Gyógyászat, 1872 (12. évfolyam, 1-53. szám)
1872-04-20 / 17. szám
talatával ellenkezőleg még ezen időszakban is bíztam a műtét sikerében. Negyed magammal időztem a beteg gyermek közelében s 2 órai várakozás után, midőn a jelzett tünetek bekövetkeztek: felcsigázott gyorsasággal vittem végbe a műtétet; a canule bevitele pillanat műve volt s leirhatlan örömömre, 10 másodpercig tartott műleges belégzés után, a gyermeket önkénytesen lélegzeni és élni tapasztaltam. 3-ik napon a diphtheriticus hártyák kezdtek kilökődni s a 10-ik napon canule nélkül, szabadon tegezhetett a fia. Megjegyzem még, hogy tüdőlobos terület is volt jelen, mely május 28-ig szintén eloszlott. Korosabb nővére, minden elővigyázat dacára, hasonlókép megkapta a diphtheriát, de abból műtét nélkül gyógyult fel. Végbél mögötti tályog egy esete. Közli ADAM ENDRE tr. Krasznaváros tisztiorvosa. A hanyatlott korban számtalan oly kórnak lehet a test székhelye, mely a gyógyász egész figyelmét egyfelől midőn igénybe veszi, másfelől azt érdekessé is teszi azáltal, hogy oly tünetek csoportozatából, melyek ifjabb korban semmi vagy csekélyebb jelentőségű kórnak jelenlétét mutatják, a hanyatlott korban, a gyógyhajlam kevesbülése folytán, a szervezetre nézve életveszélyesekké válhatnak. Egy közelebb észlelt esetben, midőn az élemedett korú egyénnél végbéliszámon kívül semmi jellegző fájdalmat, kórtünetet észlelni nem lehetett, már eleve is oly kórfolyamatot kellett felvenni, mely a végbéliszámtól különállva, a szervezet folyton aláásására képesített, habár e tekintetben eleve biztos kórismét felállítani nem is lehetett. Az egyén, N. A. 64 éves nő, 5 havon át volt kórodai észlelésem tárgya, mely idő alatt olykor-olykor makacs hasmenés által lepetett meg, mely azonban tetanodyn-nak salep-főzetbeni adagolására mindannyiszor megszűnt, de folyton alábbhanyatlott beteg erejében, s dacára jó étvágyának, dacára mértékletes életmódjának, kimerülés felé közelgett. A végbél helyben nem volt tartható semmi kötszer által; a kitüremlett rész nyákhártyája hurutos lábfolyamat székhelyét mutatta s az alatti kötszövet beszüremkedve, a künnlevő részt gyermekfej mekkoraságánek tünteté fel. Ujjait vizsgálatnál, a zárizmok felett elérhető magasságban, rendellenesség 4 havi észlelés alatt nem volt észlelhető, csupán, ha a végbél hátsó falára gyakoroltatott nyomás, panaszkodott a beteg csekély fájdalomérzetről, hol puha, csekély mértékben érmékes dag jelenléte volt tapintható, azonban a kórtünetek hiányosságánál fogva biztos kórismét fölállítani nem lehetett. Az 5-ik hóban betegnek rendkívül bűzös székelete vizsgálatot igényelvén, ez alkalommal a zárizom felett mintegy 4"-nyire balfelöl, a végbél falán átható, egy kisebb s egy nagyobb borsó-mekkoraságú, keményded szélű, kerek folytonossághiány volt észlelhető, a melyeknek környékére gyakorlott nyomás alkalmával, rendkívül bűzös, hig, tejszerü folyadék nagy mennyiségben ömlött elő s a nagyobb nyílásba vezetett kutasz, a végbél mögötti űrnek véghatárát elérni képtelen volt. Ekkor a kór ismét illetőleg kétségkivüli lett, hogy a végbél mögött egy nagyobb szerű, genytartalmú űr létezik, de ez, hogy mily szer