Gyógyászat, 1870 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1870-10-22 / 43. szám
-«6 690 KB»— után a roncsolólobos terménynyel ellátott tűt, a mellső szemcsarnok megsértése nélkül, a porchártyába szúrták. A nevezett termény a beojtás előtt mindig górcsői vizsgálat alá vétetett. A górcső alatt, akár betegek, akár hulláktól eredt az ojtási anyag, első pillanatra apró, egyenlő nagyságú szemcsékből összetett állományt láttunk és pedig részint egyenletesen elterjedve, részint egyes halmazokban. Ez utóbbi esetben a termény világosbarna színű, míg az állomány egyenletes elterjedése mellett észrevehetőleg mozgó, sötét pontocsok jelenkeznek. A szemcsés tömeg azonos azon anyaggal, mely az állati szövetek rothadásakor keletkezik. Ha az élő házi nyúlból vett vért óra üvegbe öntjük s ezt egy másik óraüveggel befedve nedves kamrába helyezzük, akkor a vér felületén 1—2 nap eltelte után vékony, szürke hártyácska jelenkezik, mely apró, mozgékony szemcsékből áll; ez utóbbiak lassanmint nagyobb golyócsokká egyesülnek. Ez apró szervezetek, melyeket értekezményem további folyamában (bár természetükről határozott tudomásom nincs) gombáknak fogok nevezni, az izmok, bőr stb. rothadásánál szintén kifejlődnek, és pedig egyidejűleg az úgynevezett rezgényekkel (vibriones). Ha ellenben az eleven állatból a vért finom pipettával távoltjuk el, s ez utóbbi két végét beolvasztjuk, ily szervezetek nem jönnek, létre. Ily módon egy házi nyúl vérét hat hónapig tartottam fönn, anélkül, hogy a gombaképződés által jellegzett rothadás beállott volna. Hüter és Tommasi (Centralblatt, 1868. Nr. 34) a roncsoló-lobos termények beojtásakor (a bőr alá) az állat vérében pontszerű képleteket láttak, s ez utóbbiak korábbi megfigyelésük szerint roncsoló láb és kórházi üszőkben szenvedő egyének vérében szintén jelen voltak. Az egyetemes roncsoló láb oka szerintük ez apró szervezetekben rejlett. Azonban kevéssel ezután napvilágot látott Bittelheim Jr. vizsgálata a „vérbeli mozgékony testecsek“-et illetőleg, mely kimutatta, miszerint e képletek egészséges egyének vérében is előfordulnak. Ő a mozgékony testecsek három féleségét különbözteti meg. Az első 650 m. nagyításnál apró pontocsokat képez, a második még kisebb s csak 1400—1500 m. nagyítás mellett látható, végre a harmadik pálcikaszerű szélakkora, mint a vérsejtek. Az egészséges házi nyulak vérében én mindig mozgó, pontszerű testecseket láttam, melyek csak 300-szoros nagyításnál voltak láthatók. A mondottakból kitűnik, miszerint a roncsoló lobban szenvedő állatok és emberek vérében talált pontszerű testecseket a helybeli folyamatok származékainak alig tekinthetjük. Figyelme-