Gyógyászat, 1870 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1870-09-17 / 38. szám
—e£X 611 КЗ pán ki a bélsár s a közlekedés ezért a bélhuzam folyamában már meg volt akasztva, de az a feltevés sem zárható ki egyelőre, hogy közlekedhetett az, sőt az utóbbi három nap alatt kimaradt székürülés is makacs székrekedésnek, de nem elzáródásnak tulajdonítandó, úgyhogy ez esetben a kórisme megállapítása körül határozottan csakis az átalános jelen állapoti tünetek döntöttek s vezettek bennünket oda, hogy kizárt sérv jelenlételét felvegyük. Ezen átalános tünetek fönnebb a jelen állapot adatai között elég határozottan lépnek előtérbe, a miért is e helyt azoknak ismétlésébe nem bocsátkozunk, annyit jegyezünk meg csupán, hogy főleg miután a szapora hányinger s bélsárhányás a bélhuzam keringési folytonosságának megszakasztását kétségtelenné tette és mi e megszakadási központot a jobb lágyék tájt székelő daganatban felismerők, a jóslat és beavatkozás irányának megállapítása képezi azon fordulópontot, amelyen működésünk mint sarkon fordult. A kizárt sérv hét napos volta mellett a dag megjelenésén kívül az ahhoz mindjárt kezdetben csatlakozott hányinger, hányás s egyéb átalános mozzanatok minden kétséget eloszlató bizonyossággal szólanak, úgy, hogy a jóslat enyhítésére még azon egy feltevés lehetősége is elesik, hogy a sérv megjelenése után a bélkeringés megszakadása tán később, csak napok múlva következett s definitív azon szomorító kép áll előttünk, amelyet egy hét napos kizáródás képes vonni maga után. Azok után ítélve, a mikre bennünket a tapasztalat tanított, s azon változások nyomán, a melyeket a dag felületén, a köztakarókon külsőleg észlelünk, ténynyé érlelődött az, hogy az üszkösödés benn a daganat állományában s tehát a kizárt bél falának szövetében is már tetemesen előre haladott s számos szakképzett társaink, kik a műtéteinél jelen valának, sőt maga a tanácskozmány is, mely az eset ritkaságánál fogva a beteg érdekében tartatott, a jóslat dolgában egyhangúlag kedvezőtlenül nyilatkozott,a gyógyműködés pedig először a taxis megkísértésében, azután pedig, ha ez nem sikerülne, a véres műtét által tán eszközölhető visszahelyezés kivitelének szükségességében állapíttatik meg. A megkísérlett száraz utáni visszahelyezés, mint az előre volt látható, nem sikerült s annyival kevesbbé is lehetett volna attól ez esetben sikerre számítani, mivel erélyesebb ujjnyomást s a kisérlet ezáltal feltételezett különféle mozgósítási műveletét a bőr fölernyedt s elmállásra igen hajlandó állományánál és a sérvtömlő történhető megpukkanásánál fogva eszközölni méltó aggodalom nélkül nem lehetett, úgyhogy nem maradt egyéb hátra, mint késhez nyúlni. A műtétes a sérvmetszés körüli kellő elővigyázati rendszabályok szigorú megtartása mellett hajtatott végre. A dag fölött a bőr haránt irányú széles redőbe felemeltetett s a hegyes kusztora e redő alapján a dag közepének megfelelőleg kifelé tartott éllel beszuratván, a redő felhasíttatott. Ezáltal egy, a dag és a test hosszvonalával egyező sebtér készíttetett, a melyben ezentúl ellenálló szivósabb képlet kevés lévén, legnagyobbrészt a vájtkutasz nyomán hatoltunk egész a sérvtömlőig, mely sötét viola-szinben foltonkint késfoknyi, sárgás-zöld, cafatos, laza hártyával borítva s itt-ott duzzadtan beszűrődve tűnt föl. Maga a tömlő fala is már annyira felernyedve találtatott, hogy a vájtkutasz vége azon erőszak nélkül áthatolt s a kézzeli felválasztás ennek nyomán minden veszély nélkül eszközöltethetett. E megnyitás két dologról tett bennünket bizonyossá, először, hogy a bélhurkok nagyobb kiterjedésben elüszkösödvek, másodszor pedig, hogy a megnyitott sérvtömlőből bőven kibugyogó, hig, dögbűzt terjesztő folyadék erre-