Gyógyászat, 1873 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1873-11-08 / 45. szám
-10 706 КЗ® Nehéz betegségek, mint cukros hugyár, Bright-féle vesebaj, bujakór és hasi hagymáz okul szolgálnak tüdővész létrejöttére; különösen ez utolsó betegség az, mely gyakran az őt kísérő tüdőbeli lobos folyamatok következtében azok sajtos szétesésére vezet. Nem hiszem, hogy tévednék, ha a tüdővészbeni halálesetek feltűnő százalékos keresbedését (32%-ról 23%-re), mint azt fenntebb 1869 — 71 években Baselben constatálhattuk a hasi hagymáznak városunkbani kereskedésével hozom kapcsolatba. A haláleseteinknél mutatkozó oly gyakori szövődményt — a tüdővész bélfekélyekkel — nem kelletik-e váljon részben a hagymáznak tulajdonítani? Mint fönnebb láttuk tiszta tüdővész 82 esete közül 55 bélfekélyeket mutatott, tehát 67.1 százalék. Bollinger Münchenben egészen hasonló viszonyt constatál, azaz, 68.2%-t, míg például Aufrecht csak 21,9% bélfekélyt talált. Mint tudva van Basel és München évek óta hirhedt fészkei a hagymáznak, mig Magdeburg, hol Aufrecht statistikáját öszszeállitá, ily oldalról nem ismeretes. Éhez járul még azon igen figyelemre méltó körülmény, mire engem Hoffmann C. E. E. tanár figyelmeztetett, hogy a baseli hulláknál a bélfekélyek nagyobb része nem a bélráncot követve, gyűrűalakban mutatkozik, hanem sokkal gyakrabban a hagymáz-fekélyekhez hasonlóan, a Peyer-féle mirigyek fensíkja körfogata és alakjának felel meg. A hagymáz közvetlen utódaja gyanánt 375 kórtörténetközt 11- szer találtam a phthysist följegyezve. Végre még egy pontra kell irányoznunk figyelmünket tudniillik a ragályzás lehetőségére; ezen kérdés felett régóta élénk vita uralkodott, és nehéz kiterjedtebb statistikai adatok által egyik vagy másik résznek adni igazat; a magángyakorlat mindenkor oly nagy számú példáját mutatja a házasfelek ragályoztatásának, hogy mi magunk az újabb észlelők többségével abban egyezünk meg, hogy a ragályosságréli nézet egészen ki nem zárható; ez természetesen úgy fogandó föl, hogy nem a sajtos tüdőlob vagy a gümőkór vitetik át egyénről egyénre, hanem, hogy ottan, hol az együttélés idejében a tüdő hurutja vagy lábja jelen van, ez a ragály behatása alatt sajtossá lesz; ezzel a fogorvosok és borbélyoknal a gyakori phthysis megbetegedést összeköttetésbe hozták, a mennyiben ezek sorvadok közvetlen lehelletének gyakran fei vannak téve. "Gerlach kísérletei után *) kitűnik, hogy borjak, juhok, disznók, melyek valamely nagy mértékben aszkóros tehén tejével .) Lásd. Alig. med. Centr. Zeitung. 1871. ÍTr. 11 stb.