Gyógyászat, 1875 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1875-01-16 / 3. szám

­*£X 34 кз( hittem, hogy Hebra t­r. „liehen ruber“-je azonos a pikkelyeg alakú izzaggal fektema psoriasiforme), azonban a vörös dobróc második esetének (melyet e helyütt teszek közzé) megfigyelésénél meggyőződtem, hogy a vörös dobróc csakugyan különös és oly önálló, idült, alkati bőrbetegség, mely valamint az egyéb dobróc­­fajoktól úgy a pikkelyegalakú izzagtól is lényegesen különbözik. Hebra a vörös dobróc megfigyelt eseteiből a következő jeleket mint állandókat és jellegzőket állította fel: a) a bibircses kitörés, b) a bibircsek vörös színezése, c) a bibircseknek számsze­rinti és nem nagyobbodás szerinti szaporodása, d) égő viszketés a bibircs-lepte lobos bőrrészeken, e) a vörös bibircseknek részenkint az egész testre kiterjedése a hajas és szőrös bőrrészek kivételével, f) a test elsoványodása, a körmök letöredezése, erőkimerülés és visszatartózhatlan halálozás. (Hautkrankheiten Virchow’s Specielle Pathologie III. o. 1860, pag. 315 — 321). A második külön kia­dásban (1874.), melyet Kaposi tarral együtt újra átdolgozott, Hebra ezeket írja a vörös dobróc felöl: „Alkalmunk leven kez­dődő vagy terjeszkedő vörös dobrócot szemlélni meg, azt veszszük észre, hogy a beteg bőrén kölesmekkoraságu, eleinte külön álló, vékony pikkelykékkel födött bibircsek (Knötchen) mutatkoznak, melyek kevés viszketést okoznak s azért a betegek e helyeket csak enyhén, az­az nem vérig vakarják, s ez okból csak kivétele­sen találunk a bibircsek csúcsain elszáradó vértől származott fekete pörköcsöket. A bibircsek két alakban jelenkeznek. Azok egyszer élénk- vagy barnavörösek, kúposan kiállók, szilárdak, csúcsaikon erősen odatapadó, száraz, fehér pikkelytömeggel födvék, melyeken át tapintásra kivehetőleg érdesek. Ha tenyerét az ember e pikke­lyes bibircseken áthúzza, oly érzést meg zörejt vesz észre, mintha reszelőt simogatott volna. Más esetben a bibircsek egyátalán szét­szórtak és egyenlőn kölesnyiek, de halvány­vörösek, viaszfényűek, felszínükön simák, gömbölydedek (nem kúpcsan hegyezettek) és középükön igen apró, de kivehető csészeszerű horpadást mutatnak. Az első kitörés kötegeinek nincsen határozott helye,__de idővel a betegség az egész testre elterjed. A jelzett bibircsek megtartják mekkoraságukat, mig fönnállanak, anélkül, hogy azokon közönyi növekedést észre lehetne venni. A betegség terjedése uj bibircsek kitörése által megy végbe.“ (Lehrbuch d. Hautkrankheiten 1874. I. k. p. 388.) Ezek előrebocsátása után áttérek a kóresetre. Hill János, 38 éves, rkath., nős, napszámos, kisutca-ujhelyi születésű (Trencsén vmegye), 1872. nov. 7-én 14825. sz. a. vétetett föl a fővárosi ító­­kus-kórház bőrbeteg-osztályára. Kórelőzmény. Hill 1872. májusban szülőhelyén lakodalom alkalmá­val étel- és italban kihágott, erre néhány nap múlva bágyadozni kezdett.

Next