Gyógyászat, 1865 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1865-09-16 / 38. szám
lyet azonban kezében tartott. Mint a leirásokból kitűnik, Babington csupán a gégefedőt látta. Mostantól kezdve, számosabb búvár ugyan, de még mindig csak egyenkint, foglalkozik a gégetükrészettel, így Bennati 1832-ben Párisban, ki két csövet vett használatba, melyeknek egyike a világosságot a garatba vezette, másodika pedig a gégeképleteket a vizsgáló szeméhez juttatta. Ezen utóbbi hátsó végén kis tükör volt alkalmazva, melyben visszavetés útján (Reflexión) a gégéből jövő sugárok képpé alakultak. Úgy látszik, hogy ezen műszer segítségével Bennati a gégefedőnél többet nem látott. Baum és Lyonban (1840) az ottani orvosi egyletnek két franc nagyságú kis tükröt mutatott be, mely cetcsontból álló rudacskán úgy volt rögzítve , hogy azt csavar által különböző szeglet alatt igazítani lehetett. Ezen készlet segítségével az orr hátsó részét, a garatot és a gégét lehetett látni, de nincs említés téve, miféle sikerrel alkalmaztatott a gyakorlatban. Liston (1840) szintén említést tesz kis üvegtükörről, melyet a fogászok módjára a betegek garatjába vezetett, s melynek segítségével a gége duzzadását föl lehet ismerni. Miféle világosságot és világítást használt Liston, az nincsen följegyezve. Jóllehet tehát Liston fölemlíti, miszerint a kis tükröt előbb át kell melegíteni és mélyen a garatba tenni, mégis kételkedni kell, hogy vájjon látta-e a hangrést vagy sem. Warden Edinburghban (1844) első gyanánt tekintendő, ki, mint kór rajzaiból fölismerhető, a gége belsejét mesterséges világítás mellett valóban látta. Ő e célra erős világot terjesztő Argand-féle lámpát használt, s eléje ólomüvegből álló hasábot (Prisma) tartott, melyen keresztül nagy mennyiségű világosság vettetett a garatba, s minek utána a nyelvet lapoc által lenyomta volt, egy második, előbb átmelegített, hosszabb nyelén rögzített kisebbiket a nyelclap alá vezetett. Az azonnal szembeötlő gégefedő háromszor akkorának és nagyon vörösnek találtatott, jelenkező ökvöndözéseknél a kánporcok és hangszalagok a hasáb fényt vető felületén hasonló rendellenességben tűntek elő. Warden ezt két esetben látta, s nem lehet kétség benne, hogy csakugyan igaz, mert a látott tüneményeket körülményesen írja le. Pár évvel későbben Avery Londonban hasonló gégetükrészeti kísérletekkel foglalkozott, de gégetükre kicsiny, egyenes, közönséges tükördarabból állott, mely hosszabb nyéllel volt összekötve. Világításul égő lámpát használt, mely közepén átfúrt fényvető (Reverber) segítségével a sugárokat a garatban levő műszerre összpontosította. 1855-ben spanyolhoni Manuel Garcia, ki mint énektanító Londonban nagy, hírt szerzett magának, gégetükrészeti kísérleteit és észleleteit tette közzé. Ő ezeket azon célból vette foganatba, hogy meggyőződhessék, miféle változások váltatnak ki a gégében éneklés közben. Kezdetben ő csak magán alkalmazta a gégetükröt, és pedig akként, hogy ablak előtt háttal napnak állva, kis hosszabb nyélén levő négyszögletes tükröcskét, melyet átmelegítés végett elébb forró vízbe mártott és megszárított, garatjába mélyen a nyakcsigolyák mellső felszínéig vezetett, s ez meglevén egy második tükröt tartott maga előtt, mi által a felfogott napsugárok a kis tükörre vettettek s igy a garatban tartott kis tükörben a gége részei képpé alakulván, tőle a második tükörben tisztán láttattak. Mesterséges világítást napi világosság hiányában létesíteni Garciának nem sikerült, mint ő maga mondja, ebbeli kísérletei mind siker nélkül maradtak. Különben biztosítja a közönséget, hogy egészen önállólag jött e vizsgálási rendszerre, melyet tuda