Gyógyászat, 1875 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1875-01-16 / 3. szám
*£X 34 кз( hittem, hogy Hebra tr. „liehen ruber“-je azonos a pikkelyeg alakú izzaggal fektema psoriasiforme), azonban a vörös dobróc második esetének (melyet e helyütt teszek közzé) megfigyelésénél meggyőződtem, hogy a vörös dobróc csakugyan különös és oly önálló, idült, alkati bőrbetegség, mely valamint az egyéb dobrócfajoktól úgy a pikkelyegalakú izzagtól is lényegesen különbözik. Hebra a vörös dobróc megfigyelt eseteiből a következő jeleket mint állandókat és jellegzőket állította fel: a) a bibircses kitörés, b) a bibircsek vörös színezése, c) a bibircseknek számszerinti és nem nagyobbodás szerinti szaporodása, d) égő viszketés a bibircs-lepte lobos bőrrészeken, e) a vörös bibircseknek részenkint az egész testre kiterjedése a hajas és szőrös bőrrészek kivételével, f) a test elsoványodása, a körmök letöredezése, erőkimerülés és visszatartózhatlan halálozás. (Hautkrankheiten Virchow’s Specielle Pathologie III. o. 1860, pag. 315 — 321). A második külön kiadásban (1874.), melyet Kaposi tarral együtt újra átdolgozott, Hebra ezeket írja a vörös dobróc felöl: „Alkalmunk leven kezdődő vagy terjeszkedő vörös dobrócot szemlélni meg, azt veszszük észre, hogy a beteg bőrén kölesmekkoraságu, eleinte külön álló, vékony pikkelykékkel födött bibircsek (Knötchen) mutatkoznak, melyek kevés viszketést okoznak s azért a betegek e helyeket csak enyhén, azaz nem vérig vakarják, s ez okból csak kivételesen találunk a bibircsek csúcsain elszáradó vértől származott fekete pörköcsöket. A bibircsek két alakban jelenkeznek. Azok egyszer élénk- vagy barnavörösek, kúposan kiállók, szilárdak, csúcsaikon erősen odatapadó, száraz, fehér pikkelytömeggel födvék, melyeken át tapintásra kivehetőleg érdesek. Ha tenyerét az ember e pikkelyes bibircseken áthúzza, oly érzést meg zörejt vesz észre, mintha reszelőt simogatott volna. Más esetben a bibircsek egyátalán szétszórtak és egyenlőn kölesnyiek, de halványvörösek, viaszfényűek, felszínükön simák, gömbölydedek (nem kúpcsan hegyezettek) és középükön igen apró, de kivehető csészeszerű horpadást mutatnak. Az első kitörés kötegeinek nincsen határozott helye,__de idővel a betegség az egész testre elterjed. A jelzett bibircsek megtartják mekkoraságukat, mig fönnállanak, anélkül, hogy azokon közönyi növekedést észre lehetne venni. A betegség terjedése uj bibircsek kitörése által megy végbe.“ (Lehrbuch d. Hautkrankheiten 1874. I. k. p. 388.) Ezek előrebocsátása után áttérek a kóresetre. Hill János, 38 éves, rkath., nős, napszámos, kisutca-ujhelyi születésű (Trencsén vmegye), 1872. nov. 7-én 14825. sz. a. vétetett föl a fővárosi ítókus-kórház bőrbeteg-osztályára. Kórelőzmény. Hill 1872. májusban szülőhelyén lakodalom alkalmával étel- és italban kihágott, erre néhány nap múlva bágyadozni kezdett.