Gyógyászat, 1868 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1868-10-10 / 41. szám

-e©1­794 КЗ©­ A csúzos agy­hártyalobnál az átalános kórtan, egyszerű és szemtükrészeti kórjelzés; végre a gyógykezelés köréből annyi ér­dekes kérdés merül föl, miszerint e kóralaknál örömest fogok idézni, hogy elmondhassam mindazt, mi a kérdéses tárgyra vo­natkozólag tudomásom körén belül esik. A csúzos agyhártyalob az átalános kórtanból az áttételekről szóló nagy kérdést hozza előtérbe, melyet sok orvos egyszerűen elméletnek nyilvánít, míg mások azt föltétlenül elfogadják s ki­elégítő módon iparkodnak értelmezni. Hogy a csúzos agyhártyalob csakugyan létezik, azt ez idő szerint nem lehet kétségbe vonnunk. Storck-Stoll, Scuda­more, Lorry, Fer­rus és Re­quin e tényt határozottan elfo­gadják. Mint a köszvényes agyhártyalobnál (méningite goutteuse), úgy a csúzra vonatkozólag is elmondhatni, miszerint e kórfolyamat egyik szervről a másikra száll­ó székhelyét majd az agy, majd a szív és gyomor körében találja föl. Ez átrakodási mozzanatoknál a kórboncnok tagadólag rázta fejét, mivel hiányzott az anyag, melyet a kérdéses folyamat értelmezésére oki tényezőül föl lehe­tett volna használni. A csúfos agyhártyalobnak a tudományban csak Requin, később Bourdon, Vigla, Cossy, Grübler és Lée észleletei biztosítottak megfelelő helyet. A­z u i 11 a u d csúzos mell- és szív­­belhártyalobot irt le. Most tehát e kórformákhoz a csúzos agyhár­­tyalobot csatolhatjuk. Mi okozza az agyhártya csúfos lábfolyamatát? Kórrátétel, vagy­is oly kóranyag (principe morbide), mely a test valamely pontjából kiindulva, az agy körébe jut; vagy pedig a kérdéses folyamatot együttér­zési bántalom gyanánt lehet tekinteni, mely mint Bichat mondja a savóshártya-rendszer kölcsönös együtt­­érzési viszonyán alapszik. Vagy végre a bajt értösülési kórát­tétel (métastase embolique) okozza, mely a kóros szívbillentyű leszakadt rostonya-részlete által tételeztetik föl. A nedvkórtan (doctrine humorale) időszakában, midőn a csúz kóregységet, vérvegyületi bajt képezett, e kórfolyamat vándor­lását a búvárok akként értelmezék, hogy a csúzos elem (ps­utupe rhumatismas) a beteg ízületek köréből kiindulva, a szív vagy tü­dők savós hártyáira száll. E tan zászlaja azonban már szétfoszla­­dozott s követői kevés kivétellel hűtlenekké lettek. A kérdéses tan bukását azon búvárok eszközölték, kik azt hiszik, miszerint a csúz az ízületek rostos-savós szövetében csak egyszerű lobot kép­visel s ugyanazon külok (p. o. a hideg), mely az izületi savós hár­tyákra hat, egyidejűleg a szív és tüdők savós hártyáit is befolyó­

Next