Gyógyászat, 1871 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1871-07-01 / 27. szám
-®£X 418 КЗ© tájon alábbhagytak, a keresztcsontnak megfelelőleg azonban még mindig jelen vannak. Nyolc nap óta a bal alszár és térd szintén fájdalom székhelye, a térd azonban nem duzzadt meg. Jelen állapot 1869 nov. 21-től. A beteg ép testalkatú, izomzata erőteljes, a bőr alatti zsírszövet gyér, az arcszín halvány, az arc kifejezése szenvedő. A beteg folytonosan ágyban és pedig csaknem mindig hanyatt fekszik, jobb és baloldalára azonban képes megfordulni. Térdeiben és alszárai hosszában maró fájdalmakról panaszkodik, melyek jobboldalt sokkal belterjesebbek. E fájdalmak állandóan jelen vannak. A beteg továbbá kereszttáji fájdalmakat panaszol, melyek megfordulás alkalmával lépnek föl. Végre mondja, hogy menni nem tud, mivel térdeiben és lábszáraiban heves fájdalmak kínozzák. Beteg azt hiszi, hogy végtagjai izomgyöngeségét a fájdalmasság tételezi föl. Különben a beteg közérzése jó, alvása és étvágya csaknem rendes. Csekélyfokú láz. (R. hőm. 374, érv. 72, légz. 24 ; E. hőm. 38°4, érv. 76, légz. 24). Az arc, külérzékek és felső végtagok körében rendellenes érzések, vagy hüdési tünetek nincsenek jelen. Az alsó végtagok működése ellenben lényegesen meg van zavarva. A beteg ágyában könnyedén hajlított térdizületekkel fekszik. Az alsó végtag kinyújtása csak nagy fájdalmassággal lehetséges. Baloldalt a mozgások gyorsabbak, a fájdalmasság pedig csekélyebb. A beteg kinyújtott jobb alszárát képes némileg hajlítani s nagy erőlködéssel emelni is. Kinyújtott térd mellett a fölemelés lehetetlen. Ha a beteg alszárát ismét lebocsátja, a combizmok körében élénk rángások jelenkeznek. Szenvedőleges mozgások megkísérlésekor mindaddig, míg ezek nem kiadók és gyorsak, a beteg fájdalomról nem panaszkodik s az utóbbiak csak nagyobb mérvű hajlításnál lépnek föl. Baloldalt hasonló zavarok vannak jelen, csakhogy csekélyebb fokban. A bal térdizület rendellenes külemet nem mutat, a jobboldali valamivel duzzadtabb, az iztokban azonban izzadmány nincs jelen s csak a belső sipbütyök van némileg megduzzadva. Nyomáskor az ízület nem érzékeny s csupán a sipcsont belső bütykére gyakorolt nyomás okoz fájdalmat. Baloldali duzzadás nincs jelen, s a sipcsont belső bütykére ható nyomás azonban itt is fájdalmas. Az alsó végtag küleme és táplálkozása különben rendes. A lábizületek teljesen mozgékonyak. Az érzékenység lényeges eltéréseket nem mutat s csak a talpak mutatnak nagy érzékenységet még könnyű tűszúrások iránt is, úgyhogy gyorsan átterjedési lánggörcsök lépnek föl. A combon az izomzat nyomás iránt érzékeny, ugyanily magatartást mutatnak a jobboldali ülépizmok. A jobb tompor nyomása és kopogatása fájdalmas. Az izmok villamos ingerlékenysége egészen rendes. A has lapos, nyomásra nem fájdalmas. A beteg időnkint nagyobb fájdalmak nélkül tisztán genyes bélürítéket bocsát; közbe-közbe rendes bélsár is üríttetik ki. A per anum eszközölt vizsgálat alkalmával semmi rendellenességet sem találunk s különös érzékenység nincs jelen. Ily állapotban láttuk első ízben a beteget. Két betegség volt jelen, egyik a vérhas alakjában, mely még jelenleg is fennáll, míg a másik az alsó végtagok fájdalmas bántalmazottságát képviselte, nagyfokú működési zavarral, s a térdizületek egyidejű megbetegedésével. Kérdeztük, vájjon a második betegség nem az első következménye-e, s miben áll annak lényege. A térdizületek nagy fájdalmassága dacára tulajdonképpi lábot nem vehetünk fel, mivel hiányzott minden izzadmány s csak jobboldali volt a belső síp-