a vett méregnek maró vagy csupán izgató természetét meghatározhatni. Ezen körülményeket szem előtt tartva, mirenyessav (AsOs) és a higanyhalyaggali (HgCl) mérgezést a legtöbb esetben könnyen fogjuk megkülönböztethetni egymástól. A tünetek folyama, melyet a belsőleg vett izgatók nagy serege előidéz, az egyes anyagok minősége, mennyisége, halmazállapota, valamint, az illető egyén életkora, testalkata, s egyéb befolyással ki-