Gyógyászat, 1871 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1871-01-14 / 3. szám
Szemhéjnak nagy részét magába foglalja. A tulajdonképp belső szemzugban hiány észlelhető, mely körülbelül másfél vonalnyira terjed a mélybe. A szemür valamennyi lágy képlete, mint a konyhuscsa, a porc-szemük hártya (fascia tarso-orbitalis), a szemteke hüvelyhártyája (tunica bulbi) elvesztek. Körülbelül a szemhéjnyílás (rima palpebrarum) közepén áll az összesorvadt szemteke, mely csak igen csekély mozgatagságot mutat ki és lefelé; a felső és alsó szemhéj külső részének még jelen levő apró maradványai kemény beszüremkedést tüntetnek fel. A szemhéj-széleknek nyomai csak a külső széleken láthatók, egy két pillaszőrrel. A szemöldiv lefelé volt vonva; az orrgyök táján redőképződést láthatni, mely beszűrődött s az alaphoz rögzített bőrből áll. A szem űrben folyton elegendő mennyiségű barnás, eres, igen bűzös folyadék található. Az állalatti, vagy távolabbi mirigyek beszűrődve sehol sincsenek. A beteg kiállhatlan, a fél-fej irányában kiterjedő fájdalmakról panaszkodik. Ezen esetben, azt hiszem, mindenki előtt elég tisztán kiderül a kórisme, mely egyelőre rákra állapítatott meg, mire a gyanús kislem, az újképlet fellépése és terjedése, a szövetelemek gyors képződése, szétesése és elmállása, bűzös-öves folyadékká alakulása utal. Itt a roszindulatú újképleteket jellemző minden tünettel találkozunk, s habár a külső jellegek után ítélve biztosan állapíthatjuk is meg kórisménket, mégis döntő szavazattal csak a górcsői vizsgálat bír, mely jelenleg minden kételyt eloszlatni képes. Az ily kóros képletek gyökeres gyógymódja csupán a kiirtásban (exstirpatio) találja egyedüli szerét, legyen az eszközölve etető szerekkel, melyeknek hatását azonban eléggé sohasem korlátozhatni, vagy késsel. Ez hatalmunkban van s addig metszhetünk vele, mig a szükség parancsolja. A kés választatott jelen esetben is, mily módosításokkal, azt mindjárt látni fogjuk. A műtét november 25-ikére tűzetett kis kivitele következő volt. A beteg a műtőszékben úgy helyeztetett el, mint a korábbi esetben, mire bódítás következett. A műtevő a beteg jobb oldalán állott s jobb kezében lévő szikéjével a megszűkült szemhéjrést könnyebb hozzáférhetés végett kifelé tágította, körmetszéssel először kijelölte a határt, mely fölülről a szemöldöv és szőrök, alól pedig a szemür csontos széle által képeztetett. A szikével folyton a csont mellett kellett maradni, mert a kórfolyamatba minden képlet bevonatott. A műtevő fölül mintegy bonctanilag kikészítve a csontot, bal kezével megfoghatta az előbb csak összeszorított és kis ideig csipesszel tartott kóros képletet. A lágyrészek leválasztása után Cooper-ollóval átmetszetett a lázideg, az egyedüli kötelék, mely még a szemürben rögzítve tartotta a szemtekét. A szemteke kivétele után először a vérzés csilapíttatott jegesvíz befecskendése által s csak annak megállása után lehetett a további vizsgálatot eszközölni. Egyes lágyrészecskék visszamaradtak ugyan, de azok ollóval eltávolíttattak. Ekkor lehetett megpillantani és érezni a csont-érdességeket. Még a csonthártya sem hagyatott benn, miután úgy látszott, hogy egyes helyeken meg van támadva. Eltávolítása, illetőleg kitisztítására Jäger mr. különféle vésőket készíttetett, melyek segélyével a szemür egészen kitisztíttatott. Ha valaki megtekintette most a szemürt és összehasonlította valamely csontváz szemürével, csak a szikiben talált különbséget; amennyiben ez áztatás által szép fehér színű lett, míg amaz, megfosztva tartalmától, szennyes szint mutat. A műtét befejeztetvén, a külzugnál levő folytonosság-hiány csomós varrattal egyesíttetett, a beteg ágyába vitetett, hol a szemükbe folytonosan .