Gyógyászat, 1867 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1867-01-26 / 4. szám
-®£`66 Ко® tudósított Vág-Ujhelyről, miszerint ott 1865-ben szokatlan sok hagymáz-eset kivált gyermekeken fordult elő, ezen esetek nagyobb része az agyhártyalob vagy a heveny agyvizenyő jeleivel lépett föl. (Schmidts Jahrb. 13. 129. p. 114.). Karika Antal tr. ügyfelünk 1865-ben Győrből következő érdekes esetet tett közzé: K. Mária, 23 éves, alacsony gyönge testalkatú hajadon, pataházi lakos (Győr mellett). Gyermekkorában különféle görvélyes bajokban szenvedett. Általam 1861. óta sáp és váltóláz ellen szereltetett. 1863-ban az agykézláb tüneteit színle rejtett váltólázból gyógyíttatott ki. Múlt év végén nagyfokú toroklábban szenvedett, mely azóta is, bár kisebb fokban, többször ismétlődött. Folyó évi június 30-án délután, azon jelentéssel, hogy torokbaja ismét visszatért, hozzá hivattam. Megjelenvén, következőket adta tudtomra. Már néhány nap óta lehangoltnak érezte magát, fejfájása volt állandóan, étvágya hiányzott, torkában nyeléskor fájdalmas érzést vett észre. Előző napon (29-én) délután 6 óra tájban bágyadtság s csekély borzongás lepte meg, egyúttal fejfájdalma kínzóvá növekedett, s ezenkívül torkában élénk, szorító fájdalmat érzett, mely által nyelése akadályozva s nagyon fájdalmas volt. Az éjét nyugtalanul s álmatlanul töltötte. Reggel s délelőtt többszöri hányerőködése volt, miközben kevés epét vetett ki. Fej-és torokfájása egész éjjel szünet nélkül tartott, s jelenleg e fájdalmak a nyakra is elterjedtek, s kiállhatlanokká fokozódtak. A tárgyilagos vizsgálat következőket tüntetett elő: A fej forró, a szemek félig csukottak, a láta rendes tágultsága; az arc kipirult; az ajkak kérges-szárazok; a nyelv sárgás szennyrétegtől van vastagon lepve; a száj és garatür képletei szín és alkatra nézve rendesek, semmi léb jelét magukon nem láttatják; a nyelés nehéz, fájdalmas; a nyak mozdítható, a tarkóra s nyakcsigolyákra eszközlött nyomás fájdalmas sziszegést idéz elő; a légzés vontatott; a mellkas kopogatása s hallcsövek kémlése semmi kórjelt föl nem fedez; a szív hevesen lüktet, hangjai szabatosak. A gyomortáj fájdalmas, behúzódott. A lép terméje nagyobb (már a jelen betegség előtt is). Érlökés sebes kicsiny kemény. A test hőmérséke rendes, a végtagok hidegek. Havi tisztulás van jelen. Székletétel 3 nap óta nem volt. — Következő szert rendeltem: Bp. Fruct. tamarind, enucl unc. semis, coqu. 1. art. ad colat, unc. trium. sulf. magnes, dr. duas, syr. mannati unc. sem. MDs. Óránkint egy étkanállal. Julius 1-én délután a beteget rosszabb állapotban találtam. Fej-, nyak- és torokfájdalmai szünet nélkül tartottak, ezenkívül hátgerince mentében mozdulás és nyomásra élénkülő fájdalmat érzett, nem különben mellkasa mellső felső részén élénk szorító fájdalomról panaszkodott, mely miatt nehezen lélegzhet. Alkarjait s kézujjait gyakori fájdalmas görcsrohamok feszítgetik. Az éjét s egész napot nyugtalanul hánykolódva, álmatlanul tölté, többször hányinger lepte meg. Borzongása e nap nem volt. Székletétől nem következett. Ez úttal rendeltem: Bp. Sulfat, chinini gr. sedecim, sacchari dr. semis. M. f. p. d. in d. aequ. pro octo. Ds. óránkint 1 port. Esti 10 órakor ismét rögtön hivattam. Megérkezésemkor a környezők értesítettek, hogy a beteg eltávozásom után nemsokára nyugtalanabb, hánykolódóbb, kábultabb lett, végre eszméletét elvesztve, délutáni 52 óra óta folyvást jelen állapotában van, mely is a következő volt: A beteg kissé hátraszegült fejjel hanyattas helyzetben fekszik, tökélyesen eszmé-