Gyógyászat, 1875 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1875-07-10 / 28. szám
Tizenötödik évfolyam. 28. sz. Budapest, 1875. julius 10. GYÓGYÁSZAT. AZ ORVOSTUDOMÁNY hazai és külföldi fejlődésének, különösen a gyógygyakorlatnak KÖZLÖNYE. Szerkesztő-tulajdonos : Poor Imre,nr. »fit##* Szerkesztő-kiadó : Dili ácsiul (Jézu tr. Tartalom: Az itthonos cholera első esete a fővárosban. A villamosság a fülgyógyászatban. A gramme szerinti vényezést illető belügyminiszeri rendelet bírálata. Az ember takonykórja. A „cancer“ a „Pathol. Society of London“ előtt. (Vége.) — Lapszemle. A vidtánc egy újabb kezelési módja. A mellkasfal túlérzékenysége, mint a heveny kölesgümő tünete. Amylnitrit hatása bokórnál. Az amylnitrit hatása s alkalmazása felöl. Hugyrekedés. Tályogképződés a csipárokban (fossa iliaca) a csipárok nyirkmirigyeinek elgenyedése folytán. — Tárca. A budapesti kir. m. tudományegyetem. Batizfalvy tr. egyetemi m. tanár budapesti sebészi és orthopaediai magángyógyintézete XVI-dik évi működésének statistikai kimutatása. — Különféle. AZ ITTHONOS CHOLERA • első esete a fővárosban. Az itthonos hányszékelés időszakába érvén, mint eddig évenkint, úgy most is kezdenek nálunk a cholera-esetek jelenkezni. A fővárosi közös kórházban megfigyelt első kóreset vázlatos rajzát következőkben adjuk. Titttinger Mátyás, 54. rk. éves, nős kőmives (lakott Bpest József v. Kisvíg utca 9. szám.) 8488. sz. a. f. július 2-án vétetett fel a Szt.Rókuskórház I. orvosi osztályára. Kórelőzményekül a beteg azt jelenti, hogy már egy hét óta hányás s hasmenésben szenved, mely miatt azonban csak az utolsó 3 napon át kénytelenítetett az ágyban maradásra. Mindinkább elgyengülvén, a kórházba jött, hol felvételekor a következőket észleltük a betegen. A tökéletes tiszta öntudattal hird beteg, nyugodt; baját maga adja elő,, s csakis midőn a lábikrák s lábujjakban görcsök lépnek föl, panaszkodik fájdalomról. Fokozódott szomjérzete bántja a beteget; bőre tapadós nedves, a kezeken s lábfejeken kékesen elszinesedett hideg; szemei beesettek, kék gyűrűtől körülvettek; szívműködése gyöngébb, az érvelés elég gyors, de alig érezhető. Légzése rendes, de hangja gyenge s az alig hallható beszéd a beteg nehezére esik ; hogy elválasztás kevés ; hányás s hasmenés — kisérve felböfögéstöl s hideg izzadástól — gyakori székletétek egészen hígak, de epeföstenyesek (nem rizslészerüek), hányadék zavaros savószerü. Ittléte 1-ső napján (jul. 2-án) s a reá következő éjjelen a beteg megszámlálhatlan sokszor székeit s hányt. Az ürülékek a fent leirt összeállásúak s színezetűek, a lábikrák görcsei gyakoriak.